Nem rég ért véget a Prime Video-n a The Mighty Nein című új animációs sorozat, amely első ránézésre kísértetiesen hasonlít a The Legend of Vox Machina sorozatra. Nem véletlenül: mindkettő a Critical Role egyik Dungeons & Dragons kampányának animációs feldolgozása. A csapatnak egyébként volt egy harmadik nagy kampánya is (Bells Hells), ami idén februárban ért véget három és fél év után. Ki tudja, talán abból is lesz egyszer animáció. A kapcsolat azonban nem merül ki ennyiben. A The Mighty Nein ugyanabban a világban játszódik, mint a Vox Machina, nagyjából húsz évvel később. Ez persze jelenleg inkább érdekesség, mint valódi kapaszkodó, hiszen a Vox Machina története még messze nincs lezárva, azt majd az idén debütáló negyedik évad fogja végleg lezárni. Jó hír viszont, hogy az új sorozat teljesen önállóan is fogyasztható: kezdő nézőként semmi nem utal rá, hogy egy „rokonszériát” nézünk, egyetlen félmondatos utalást leszámítva.

A történet középpontjában egy hatalmas erővel bíró kő áll: egy lélekgyűjtő varázstárgy, amelyet egy tolvajbanda ellop, majd elveszít. Az ügy végül odáig eszkalálódik, hogy két ország között háborús feszültség alakul ki, miközben a valódi főszereplők csak lassan, a háttérben kezdenek egymásba botlani.A karakterek eleinte külön utakon járnak, kisebb csoportokban vagy teljesen egyedül működnek, majd a harmadik rész végére végre egy helyre sodródnak. Innen indul el igazán az, amit majd The Mighty Nein-ként ismerünk.

A The Legend of Vox Machina-val szemben a legnagyobb különbsége már a kezdésnél szembeötlő. Ott egy összeszokott, de diszfunkcionális csapatot kaptunk az első perctől kezdve, akiket a történet később különválaszt. Itt ennek pont az ellenkezője történik: a magányos figurákból fokozatosan áll össze a társaság. Ez lassabb, de tudatosabb karakterépítést tesz lehetővé, még ha az elején kissé kaotikusnak is hat. Hangvételben viszont alig érezhető különbség. A világ vezetői véresen komolyan veszik a politikai konfliktust, miközben a főszereplők továbbra is a dráma és a kabaré sajátos elegyében léteznek. Egyik jelenetben például alkoholizmus és tragikus múlt épül drámai ívvé, a másikban valaki konkrétan pöcsöket varázsol, hogy megszívassa a helyi fővezért. A stílus ismerős, és aki ezt korábban nem bírta, most sem fogja.

Adta magát a kérdés, hogy mennyire érződnek majd ismerősnek a karakterek azok számára, akik már végignézték a Vox Machinát. A válasz: vegyesen. Többségében új megközelítéseket kapunk, de akad néhány figura (Fjord, Caleb, Nott), akiknél azért felsejlenek régi minták. Nem másolatok, inkább variációk.

Maga a látvány pazar, ahogy az akciók is. A világ ötletesen van tálalva és felépítve, illetve kreatív megoldásokból sincs hiány. Az már más kérdés, hogy hatalmas fordulatokra és narratív megoldásokra senki se számítson. Cserébe viszont mély és összetett karaktereket kapunk.

The Mighty Nein összességében működik. A felütés bár közhelyes, a világ ismerős, de van benne annyi mélység a karaktereknek hála, hogy az egész szórakoztatóvá álljon össze. Továbbá kifejezetten jót tesz neki, hogy az epizódok majdnem negyedórával hosszabbak a Vox Machinánál: emiatt jobbak az arányok, kevésbé tolakodó a poénkodás, a dráma is jobban elfér egy-egy részben. Szóval akik már a testvérsorozatot is bírták és vágynak egy szórakoztató fantázia szériára azoknak bátran ajánlom a The Mighty Nein megtekintését.