1973-ban napvilágot látott egy olyan mozi, amire jobbára csak az tudott felkészülni, aki korábban marihuánára ébredt, LSD ebédelt, ezt egy kis heroinnal öblítette le, az estét pedig meszkalinnal fejezte be. Ez nem más, mint Alejandro Jodorowsky halhatatlan klasszikusa, A szent hegy.
Mai, koronavírus miatti rendkívüli helyzetünkben a legjobb, amit egy filmrajongó tehet, ha elmélyed a különböző online platformok kínálatában. A Kritizátor csapata is igyekszik segíteni olvasóit, hogy minőségi szórakozással üthessék el az időt. Elsőként a Netflix kínálatából szemezgettünk, hogy felhívjuk a figyelmet néhány kevésbé ismert filmre, illetve mindenkit buzdítsunk pár igazán nagyszerű alkotás újranézésre. Alábbiakban következik szubjektív ajánlónk, elsősorban a minőségre, másodsorban a sokszínűségre törekedve.
A vágy egy káoszt generáló hívatlan vendég, ha az elme rendjéről van szó? Darren Aronofsky mesterien bánik a zsúfoltsággal – itt most annyira nem, maximum csak jól, nem nagyon jól, csak jól. Vajon a vágyaink birtokolnak minket, vagy mi a vágyainkat? Vajon van élet vágyak nélkül?
Nem egyszerű a detektívek élete, főleg ha olyan kicsik, mint egy 7 éves kisgyerek. Na, persze nem is mindennapos, ha egy kisfiú felnőtteket megszégyenítő logikával és intelligenciával képes agyafúrtabbnál agyafúrtabb rejtélyeket megoldani, és úgy gondolom, az ilyen ifjak megérdemlik a zseni jelzőt a szó szoros értelmében. Így éli mindennapját Edogawa Conan, a kisiskolás srác, ám a kivételes intelligencia nem a véletlen műve. Conan sokkal több, mint aminek kívülről látszik.
Nem olyan régen (már lassan jó 3 éve), hogy befejeztük a Szemetesláda rovatunkat. Ma azonban újra leemeljük a fedőt a kukáról, és megnézzük mi is lakozik a szemét között. Kis ráncfelvarrással kezdődik újra a szemetesláda. Ezelőtt általánosan ismert rossz filmeket vettünk sorra, és megnéztük miért olyan borzalmasak; miért nem működnek; és ha volt olyan, akkor mik voltak a pozitív részei.
Innentől a másik irányból fogjuk megközelíteni a „szemétnek” hitt alkotásokat. Ugyanis mindenki ismer olyan filmet, ami meglehetősen rossz, ám pont emiatt rendkívül élvezetes is. Egy komolynak szánt jelenet alatt éppen gurulsz a nevetéstől, hisz nem tudod elképzelni ki lehetett az a szerencsétlen, akinek a: forgatókönyvírás, storyboardozás, forgatás, vágás egyike alatt sem jutott eszébe, hogy mennyire akaratán kívül vicces az adott jelenet. Na – ma egy ilyen filmről lesz szó.
A filmbeli szamuráj „zsaru” sosem vesz fel ilyen ruhát, mint ami a hivatalos plakáton látható
A Legjobb Jelenetek, a Gyalog Galopp és a Brian élete után a hat Python ismét összeült utolsó filmjük kedvéért. A várt osztatlan siker azonban elmaradt, és a mai napig nagyon megosztja a nézőket és a kritikusokat egyaránt, hogy mi is Az élet értelme.
Hazájában és nálunk van csak töretlen népszerűsége ennek a több mint harminc éves brit komédia sorozatnak. Mi fogta meg benne a rendszerváltoztatás után nálunk az embereket, hogy ennyire rákaptak?
Az Emma. magán viseli mindazt, amit egy tisztességesen elkészített kosztümös filmtől várunk, ám annál még sokkal többet is – és éppen ettől a plusztól lesz a 2020-as adaptáció egy egyszerre korhű, mégis modern, szarkasztikus, mégis klasszikus, szórakoztató és szellemes alkotás.
Szeretett videojátékainkban mindig nagyon fontos szerepet kap a főszereplő és annak társai, ezért nagyon lényeges, hogy megfelelően kidolgozott karaktert kapjunk a fejlesztőktől. Ezt mindenki tudja. Na de ki elengedhetetlen fontosságú még egy jó sztorihoz? Természetesen egy remek ellenfél, egy gonosz, egy antihős, aki ellen lehet harcolni, aki motiválja hűsünket. Videojátékos gonoszokból legalább annyi ikonikus van, mint hősből. Néhányukat egyenesen rühelljük, néhányuktól rettegünk, vannak akiket imádunk, de van kivételes kevés, akikkel még szimpatizálni is tudunk és egyet tudunk érteni céljaikkal.
Az alábbi írásban öt olyan figuráról olvashattok, akik ebbe a kategóriába tartoznak. Nézzük hát, kik voltak azok az ellenlábasok, akikkel szívünk szerint inkább nem is harcoltunk volna. Csak saját felelősségre olvassatok tovább, mert az indoklásokhoz kénytelen-kelletlen le kell lőni néhány poént.
A koronavírus által sújtott napjainkban több szempontból is remek választás lehet a The Platform megtekintése. Egyrészt azért, mert a Netflixnek hála könnyen és jó minőségben elérhető, másrészt pedig mert egyszerre tud szórakoztatni és elgondolkodtatni.
