Oldalunk régen publikált utoljára japán animét. Projektjeink között szerepelt a Chihiro szellemországban, az 5 Centimeters per Second és Az idő fölött járó lány. 2014-ben is kerültek ki maradandó alkotások a japán stúdiókból, ám ennek ellenére mégsem a tavalyi esztendőből választottam művet bemutatásra, hanem a 2012-2013-as évek egyik legmeghatározóbb lélektani krimijét szeretném most górcső alá venni, ez pedig nem más mint a Psycho-Pass, azaz a Saiko Pasu (2012-2013).
Tim Burton pályája kezdetén még a Disney kiskatonája volt, amikor megfogalmazódott benne a Karácsonyi lidércnyomás ötlete. A stúdiónál eleinte elvetették az ötletet, ráadásul az 1982-ben írt vers alapján továbbszőtt történetet csakis stop-motion technikával volt hajlandó elkészíteni, amiben szintén nem láttak fantáziát. Burton mégis hitt Jack Skellingtonban, ezért Henry Selicknek adta át a rendezői széket, ám előtte Michael McDowell-lel és Caroline Thomsonnnal összehozták a forgatókönyvet. A film elkészültét hosszas munka előzte meg, a Disney mégis beadta a derekát, így a Karácsonyi lidércnyomás 1993-ban debütált a mozikban. Nehéz lenne műfajánál megragadni az egész estés animációs filmet, hiszen szokás bábfilmként vagy karácsonyi – halloweeni musical horrormese egyvelegeként is emlegetni. A besorolásnak szinte csak a képzelet szabhat határt.
Azt mindig is tudtuk, hogy az ember a bonyolult teremtmény. Ez érzelmeink sokszínűségének is köszönhető. Na, de mi történik egy kisgyerek és a szülei fejében, miközben vacsoránál beszélgetnek? A lenti ízelítőben az érzelmek alakot öltenek és együttes erővel próbálják megoldani gazdájuk ügyes-bajos dolgait. A Pixar jövőre egy eredeti ötlet alapján fog nyáron berobbanni a mozitermekbe.
A Lucasfilm Ltd. jövő évi nagy dobása a Strange magic egész estés animációs film lesz, aminek a történetét maga George Lucas írta és Shakespeare Szentivánéji álma ihlette. Az erdőbeli királyság tündérek, manók, törpék és más apró lények otthona, míg a sötét területeken a koboldok és más gonosz lények uralkodnak. Az erdő lakói eddig soha nem merészkedtek ki saját területeikről, azonban egy rejtélyes, hihetetlen erejű varázsital hatására mégis elhagyják otthonaikat. Az animáció az utóbbi 6 évtized legnagyobb slágereit vonultatja fel, és olyan színészek szolgáltatják majd hangjukat a karaktereknek, mint Evan Rachel Wood, Allan Cumming, Kristin Chenoweth és Alfred Molina. A mozikban január 23-án debütál.
Bár kedvelem az animékat, nem ezekkel kelek és fekszem. A „kötelező” Miyazakikon túl szeretem a Ghost in the Shell-sorozatot, és a Death Note élőszereplős trilógiáját (igen, az L – Change the Worldöt is), de fanatikus rajongónak egyáltalán nem vagyok nevezhető, ugyanakkor nem zárkózom el semmilyen széria elől (pl. Elfen Lied). Egy imdb-s rutinböngészés során akadt meg a szemem Az idő fölött járó lány rövid összefoglalóján, így nem sokkal később meg is néztem. Nem egészen olyan volt, amire számítottam, ám ez semmit nem von le az értékeiből.
Őszintén szólva, nem különösebben kedvelem a Pixar filmjeit, igaz, nem láttam az összeset, de amit igen (Toy Story, Wall-E, A hihetetlen család, Szörny Rt., Némó nyomában, Egy bogár élete), azokról többnyire hasonló a véleményem: számomra túl giccsesek és szájbarágósak. Hiába a döbbenetes látvány és az animáció, a vicces gegek és a jópofa figurák, azért mégis csak sablonokból építkeznek ezek a produkciók, és a cselekmény, a dramaturgia, ill. minden fordulat kiszámítható, csakúgy, mint a kötelező hepiend és a nagy, amerikai tanulság. Nincs ezzel persze semmi baj, hiszen minek kellene egy évtizedek óta bevált recepten változtatni, ha a közönségnek – és pláne a gyerekeknek – tetszik, ám szubjektíven nézve továbbra is úgy vélem: ha az ember látott egy Pixar-filmet, akkor látta az összeset. Nincs ez másképp a Fel!-lel sem, de persze hozzá kell tenni, hogy ez távolról sem jelenti azt, hogy a film rossz lenne. Sőt.
A kiváló első rész után szokatlanul hosszú idő telt el az Így neveld a sárkányodat folytatásáig. Négy évnél általában kevesebbet szoktak várni a stúdiók egy-egy jól sikerült produkciójuk második részének elkészítésével, főleg abban az esetben, ha ezt a sikert dollármilliókban mérik. Az első sárkányos kaland közel félmilliárdot hozott a konyhára, szóval várható volt az új film, és bár egy komputeranimációs produkció sokkal hosszabb ideig készül, mint egy élőszereplős, a négy évnyi várakozás így is hosszabbnak számít az átlagosnál (pl. az első két Shrek között csak 3 év volt, de a két Szörny Rt. között 12…). A lényeg az, hogy Hablaty és Fogatlan visszatért, és ennek csak örülni lehet.
Elhoztam Nektek második anime ismertetőmet. Ezen a héten megfigyeljük, hogyan alakíthatja egy szerelmes pár életét a közéjük ékelődött hatalmas távolság, és hogyan hathat ez a tényező nekünk, egyszerű embereknek a létére. Következzék a 5 Centimeters per Second (Byōsoku Go Senchimētoru, 2007)
– „Hé! Azt mondják, másodpercenként 5 centiméter.” – „Mi?” – „Olyan gyorsan hullik le a cseresznyefavirág szirma.”
Gyakran találkozom azzal a kijelentéssel fórumokon, hogy a rajzfilm az mese, noha a kettőnek semmi köze egymáshoz, hiszen az animáció egy filmtechnika, míg a mese egy irodalmi műfaj. Aki eddig összemosta a két fogalmat (alighanem a Disney-filmek miatt), annak különösen figyelmébe ajánlom ezt a cikket.
Miyazaki Hayao mester mára már a japán animés körökben igazi sógunnak számít, hiszen az keze alól rossz nem kerül a filmvászonra. Olyan nagy és emlékezetes produkciókat köszönhetünk neki, mint A vadon hercegnője, Nauszika – a szél harcosai vagy éppen A vándorló palota. A vasárnap az utolsó lehetőség a kikapcsolódásra, úgyhogy mindenki figyelmébe szeretném ajánlani (nem csak azoknak, akik még nem látták) e heti filmünket, a Chihiro szellemországban-t.
