Szerintem magabiztosan kijelenthető, hogy a legjobb mesék többsége valamikor a 80-as , 90-es évek környékén született. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy a legtöbb ma is futó franchise eredeti alkotása vagy legalábbis első részei valamikor ebben az időszakban jelentek meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy később nem születtek volna minőségi és sikeres alkotások, viszont érezhető egyfajta tónus váltás, ami a különböző meséket illeti. Ennek egyfelől az az oka, hogy a 80-as , 90-es években jóval több szabadságot kaptak az egyes alkotók. Valamint, mivel ekkor még szinte minden újnak számított, így a különböző témák közül is könnyebben válogathattak. Ennek eredményeként pedig számos különleges vagy éppenséggel elborult alkotás született. Ezek egyike volt a Tini Nindzsa Teknőcök című mese.

Habár nem hiszem, hogy van olyan ember, aki legalább hallomásból nem ismerné ezt a franchise-t, azonban a rend kedvéért azért röviden illik bemutatni, hogy mégis miről szól ez az egész. Szóval a Tini Nindzsa Teknőcök, avagy röviden TNT (vagy angolul TMNT) alapfelállása, hogy adott négy mutáns teknős, akiket kiképeztek a különböző harcművészetekre és New York utcáin harcolnak a bűn és más természetfeletti vagy éppenséggel idegen lények ellen. Legfőbb ellenfelük egy Zúzó nevű alak és az ő általa vezetett Fürgeláb klán. Ebből a sztoriból már van képregény, animációs sorozat, valamint élőszereplős filmek és persze videójátékok is. Gyerekként nekem ezekből több is megvolt még a Nintendo korszakban.

Magának a mesének volt egy sajátos feel good hangulata, ami főként a családról, a testvéri összetartásról a bajtársiasságról és természetesen a hősiességről szólt. Emellett persze a nindzsás tematika miatt még piszok menő is volt. A teknőcök mindegyike kellően különböző és egyedi volt, ami az általuk használt fő fegyverben is megnyilvánult, nekem a kedvencem mindig is Donatello volt. Ja igen, merthogy a teknőcöket a készítők különböző reneszánsz kori művészek után nevezeték el. Egész pontosan Leonardo, Raffaello, Donatello és Michelangelo neveit kapták.

Noha bevallom a képregényeket nem olvastam és az újonnan készült sorozatokat sem igazán nézem, viszont nem régiben találkoztam egy különlegesnek tűnő alkotással, nevezetesen Az utolsó rónin című képregénnyel, ami a leírása alapján egy afféle különálló TNT történet, ami egyfelől a jövőben játszódik. Másfelől pedig egy jóval sötétebb hangvételt üt meg, mint a korábbi TNT történetek. Ráadásul ahogyan azt a címe is sugallja, itt egy kivételével már az összes többi teknőc meghalt. Ez szinte azonnal felkeltette az érdeklődésemet és noha meg kell hagyni nem egy olcsó darab, azért a karácsonyi vásárlás alatt sikerült beszereznem.

Az utolsó rónin története, mint mondtam valamikor a jövőben játszódik egy poszt-apokaliptikus New York-ban, amit egy gonosz hadúr az eredeti mesék Zúzójának egyik leszármazottja ural és ugye már csak egyetlen teknőc van életben. Ugyan az ő kilétét aránylag hamar elárulják, habár aki kicsit jártas a dramaturgiában az már jóval előbb is kitalálhatta, hogy melyikük is lehet az a bizonyos Rónin. Viszont senkit sem szeretnék megfosztani a felfedezés örömétől, úgyhogy a cikk további részében csak mint Rónin fogok hivatkozni arra a bizonyos teknőcre.

Tehát adott egy poszt-apokaliptikus világ, amit egy elnyomó hatalom irányít és őszintén szólva, illetve legnagyobb bánatomra az egész cselekmény innentől kezdve elég sablonossá válik. Engem speciel nagyban emlékeztetett a Zöld íjász utolsó évadának jövőben játszódó részére. Szinte nagyjából tökre ugyanaz történik, de mégis van egy-két fordulat a történetben. Illetve a franchise több régebbi karaktere is tiszteletét teszi, ám semmi igazán különös. Ami egyedül talán érdekesség teszi az egészet az a Rónin visszaemlékezései, hogy miként is jutott oda ahová. Valamint, hogy mi történt a többi teknőccel, na ott azért van egy pár szívszorító pillanat.

Emellett ez a képregény szakít az eddigi gyerekbarát felfogással és azért rendesen fröcsög benne a vér is, ami egyébként piszok jól is áll neki. Tudtommal tervben is volt, hogy esetleg megfilmesítik ezt a képregényt, azonban ez végül elvetésre került, mivel ugye a TNT alapvetően egy afféle gyerekmese, szóval nem lehetnek benne ilyen dolgok. Bár szerintem a közönség kifejezetten élvezné ezt a történetet. Kicsit olyan lenne, mint a Szamuráj Jack utolsó évada.

Természetesen a fókusz leginkább a karaktereken van. Értelemszerűen leginkább a Róninon, aki amúgy teljes mértékben a busidó hagyományait követi, tehát fontos számára a becsület. Mind úgy a sajátja, mind pedig a családjáé. Nem véletlenül akar értük bosszút állni. Ezzel szemben a főgonosz, aki nevezzünk csak Zúzó Juniornak egy teljesen sablonos megalomán őrült, aki egyébként meglehetősen inkompetens és őszintén szólva nem igazán van tekintélye. Holott azért emlékeim szerint az eredeti Zúzónak, azért volt egyfajta jelenléte.

Végszó

Nos mivel spoiler mentesen bevallom nem nagyon lehet már mit mondani erről az alkotásról. Úgyhogy én csak annyit mondok, hogy akit esetleg érdekel ez a képregény az nyugodtan ruházzon be rá. Nagyjából egy délután alatt végig lehet olvasni. Garantáltan jobb szórakozás, mint a TikTok-ot vagy a társait pörgetni.