Június végén már írtam egy ajánlót Ray Henderson – The Devil’s Daughter-éről, pontosabban a legelső kötetről. Akkor egy fantasztikus bevezetőt kaptunk Suzy életébe, aki szabadidejében szívesen foglalkozott a mágiával, hogy aztán egy véletlen baleset során megidézze Ernie-t, aki egy szellem. A történet folytatásánál pedig mint szinte mindig, az volt a kérdés hogy vajon meg tudja-e ugorni az elődje által feltett lécet. Henderson pedig képes erre, mivel mesterien bontja tovább a sztorit, és egyre jobban szélesedik ki az általa alkotott világ.

A történet pontosan ott folytatódik, ahol az előző képregényben félbeszakadt. Vagyis Suzy és Ernie egy váratlan látogatóval találja szembe magát, aki egy varázspálcát nyújt át előbbinek, hogy végre elindulhasson a boszorkánnyá válás útján. És Suzy el is kezdi a korábban megismert Kari és Aly által bemutatott klubban ezt a folyamatot. Ez az egyik dolog amiért külön tetszik ez a történet, hogy nincs semmilyen külön, elszigetelt hely ahol tanítják a mágikus dolgokat, hanem egy egyszerű iskolai klub tagjaként szerzik meg a tudást. Pontosan ezért Henderson ezúttal a tinik ügyes-bajos élete mellett inkább misztikumra és varázslatokra helyezi a hangsúlyt. Érthető is, mert itt aztán tényleg feltárul előttünk is a The Devil’s Daughter ezen oldala, ami még sokkal érdekesebb, mint azt korábban sejthettük. Továbbá még azt is ki kell emelni hogy remek döntés volt az, hogy nem csak Suzy-t helyezte a központba a képregény, hanem más karakterekkel is „útra indulhattunk”.

Igazán a dolgot a borítón is látható Josefine kavarja fel, aki egyben a boszorka klub vezetője is. Róla egyelőre elég keveset tudunk, de gyanítom hogy a későbbiekben elég meglepő dolgok derülnek ki róla. Érdemes megfigyelni hogy egy másik szereplőéhez nagyon hasonló nyakláncot visel, ami valamilyen kapcsolatot is feltételezhet köztük. Josefine egy végtelenül bájos és segítőkész boszorkány, aki azonnal bizalmába fogadja Suzy-t hogy minél többet segítsen neki és Ernie-nek. Vajon véletlen lenne, hogy ennyire hamar szoros kapcsolatot akar kialakítani az új klubtaggal?

Temérdek dologról tudnék mesélni, hogy milyen nagyobb utak és rejtélyek bontakoznak ki a folytatásban, de a spoilerek elkerülése érdekében ezek vesszenek a homályba. Mert itt aztán tényleg olyan dolgok derülnek ki, amiknek egy része ugyan kap választ, míg mások lógnak a levegőben hogy tovább lehessen fűzni őket a folytatásba. Fantasztikus azt látni hogy nem csak a sztori kezd egyre jobban kinyílni, hanem a rajzok is sokat fejlődtek. Nem csak részletgazdagabbak, hanem a fentebb is említett tinis hangulatról váltva remekül lekövetik azt, hogy a cselekmény is egyre jobban elkezdett komolyodni. Így sokkal kevesebb a mangákra emlékeztető, apró megoldások, az érzelmek eltúlzott ábrázolása. Helyette viszont az igazi emberek érzelmei tükröződnek a szereplők arcán, ami egyúttal azzal is járt, hogy valamivel kevesebb is az előzményhez képest a szöveg.

Henderson tehát nem csak íróként, hanem rajzolóként is rengeteget fejlődött. Fantasztikusan bontja ki az általa alkotott világ történetét és az olvasó egy pillanatra sem érzi azt, hogy rázúdul a temérdek információ. Ehelyett könnyedén tud tájékozódni ebben a képregényben is ami ügyesen emel be olyan dolgokat, amik miatt még inkább várjuk a folytatást. Őszintén nem tudom hogy még mit rejt Ray fantáziája, de kíváncsian várom hogy milyen utakat fogunk még bejárni Suzy-val.

Hatalmas köszönet a képregényért a 5Panelsnak. Amennyiben te is kedvet kaptál a képregényhez, itt tudod megrendelni.