Caius Iulius Caesar megölték Róma pedig egy újabb véres polgárháború szélén áll, aminek a végén valaki megkaparintja a birodalom feletti uralmat. Vajon ki lesz az: Marcus Antonius, Caius Octavius, Marcus Aemilius Lepidus vagy esetleg más római szenátor és hadvezér? Ezzel a felütéssel kezd a Róma dicsősége című társasjáték, amely az elmúlt évek egyik leglátványosabb római tematikájú társasjátéka, amely az építkezős eurogame mechanikákat egy egyedi forgó játéktábla innovációjával kombinálja. De vajon a látvány mögött rejlő játékmenet is ugyanolyan erős?

Róma se egy nap alatt épült

A Róma dicsősége egy 1-4 fős munkáslehelyezős játék, amelyben különböző épületeket húzunk fel, munkásokat helyezünk le, és különböző ármányokkal próbáljuk legyőzni az ellenfeleinket, hogy végül mi uraljuk a kilencedik kör végére a birodalmat. Ehhez pedig háborúzni fogunk, politikai machinációkat hajtunk majd végre, kereskedelmi egyességeket kötünk, illetve templomokat építünk majd, hogy ezek révén még több győzelmi ponthoz jussunk.

A játék öt fázisból áll:

1. Eseményfázis: húzunk egy eseménykártyát, végrehajtjuk a hatását, majd meghatározzuk, hogy a játékosok milyen sorrendben kezdik a játékot. Továbbá ez a kártya azt is megszabja, melyik irányba forog majd a tábla a kör végén. Ugyanis a tábla maga moduláris, ami mindig forogni fog, így sosem azt a provinciát fogják megkapni, amit a játék elején.

2. Intrika fázis: ha az intrikajelzőnk egy másik játékos előtt van, végrehajthatunk egy akciót, amivel büntethetjük a másik játékost: például lerombolhatjuk egy Pantheon-szintjét, eldobathatjuk az egyik kereskedő kártyáját, elvehetünk egy szavazatot tőle vagy egy légióját.

3. Építkezés fázis: a játékosok felváltva építhetnek annyi épületet, amennyit tudnak, mielőtt a következő játékos jönne. Csak az előttünk lévő provinciában építkezhetünk, így a tábla forgása miatt folyamatosan új lehetőségekkel szembesülünk. Az épületek lehetnek: kereskedelmiek, politikaiak, mezőgazdasági, katonaiak, illetve vallásiak. Mindegyikből három szint van, a magasabb szintek több munkást engednek lehelyezni, valamint több győzelmi pontot adnak, viszont több pénzbe is kerülnek. Az épületek továbbá népességet adnak a provinciáknak, ami meghatározza a jövedelmet egy-egy területnek.

4. Akciófázis: itt a játékosok egymás után helyezik le követőiket (munkásokat) az épületekre vagy a központi Colosseumra.

Az akciók:

• Kereskedelem – húzz egy kereskedelmi kártyát
• Hadsereg – helyezz le egy légiót
• Politika – helyezz el egy szavazatot
• Vallás – építs egy szintet a Pantheonodon
• Mezőgazdaság – vegyél el aranyat a kör alapján
• Colosseum – szerezz egy dicsőségpontot

A kereskedelmi kártyákkal szetteket tudunk gyűjteni, a szavazatoknál többséget szerezhetünk a szenátusban, a hadsereggel területeket foglalunk Caesar gyilkosaitól, a Pantheon építése pedig egy versenyfutás az idővel, mivel minél előbb építünk meg egy szintet, annál több pontot kapunk érte. Az utolsó körben azonban sokszor minden akció ugyanannyit ért, így a végjáték kicsit súlytalannak érződik.

5. Jövedelemfázis: választhatunk, hogy felvesszük a sima provincia jövedelmet, vagy duplázzuk egy dicsőségpont levonásáért. Korai játékban megéri, később már kevésbé.

Ezután mindenki visszaveszi a követőit, visszaállítja a bónusz tokeneket és az intrikajelzőket, majd a tábla elfordul a következő körhöz.

Minden út Rómába vezet vagy nem

A Róma dicsősége gyors és pörgős játék, még négy fővel is. A játék ideje egy óra és másfél óra között van. Nincsenek benne üresjáratok, nem érzi úgy az ember, hogy csak malmozik, míg többiek végre hajtják az akcióikat. Továbbá kiváló munkás lehelyezős játék, ahogy haladunk a győzelmi pontokkal feljebb a dicséglétrán, úgy kapunk egyre több követőt, amelyekkel egyre több akció nyílik meg ellőttünk.  

A tábla forgatása mechanizmus pedig nem csak látványos, hanem stratégiai szempontból is izgalmas lehetőségeket kínál. Hiszen nem mindig azt a provinciát kapjuk meg, amelyet sokáig építettünk. Az intrika fázis alatt pedig különböző nehezítéseket tudunk az ellenfeleink elé gördíteni, ez által is mélyül a játék stratégiája. Továbbá a Róma dicsősége egy igen látványos, minőségi alkatrészekkel operáló játék, ahol a tematika jól illeszkedik a mechanizmusokhoz, aminek köszönhetően tényleg azt érezzük, hogy Róma vészterhes időszakában járunk.  Ám a játék ezek ellenére nem tökéletes.

A szabálykönyv túl hosszú és túlírt, sok példát pedig rosszul magyaráz. Például nekünk több körbe tellett rájönnünk, hogy az első játékos jelző a provincián marad. Az épület tokenek csúszkálnak a tábla forgatása közben, ami több esetben zavaró tényező volt. Illetve túl sokszor múlik a szerencsén a játék (események, küldetések). Volt játék, ahol a feladataimhoz szükséges kereskedelmi szettek egyszerűen nem jöttek ki, máskor valaki nem tudott szavazatokhoz jutni, így a küldetése teljesíthetetlenné vált. Végezetül pedig a játék két fővel játszhatatlan, minimum három fő kell, ahhoz, hogy a különböző mechanikák, illetve stratégia mélységek előjöjjenek. Kettesben rengeteg akció, provincia és mechanizmus nem is kerül elő. Bár van a játéknak solo módja az se éppen a legátgondoltabb, inkább amolyan tutorial játékmódnak hat, mintsem rendes egyszemélyes változatnak.

Összegzés

A Róma dicsősége egy közepesen komplex, látványos euró játék, amely a forgó tábla mechanikájával kitűnik a római témájú társasjátékok mezőnyéből. Bár nem fogja elnyerni azok tetszését, akik az erős interakciókat és konfliktusokat keresik egy társasban, azonban a stratégiai euro játékok iránt rajongóknak kötelező kipróbálni. Főképp, ha szeretik a Trajan vagy Tzolk’in típusú gondolkodós, előre tervezős játékokat. Viszont mindenképpen fontos szemelőt tartani, hogy egy, illetve két fővel közel játszhatatlan a játék, így minimum három fővel álljunk neki.