Kevés társasjáték tudott akkora hatást gyakorolni a modern játékvilágra, mint Matt Leacock 2008-as klasszikusa, a Pandemic, amellyel útjára indította a kooperatív játékok egy új csoportját, ahol nem egymás ellen, hanem együtt, a játékkal szemben kell boldogulnunk. Mára már eljutottunk oda, hogy a Pandemic nem csupán egy játék, hanem egy külön kategória, rendszer a társasjátékok világán belül, amelyre különböző témákat húznak fel: történelmi (Iberia, Róma bukása), fantasy vagy sci-fi (Cthulhu, Warcraft, Star Wars), illetve leegyszerűsített családi változatok (Hot Zone). Ironikus módon a Pandemic maga egy korábbi kooperatív játék, Reiner Knizia The Lord of the Rings-e alapján született, ami Tolkien regényeit dolgozta fel. Most pedig, amikor A Gyűrűk Ura társasjátékok a reneszánszukat élik, megjelent a Pandemic és A Gyűrűk Ura szerelemgyereke, A Gyűrűk Ura – A Szövetség útja, hogy a kör bezáruljon általa. Ennek apropóján mi is nekivágtunk a játéknak, hogy különböző küldetéseken keresztül újraéljük Frodóék kalandjait a Megyétől egészen a Végzet Hegyéig.

Van, mi arany, bár nem fénylik

A doboz kibontása már önmagában egy minikaland. A viszonylag egyszerűnek mondható fedél alatt rengeteg apró meglepetés vár a játékosokra: egy részletes Középfölde-tábla (minden centijén egy-egy apró easter egg található Tolkien világára), meeplek, kártyák, egy kartonboríték a szereplőkkel, valamint nazgûl-figurák. Az igazi meglepetést azonban az összeszerelhető kockatorony adja, amely Szauron barad-dûri erődjét formázza. Ez erősen merít Peter Jackson filmjeiből, míg a játék többi eleme inkább a könyvekből inspirálódott. Összességében elmondható, hogy a játék képvilága fantasztikusra sikeredett. A karakterek és a tájak varázslatosan festenek a kártyákon, illetve a táblán, a kissé mesekönyvszerű design pedig tökéletesen visszaadja Tolkien világának hangulatát.

Egyetlen pont, amibe bele lehet kötni, azok a seregeket szimbolizáló fából készült kis figurák. Egyrészt nagyon minik, másrészt kicsit semmilyenekre sikeredtek: csak a színükben térnek el a tündék, emberek, törpök és orkok bábui (oké, utóbbiaknál apró szarvak azért kerültek a figurákra). Értem viszont, miért döntöttek ezen megoldás mellett: ha nagyobb és egyedibb figurákat kapunk, akkor a játék ára is magasabb lenne, ráadásul sokkal nagyobb táblára lett volna szükség, ami sokaknál fejtörést okozott volna, hogy hol is játszanak vele. Ettől függetlenül tényleg minőségi komponenseket és látványt kapunk, amelyektől azt érezzük, hogy Középfölde tájain barangolunk.

A tábla készen áll, a bábuk mozognak

A játék célja, hogy négy küldetést teljesítsünk (ezek a regények ikonikus eseményeit jelenítik meg), amelyek közül az egyik a végső nagy feladat: a Gyűrű elpusztítása a Végzet Hegyén. Ezt a mechanikát a készítők a Pandemic: World of Warcraft – Wrath of the Lich King változatból emelték át.

Minden játékos két karaktert irányít, körönként pedig öt akciót hajthatunk végre velük: négyet a körünk elején kiválasztott főkarakterrel, míg a mellékkel csak egyet. Az akciókhoz területkártyákat és szimbólumokat használhatunk (barátság, lopakodás, bátorság, ellenállás). Akciókból összesen hatféle van:

1. Utazás: mozoghatunk, másokat is magunkkal vihetünk, illetve seregeket is mozgathatunk. Ha azonban Frodóék mozognak, vagy lopakodás szimbólumot kell áldoznunk, vagy dobni kell a kereséskockákkal, attól függően, hány nazgûl vagy ork van a régióban.
2. Toborzás: barátság szimbólum eldobásával új egységet toborozhatunk a tábla megfelelő helyére.
3. Támadás: ha egy helyszínen jó és rossz erők is állomásoznak, végrehajtható a támadás.
4. Elfoglalás: három bátorság szimbólumért, valamint ha csak a jó erők tartózkodnak a gonosz erődítményénél, elfoglalható az erőd.
5. Szövetség: a játékosok kártyákat cserélhetnek egymással, ha egy helyszínen állnak.
6. Felkészülés: eldobhatunk egy kártyát, hogy megkapjuk a rajta lévő szimbólumot.

A körök végén két kártyát kell húzni a húzópakliból, majd felfedni a Homálypakli felső lapjait. A Homálykártyák révén mozgatnunk kell az ellenséges seregeket, akiknek célja híresebb helyszínek elfoglalása (például Völgyzugoly, Minas Tirith), emellett újabb seregeket állítunk hadrendbe a Homály oldalán, továbbá a nazgûlok és Szauron szeme is közelebb kerül a Gyűrűhöz. Ez a rész a játéknak az alap Pandemicből lehet ismerős, ahol a vírusok egyre inkább terjednek a világban , itt a fertőzések helyett Mordor seregei masíroznak előre.

Kilenc útitárs

A játék három korábbi Pandemic-változat mechanikáit gyúrja egybe: a seregek előrenyomulása az alapjátékból ismerős, a küldetések a World of Warcraft verzióból származnak, míg a karakterek képességei a Róma bukása kiadásból.

Az összegyúrás eredménye az lett, hogy az új játék még áramvonalasabb és pörgősebb az elődöknél. A különböző mechanikák nagyon jól kiegészítik egymást, a legnagyobb ráncfelvarrást pedig a karakterek kapták. Minden szereplő (a kilenc útitárs, valamint Éowyn, Éomer, Gollum, Faramir, Galadriel, Arwen) három egyedi képességgel rendelkezik, köztük aktív és passzív hatásokkal. Mivel minden játékos két karaktert irányít, így rögtön hat képességgel vágunk neki a kalandnak, ami bőven elég nagy választék a különböző taktikák kidolgozásához. És szükség is lesz rájuk, mert a játék nem engedi a lassú építkezést: a Homály egyre jobban terjed, a remény pedig ezzel párhuzamosan csökken – ha nullára esik, elvesztettük a játékot.

A játékosoknak tehát nagyon gyorsan és átgondoltan kell összedolgozniuk, hogy miképp teljesítsék a küldetéseket és végül elpusztítsák a Gyűrűt. A mechanikák mellett a narratíva is erős: tényleg azt érezzük, hogy egy kétségbeesett küldetésen veszünk részt Szauron hordái ellen, és „Mordorba nem szokás csak úgy besétálni”. Minden lépést alaposan át kell gondolni, különben elbukhatunk. A küldetések pedig tovább mélyítik a hangulatot és a történetmesélést, hiszen a regények emlékezetes eseményeit dolgozzák fel (például a Balrog legyőzése, Minas Tirith ostroma). Ráadásul a huszonnégy küldetéskártyának köszönhetően a játék újrajátszhatósága is kifejezetten nagy.

Az út nem itt ér véget

Összességében azt mondhatom, hogy A Gyűrűk Ura – A Szövetség útja nagyszerű játékra sikeredett. Igazi Tolkien-hangulatot áraszt, legyen szó a kinézetről vagy a mechanikákról. A készítők nagyon ügyesen gyúrták össze a korábbi Pandemic-kiadások elemeit, így akik már unják a régebbi részeket, azoknak tökéletes vérfrissítés lehet ez a változat. Arra azonban fel kell készülni, hogy a játék nem rövid, és nem is mondható „családbarátnak”: komplex, mély stratégiákat és alapos tervezést igényel a különböző küldetések teljesítése. Mindezek ellenére az elmúlt évek egyik legjobb A Gyűrűk Ura társasjátéka, amellyel akár ki lehet váltani a War of the Ring társast is, ha nem akarunk egy egész napot rászánni Középfölde sorsáért vívott háború újrajátszására.

A társasjátékot köszönjük a Gémklubnak.
Amennyiben ti is kedvet kaptatok a játékhoz, itt tudjátok megvásárolni!