Az idő bizony telik. Ezzel együtt pedig olykor bizonyos dolgok is megváltoznak ilyen vagy olyan irányba. Viszont ezek a fajta változások leginkább azoknak feltűnőek, akik hozzám hasonlóan olykor fogyasztanak régebbi alkotásokat is, főként könyveket és filmeket. Noha bevallottan nem vagyok egy kifejezett antik rajongó, azonban a közelmúltban több olyan alkotás is megfordult a kezemben vagy a szemem előtt, amelyek mondjuk úgy, hogy jóval idősebbek, mint jómagam. Éppen ezért elég feltűnő hogy ezek az alkotások még mennyire más felfogásban illetve módokon készültek. Márpedig ezek az alkotások egyfajta lenyomatai azoknak a koroknak, amelyekbe sokszor érdekes visszatérni. Erre pedig számomra a legjobb példa jelenleg a Conan, a barbár képregény sorozat.

Noha Conan, a barbár karaktere nincs már annyira előtérbe helyezve a mainstream kultúrában, maga az archetípus, vagyis a nagydarab, marcona kigyúrt vadember elég sok alkotásban feltűnik. Ennek legfőbb oka, hogy Conan, vagyis hát inkább ez a barbár archetípus egy olyan maszkulin vágyálomnak a megtestesülése, amely mindig is jelen volt a különböző kultúrákban. Habár tény, hogy az időnként egyesek, főként a WOKE ideológia képviselői sokat tettek és tesznek azért, hogy ez a fajta férfi ábrázolás mód eltűnjön. Vagy legalábbis démonizálva legyen.

Pedig a helyzet az, hogy a Conan karaktere által, vagyis hát az ő karaktere által is megtestesített értékrend igenis példával kellene, hogy szolgáljon. Még ha tény, hogy olykor bizonyos dolgokban azért vitatható is, de erről majd inkább később. Mielőtt azonban ebbe jobban belemennénk kicsit nézzük át magának az alkotásnak vagy még inkább franchise-nak az eredetét, mert szerintem az is érdekes.

Conan karaktere egy bizonyos amerikai szerző Robert Edward Howard elméjében született, aki az 1900-as évek elején élt és sajnos meglehetősen fiatalon halt meg, méghozzá elég tragikus módon. Ugyanis az anyja betegsége miatt depresszióba esett majd pedig öngyilkos lett. Előtte azonban még létrehozott egy olyan új műfajt, amelyet az utókor heroikus fantasy-nek keresztelt el. A Conan és más egyéb történetei pedig kezdetben novella vagy kisregény formájában jelentek meg, többnyire egyébként a halála után. Majd később ezeket ültették át képregényes formába is.

Sajnos mivel Howard nem hagyott hátra egyértelmű útmutatást arról, hogy az egyes történetek milyen kronológiai sorrendben követték egymást, így ezt azóta is a különböző szerkesztők igyekeznek valahogy egységbe rendezni, több-kevesebb sikerrel. Speciel azok a képregények, amiket jómagam is olvasok valamikor a hetvenes években készültek. Illetve ugye 1982-ben készült egy filmadaptáció is, ami sokak számára talán onnan lehet ismerős, hogy ezzel kezdte meg a filmes pályafutását a színészlegenda Arnold Schwarzenegger. Emellett a kilencvenes években volt egy rövid életű tévésorozat is, amit ugyan nem követtem, de olykor láttam belőle bizonyos részleteket.

Jelenleg hat db ilyen úgynevezett omnibus kötet elérhető idehaza a Conan képregényekből, amikből ugyan mindegyiket birtoklom, viszont a cikk megírásának pillanatában még csak a harmadik kötetnél járok. Emellett mint azt ugye említettem a Conan történeteknek nincs egy összefüggő hivatalos sorrendje, így az egyes kötetekben fellelhető történetek nem feltétlenül mindig sorrendben követik egymást. Legalábbis a három kötet alatt láttam már olyat is, amikor akár négy-öt fejezet is kvázi egy adott összefüggő történetet alkotott. De láttam már olyat is, amikor valamiért egy teljesen másik történet füzetet tettek be két amúgy összefüggő történet közé.

Ja igen, merthogy az egyes kötetekben lévő fejezetek valójában az eredeti képregények teljes változatai, amiknek még az eredeti borítója is fel van tüntetve. Hű, de fura is látni, hogy régen mennyit is ért az az egy dollár. Illetve a harmadik kötetben, de valamiért csakis abban, kapunk egy a Conan világához készített térképet is, ami amúgy szerintem némileg hasonlít Észak-Amerikára. Na igen, ilyenkor érzi az ember igazán, hogy mekkora hatása is volt Tolkien munkásságának, ám erről majd egy a közeljövőben érkező másik cikk kapcsán majd még bővebben is lesz szó.

Mindazonáltal azt azért még érdemes tudni, hogy ezek a Conan képregények nem színesek, ami mögött felteszem gazdasági megfontolások is állnak. Valamint, hogy akkortájt, vagyis a hetvenes években ez az alkotás meglehetősen erőszakosnak és explicitnek számított. Noha semmi olyan kifejezetten gusztustalan vagy pornográf jelenet nincsen benne. Viszont sok esetben mai fejjel is érdekes látni, hogy milyen megoldásokkal igyekeztek egyedivé és hangulatossá tenni az egyes történeteket.

Persze az is tény, hogy az egyes Conan történetek viszonylag elég egy kaptafára épültek. Vagyis mindig adott volt egy olyan szituáció, amiben Conan valamilyen mágikus vagy természetfeletti dologgal bíró ellenség közé került, ahonnét végül szó szerint kiverekedte magát. Mivelhogy Conan ugye, egy hatalmas culák nagy állat. Ja és közben mindig, de tényleg mindig volt valami a lehetetlenségig levetkőztetett csinos nő, vagy olykor akár több is, aki romantikus viszonyba került Conannel.

Egyébként ebből maguk az egyes kötetek sem csinálnak titkot, mivel mindegyiknek a borítóján van valami ilyen nő. Ráadásul ezek egyébként mindig valamelyik az adott kötetben benne lévő egyik képregény borítója is. Habár azt azért érdemes megjegyezni, hogy anno a készítők milyen kreatív módokon igyekeztek ezeket a nőket úgy meztelenül ábrázolni, hogy valójában nem is voltak azok. Talán egyszer kétszer látni egy két csupasz feneket, de nem hiszem hogy a még hátralévő kötetekben ennél több lenne. Ha pedig netán mégis… nos öhm én személy szerint nem fogok panaszkodni miatta.

Na de akkor milyenek is maguk ezek a történetek. Nos, mint azt mondtam aránylag elég egy sémára épülnek. Ám azért mégis kellően változatosak és bár olykor bizony hasonlóak, azért azt meg kell hagyni, hogy én még nem találkoztam két teljesen egyformával. Emellett azt kell mondjam, hogy az egyes részek meglehetősen izgalmasak és olykor bizony vannak benne váratlan fordulatok is. Habár azt azért meg kell, hogy jegyezzem, hogy olykor bizony belefutottam egy-egy igen bizarr részbe, amit nem igazán tudtam hova tenni. De hát tizenvalahány képregény egy kötet, szóval ennyi belefér. Ha viszont egyesével kellet volna pénzt kiadnom értük, akkor viszont már lehet jobban morognék emiatt.

Viszont akkor beszéljünk most egy kicsit magáról Conan karakteréről is, valamint arról az elég erős ellentmondásról, ami körbeveszi ezt a karaktert. Conan, ugyebár egy magas, kábé két méteres izmos férfi, vállig érő fekete hajjal, arcszőrzet nélkül. Emellett viszont meglehetősen intelligens és kifejezetten művelt is, aki hű a barátaihoz és udvariasan bánik a nőkkel. CSAKHOGY, szinte mindig el van mondva, hogy ő bizony fosztogat, rabol és gyilkol, még ha nem is feltétlenül mindenkit és nem is olyan különösebben kegyetlen módokon. Ám ettől még sokszor elég nehéz hova tenni azt a torz morális értékrendet, amit képvisel. Hiszen oké, hogy tisztelettel bánik a nőkkel, DE előtte pont hogy ő volt az, aki elrabolta azt a nőt és váltságdíjat követel érte.

Persze az alkotók ezt sokszor azzal oldják fel, hogy a különböző ellenfelek, akikkel Conan-nek meg kell küzdenie annyira ilyen utolsó gané alakok, hogy hozzájuk képest Conan, a rablógyilkostolvaj már kifejezetten egy kellemes alaknak számít, aki legalább megbízható és becsületes. Bár ez is inkább csak amolyan barbártörzsi becsület. Ami akármennyire is szimpatikusnak tűnik, azért nem biztos, hogy annyira követni kéne.

Végszó

Számomra a Conan képregények egy érdekes utazást jelentenek egy olyan korszakba, amikor még teljesen másként működtek bizonyos dolgok. Noha tudom, hogy ez nem feltétlenül fekszik majd mindenkinek, azért érdemes lehet tenni vele egy próbát. Legalább az első kötettel.