Film

Kate Beckinsale és az indulatkezelés – Jolt kritika

Az Amazon egyre látványosabban igyekszik teret nyerni magának a saját gyártású filmek (és sorozatok) segítségével is. Ennek a folyamatnak a nem túl jól sikerült The Tomorrow War utáni példája jelen cikk tárgya, a Kate Beckinsale főszereplésével készült Jolt.

A film főszereplője a Beckinsale által játszott Lindy, aki egy furcsa rendellenesség miatt nem tudja kontrollálni az időnként rátörő dühkitöréseket. Ez a társadalomba való beilleszkedést is megnehezíti, csakúgy, mint az egyszerű randizást. Egy szép napon viszont találkozik egy férfival, akivel ennek ellenére mintha kezdene valami kialakulni. Persze akciófilmről és rosszfiúk levadászásáról van szó, úgyhogy a Jai Courtney által játszott fickó hamarosan a fűbe harap. Ezen a ponton pedig elkezd kiderülni, milyen szituációban tudnak jól jönni a dühkitörések.

Gyakori hiba az akciófilmek között (és más műfajokban is), hogy egy-egy mozgókép mélyebbnek, okosabbnak, többnek akar látszani, mint ami valójában. Na, ez a vád szerencsére nem nagyon illetheti a Jolt-ot. Van benne egy kevés drámázás, de érezhetően a készítők sem akarják ezt teljesen komolyan venni, inkább elmentek a könnyed szórakoztatás irányába. Ez pedig Beckinsale-nek hála istennek jól áll. Persze most sem kell tőle csodálatos színművészeti teljesítményt várni, de kellemes kikapcsolódás őt nézni, ahogy az ellenséget aprítja éppen. Más kérdés, hogy ha sokat gondolkozunk azon, hogyan lehet erre képes, azzal alighanem megöljük magunk számára az élményt. A Jolt ugyan próbálja ezt megindokolni, de csak nagy jóindulattal tudja elfogadhatóvá tenni ezt az alapvetését.

Erre a kis jóindulatra egyébként minden tekintetben szüksége van a filmnek. A történet nem különösebben komplex, kifejezetten sokszor látott elemek nem különösebben fantáziadús vegyítéséből jön létre. A karakterek is ehhez méltóak, és az akciójelenetekben sincs semmi igazán maradandó. Ennek ellenére azért szerethetőek: Lindy Stanley Tucci által játszott terapeutája, Dr. Ivan Munchin Tuccinak köszönhetően kifejezetten jól eltalált figura lett (sajnálatosan kevés játékidővel), a Bobby Cannavale és Laverne Cox által játszott rendőrpáros tagjai közt is van egy kis kémia. Talán a legmeglepőbb viszont, hogy Jai Courtney sem játszik kifejezetten rosszul. Persze neki sem kell attól tartania, hogy nem fogja tudni hol tárolni a filmért kapott rengeteg színészi elismerést, de elég korrektül tudja hozni ő is a figuráját.

Talán az egész filmet is a “korrekt” szó írja le a legjobban. A történet semmiképp sem kifejezetten jó, de egy kis popcorn és üdítő mellett elmegy, ahogyan az akciójelenetek és a színészi játék is. Működő humora is van a filmnek, aminek a pozitív oldala a karakterek közti meglepő interakciókban merül ki, negatív oldala pedig a kissé ízléstelen szexuális jellegű poénokban. Talán mégis jobb ez, mint a felesleges és látványos tartózkodás az ízléstelenségektől, vagy azok látszatától. A mérleg itt is éppenhogy, de még a pozitív irányba billen.

Szóval nem a Jolt lesz az, ami sokkolni fogja az akciófilmes világot, de a maga 90 percét többé-kevésbé szórakoztatóan ki tudja tölteni. Sokáig emlékezni talán csak Beckinsale rajongói fognak rá, viszont óriási elégedetlenkedésre másnak sem lesz oka.