Alig pár évnek tűnik, hogy elkezdődött a (néhányaknak) kétes ötletűnek tűnő Breaking Bad előzménysorozat, a Better Call Saul. A széria mostanra, öt befejezett évad után minden kétséget eloszlatott azzal kapcsolatban, hogy vajon megérte-e újra elővenni az egyik legsikeresebb TV-sorozat világát. A Better Call Saul lassan a vége felé közeledik, ám még itt van nekünk a vihar előtti csend, az ötödik évad, ami talán az eddigi legjobb eseményszálakat, akciót és karaktereket tárja fel előttünk. De nézzünk bele egy kicsit mélyebben, miért is működik még mindig olyan jól a sorozat.
Már az egy hónappal ezelőtt megjelent írásunkban is dicsértük az HBO-n futó Összeesküvés Amerika ellen című sorozatot. Be kell vallanom, hogy mielőtt az elmúlt napokban ledaráltam David Simon és Ed Burns szériáját, nem sokat tudtam róla. Viszont már az első résszel levettek a lábamról. A kérdés csak az volt, hogy tudják-e tartani a pilot színvonalát még 5 részen keresztül, vagy a végére kifulladnak a cselekmény.
Mikor kábé egy hónapja megjelent a The Willoughbys trailere már felfigyeltem az animációs filmre. Az előzetes egy kellőképp zakkant család nem mindennapi történetét ígérte, ehhez pedig jöttek a leginkább Tim Burton szereplőihez hasonló kinézettel megáldott karakterek. A kérdés ezúttal nem csak az volt, hogy több-e egy egyszer nézhetős mesénél, hanem a cuki karakterek mellé vajon sikerült a készítőknek egy valamire való történetet is összehozni.
Decemberben megjelent a közönség által már várva várt Witcher/Vaják széria, ami új löketet adott (most már lehet így nevezni) az egész franchise-nak. Mint tudjuk, a Witcher univerzum alapját a lengyel fantasy író, Andrzej Sapkowski könyvsorozata adja. A Netflix remekművének megjelenése után ezen könyvek hipp-hopp eltűntek a polcokról annyira megugrott az érdeklődés irántuk. És természetesen ugyanezt a(z újult) fellelkesedést élvezte a Witcher videojáték trilógia is a sorozat megjelenése körüli időszakban.
Kiváltképp annak 2015-ös záróepizódja. A játékokat megalkotó CD Projekt Red pedig nem is volt rest meglovagolni a sorozat népszerűséghullámát. Ez olyannyira jól sikerült, hogy 5 évvel a megjelenés után rekordszintű játékosszámmal büszkélkedhetett a játék kb az összes platformon. Én sem maradtam ki és a sorozat hangulatán felbuzdulva ismét elővettem fakó hajú kománk végső kalandját. Lássuk, hogyan is állja meg a helyét ennyi év távlatából az egykoron zsáknyi díjat besöprő szörnyvadászda, hiszen ily hosszú idő eltelte után sok játék esetén csak az emlékek szépítik meg az élményeket. Rajta hát!
A legutóbbi szemetesláda után – ami (ignorálva az iráni rendezőt) Amerika büszke terméke volt; ma a világ egy másik pontjára utazunk, nem máshova mint Kínába. Kínának is megvolt (és megvan) a maga problémája a végeláthatatlan Zs-kategóriás tömegfilmek szalagsoron való gyártásával. Egy-vagy több nagyobb stúdió megállás nélkül csinálta a nagyrészt megkülönbözhetetlen filmeket, amiknek egy részét az amerikai piacra is eljuttatták. Ezen alkotások kilencven százaléka harcművészeti film volt, nagyrészt az amerikai formulát követve: temérdek akció, vér, minimális történet. Ma ennek a korszaknak az egyik (ténylegesen) kiemelkedő példáját vesszük górcső alá.
Az előző ajánlónk nagy sikerén felbuzdulva úgy gondoltuk, hogy készítünk olvasóinknak még egy válogatást olyan filmekből, melyek segítségével gyorsabban telhet a bezárkózva töltött idő. Ezen alkalommal a HBO GO kínálatából gyűjtöttünk nektek figyelemre méltó darabokat, természetesen önkényesen, első sorban a sokszínűségre törekedve.
Hamarosan ismét visszatérünk a Coen testvérek által eredetileg kreált, Noah Hawley kezei alatt pedig mesteri szintre emelt univerzumba. Ennek apropóján pedig össze lettek szedve a sorozat legjobb, legemlékezetesebb figurái. A felsorolás természetesen szubjektív, és spoileres.
A Netflix mostanra már minden mozgóképes médiumba belekóstolt sikeresen. Ez alól a dokumentum sorozatok világa sem kivétel, elég, ha csak a Making a Murderer-re gondolunk. Nemrég egy olyan történetet kaptunk, ami tovább erősíti az ezt nem hiszem el, hogy a valóságban megtörtént dolgok táborát. Ez a Tiger King: Murder, Mayhem and Madness.
1973-ban napvilágot látott egy olyan mozi, amire jobbára csak az tudott felkészülni, aki korábban marihuánára ébredt, LSD ebédelt, ezt egy kis heroinnal öblítette le, az estét pedig meszkalinnal fejezte be. Ez nem más, mint Alejandro Jodorowsky halhatatlan klasszikusa, A szent hegy.
Mai, koronavírus miatti rendkívüli helyzetünkben a legjobb, amit egy filmrajongó tehet, ha elmélyed a különböző online platformok kínálatában. A Kritizátor csapata is igyekszik segíteni olvasóit, hogy minőségi szórakozással üthessék el az időt. Elsőként a Netflix kínálatából szemezgettünk, hogy felhívjuk a figyelmet néhány kevésbé ismert filmre, illetve mindenkit buzdítsunk pár igazán nagyszerű alkotás újranézésre. Alábbiakban következik szubjektív ajánlónk, elsősorban a minőségre, másodsorban a sokszínűségre törekedve.
