Nemrég került a Netflix kínálatába Guy Ritchie új sorozata, a The Gentlemen. Az angol gengszterek témájához mindig jó érzékkel nyúlt a rendező. A sorozattal egy univerzumban játszódó, hasonló témájú filmje is kifejezetten szórakoztató volt. Joggal lehet tehát bízni a sorozatverzióban is. Lássuk, úriemberhez méltóan meghálálja-e bizalmunkat a sorozat?

Főszereplőnk, Eddie Horniman (Theo James) élete érdekesen alakul Egyik nap még békefenntartó-alakulat vezetőjeként teljesít katonai szolgálatot. Innen viszont hazaszólítják a családi ügyek: kiderül, hogy arisztokrata apjának jelentős vagyonát és a vele járó hercegi címet is megörökölte. A dolog szépséghibája és egyben a bonyodalmak egyik okozója, hogy birtokán titokban marihuánatermesztés is folyik.

Az alapkoncepció megegyezik az azonos című Ritchie-film koncepciójával. Tulajdonképpen ezen film spin-off sorozatáról van szó, de a sorozat a film ismerete nélkül is nyugodtan megtekinthető. Hasonló a hangulat, és hasonló figurákkal dolgozik Ritchie, de ennél komolyabb kapcsolat nincs a két mű között. Ez a koncepció pedig számomra kifejezetten szimpatikus. Bővíti kicsit a saját maga által teremtett világot, a teljesen új karakterek és történetszálak miatt viszont mégsem érződik újabb izzadságszagú folytatásnak.

Ajánlást mondani a filmhez a fentiekből kiindulva meglehetősen könnyű. Aki szereti Guy Ritchie humorát, ahogyan ő kezeli az alvilági figurákat, annak minden bizonnyal a The Gentlemen is tetszeni fog. Természetesen nincs meg benne az a friss szellemesség, ami például a Snatch-re jellemző volt. Viszont mégis ahhoz hasonló humorral operál, és helyenként képes felnőni humorban és fordulatokban a nagy elődhöz.

Érdekes módon a prímet talán inkább a mellékszereplők viszik. Theo James Eddie Horniman-ként szerethető ugyan, de nem kifejezetten karizmatikus. Ebből adódóan a testvérét, Freddy Horniman-t helyenként zseniálisan megformáló Daniel Ings időnként ellopja előle a show-t. A drogügyletek igazgatásában Eddie-t segítő Susie Glass figuráját Kaya Scodelario formálja meg. Rá sem lehet semmi panasz, ugyanakkor Scodelario talán tudott volna ennél kicsit többet is nyújtani picivel jobb forgatókönyv és/vagy színészvezetés mellett.

Ha a főszereplők alakítása nem is kifejezetten erős, a sorozaton azért félreismerhetetlenül látszik Guy Ritchie kézjegye. A rá jellemző témaválasztás mellett ennek másik megnyilvánulása a sok remek párbeszéd. A sorozat talán akkor a legerősebb, mikor egy feszült szituációban vívnak egymással szócsatát a különböző, homályos szándékú és érdekű résztvevők. Ezeket a jeleneteket pedig a fentebb már emlegetett mellékszereplő-gárda is remekül erősíti. Némelyik karakter viselkedése olykor már-már parodisztikusnak tűnik, de Guy Ritchie ügyesen tudja adagolni a humort. Nem telepszik rá a sorozatra, a jelenetek tétje nagyjából egyenletesen megmarad.

Hasonlóan egyenletesnek tekinthető a sorozat epizódjainak színvonala is. Itt-ott persze vannak kevésbé érdekes történetszálak, de szerencsére kifejezetten rosszul működő cselekményszálról nem beszélhetünk. Persze senki ne várjon forradalmi műfaji újításokat vagy zseniálisan újszerű mondanivalót. Ritchie filmje leginkább egy közepes akcióvígjáték, amit Ritchie humora és ötletei tesznek érdekesebbé és emlékezetesebbé.

Ha szeretnénk egy sorozatot, ami elszórakoztat, és közben felidézi kicsit Guy Ritchie fénykorát, a The Gentlemen remek kikapcsolódást nyújthat. Ennél sokkal erőteljesebb elvárásokkal viszont nem érdemes az úriemberek közé mennünk. Szórakoztató, olykor meglepő és szellemes. A fentebb emlegetett Snatch, ha ember lenne, alighanem visszafogottan, de elismerően biccentene.