Korábban már jó pár kellemes órát töltöttem el az Everdell társasjáték világában, így egy újabb Everdell-játék kipróbálása magától értetődőnek tűnt a számomra. Egyébként is a kétszemélyes játékok különösen közel állnak hozzám, ezért kíváncsi voltam, sikerül-e az Everdell Duónak felkerülnie a kedvenceim listájára.

Bőség zavara

Az Everdell Duó többféle játékmódot kínál azok számára, akik leülnek mellé. A klasszikus, párbaj mód két játékos párharcára épül, ám lehetőség van kooperatív játékra is, ahol közösen kell különféle célokat teljesíteni bizonyos korlátozások mellett. Emellett van egy sztorimód is, amely tizenöt fejezeten keresztül új szabályokkal és kihívásokkal gazdagítja a játékmenetet, illetve van egy solo mód is helyet kapott a szabálykönyv lapjain.

A játék előkészítésekor először is el kell döntenünk, hogy a párbaj vagy a kooperatív módot választjuk, mivel ez határozza meg, melyik oldala kerül az asztalra a játéktáblának. A párbaj esetén a tábla középre kerül, a Nap és a Hold jelző a központi sáv bal oldalára. A nyersanyag, pont, és foglaltságjelzők a tábla mellé kerülnek. Az erdőlakó és építménykártyákat összekeverve paklit alkotunk, majd a Tisztás mezőit feltöltjük egy-egy felfordított lappal. A folyólapkákat megkeverve kettőt felhelyezünk a táblára. A négy évszaklapka a tábla jobb oldalára kerül, az eseménylapok pedig a felső részre. Az egyik játékos a Nyúl, a másik a Teknős-munkásokat kapja meg és már kezdődhet is a játék.

Játékmechanikailag a játék a munkáslehelyezést és a kártyaalapú akciókat ötvözi. Egy körben háromféle lehetőségünk van: munkást helyezünk le és végrehajtjuk a hozzá tartozó akciót, kijátszunk egy kártyát, vagy új kártyát húzunk. A munkások elsősorban nyersanyagokat szereznek a számunkra. A kártyák építik fel a várost, és mindegyik saját képességgel rendelkezik: némelyik erőforrásokat termelnek, mások pontokat ad, vagy további akciókat biztosítanak a számunkra. Mivel a játék mindössze négy évszakból áll, a győzelem kulcsa az akciók hatékony időzítése, illetve kombinációja.

Játékmenet (párbaj mód)

A játékosok a körükben három dolgot tehetnek: munkást helyeznek le, kártyát játszanak ki, vagy kártyát vesznek fel a Tisztásról vagy a pakliból. A döntésüket sokszor az határozza meg, hogy a Nap és a Hold jelző éppen hol áll.

Munkáslehelyezéskor a Nap jelző lép előre. A munkás kerülhet farmra vagy folyóhelyszínre, ami nyersanyagokat biztosít a játékosok számára. Elhelyezhető a vörös célkártyákon is, akár a sajáton, akár az ellenfél városában lévőre, amelyek speciális akciókat biztosítanak a számukra. Ha egy esemény feltételei teljesülnek, oda is küldhetünk munkást, ami azonnali bónuszt és játékvégi pontokat biztosítanak. Kártyakijátszáskor a Hold jelző halad előre. A lapot a játékosok kijátszhatják a kezükből vagy a Tisztásról, ha az adott kártya a Nap vagy a Hold jelző mellett található. A városok fejlődésének fő motorját ezen kártyák jelentik. Kártyahúzáskor a játékos eldöntheti, hogy a Nap vagy a Hold jelzőt lépteti. Ilyenkor vagy húz egy lapot a pakliból, vagy elvesz egyet a Tisztás bármelyik mezőjéről.

Ha valamelyik jelző eléri a sáv végét, olyan akciót már nem választhatunk, amely tovább mozgatná azt. Amikor mindkét jelző a pálya végére kerül, az aktuális évszak véget ér, és kezdődik a következő. A negyedik évszak végén a játékosok összeszámolják pontjaikat, és a legtöbbet szerző játékos nyer.

Mesebeli világ

Az Everdell Duó szabálykönyve kifejezetten jól szerkesztett. A leírás világos és átlátható: nem magyaráz túl semmit, így könnyen értelmezhető. A szabályok mellett mindenhol található egy-egy illusztráció, amely segít pontosan értelmezni a leírtakat, ráadásul példák is segítik a tanulást. Továbbá a Duó látványvilága és hangulata maradéktalanul megidézi az Everdell világát, mégis sikerül önálló élményt nyújtania, aminek köszönhetően nem csupán az alapjáték „kicsinyített” változatának hat. A játékvilág így még mindig mesébe illő, a részletek aprólékossága pedig valóban magával ragadja a játékosokat. A magyar fordítás szintén kiemelkedő: a házikók és erdőlakók nevei tökéletesen illeszkednek a játék varázslatos hangulatához.

Nap és a Hold

A játék egyik legnagyobb erénye, hogy nem egyszerűen „lebutított” Everdell. Megőrzi az eredeti játék hangulatát és mechanikai alapjait, mégis önálló élményként működik. Azok is könnyen bele tudnak vágni, akik még soha nem játszottak Everdellt. Azok számára pedig, akik ismerik az alapjátékot, a szabálykönyv külön kiemeli a két verzió közötti különbségeket, ami nagy segítség az átállásban.

Viszont a játékban sok az egymásra épülő akciólánc: egy döntés újabb lehetőségeket nyit meg, amelyek végül egy nagyobb cél eléréséhez vezetnek. Azon játékosok, akik nehezen látják át ezeket az összefüggéseket, vagy inkább lineárisan gondolkodnak, nehezebben találhatják meg az optimális lépéseket. Ráadásul néha menet közben teljesen új stratégiára kell váltani, ami nem mindenkinek komfortos. Kevés lapot lehet kijátszani, és azokat is nehezen, valamint a játék nagyon szűk mozgásteret ad. Már az alapjátéknál is azt lehetett érezni, hogy nem azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem amit sikerül – itt még inkább. Illetve a tervezők kicsit az összes eddigi Everdell játék és kiegészítő egyes elemeit belepakolták a Duóba, ami kicsit túlzsúfoltságot eredményezett. Az egymásra épülő állatkák és élőhelyük kivételét pedig még most is rossznak gondolom, ahogy az Örökpart esetében is megfogalmazódott bennem. Mivel így eltűnik annak az illúziója, hogy egy élő és lélegző kis falut építünk magunknak.  

Az út vége

Az Everdell Duó bár elsőnek zsúfoltnak tűnhet, mégis egy kiváló két fős játékra sikeredett. A partik kellően feszesek: figyelni kell és jó döntéseket hozni, de egyetlen hibás lépés még nem teszi tönkre a játékunkat. Akik szeretik a stratégiai, kissé „fejtörő” jellegű társasokat, azok nagy eséllyel élvezni fogja a párbaj módot. A kooperatív kampány pedig azoknak lehet különösen vonzó, akik közösen szeretnek taktikázni.

A társasjátékot köszönjük a Gémklubnak.
Amennyiben ti is kedvet kaptatok a játékhoz, itt tudjátok megvásárolni!