2014-es indulása óta a John Wick univerzum egyre csak bővül. Négy mozifilm és egy spin-off sorozat után idén ismét egy, az univerzum részét képező, mégis különálló történettel állhatunk szemben. Ezúttal a vérbosszú egy fiatal hölgyet választott, hogy revansot vegyen apja haláláért, miközben kicsit jobban megismerjük a klánok funkcióját a John Wick világában.

Eve (Ana de Armas) fiatalon elveszíti édesapját, miután az összetűzésbe kerül A kancellárral (Gabriel Byrne), a helyi klán vezérével. Az árva Eve-et azonnal pártfogása alá veszi Winston (Ian McShane), a Continental igazgatója és elhelyezi őt A rendező (Anjelica Huston) táncszínházában. Eve a Ruska Roma klán nevelése alá kerül, ahol fékezhetetlen gyilkológéppé trenírozzák. A döntés azonban még mindig ott áll előtte: Felhasználja-e újdonsült képességeit, hogy megbosszulja apja halálát, vagy maga mögött hagyja ezt az életet, amíg lehet.

Egy bosszúszomjas növendék

Személy szerint én mindig jó szórakoztam a John Wick univerzumának filmjein, sőt magán a Continental-on is. A címszereplő világa bőven megéri a kibővítést, hiszen a sablonosnak tűnő vérbosszú leple mögött egy komplexebb univerzum húzódik. Derek Kolstad írói munkájának egyik kreatív gyümölcse, hogy a történet során olyan kisebb részleteket rejtettek el, amelyek bebiztosítják a stúdiót és az alkotókat ahhoz, hogy további bőröket nyúzzanak le a történetről. Számos olyan elem rejtőzik még a John Wick filmekben, amelyek érdemesek egy-egy rövidebb-hosszabb kifejtésre.

Ilyen például a klánok jelenléte, amelyekről eddig elég keveset tudhattunk. Habár a Balerina, mint spin-off film sem merül bele végletekig ebbe a témába, mindenképp kibővíti a tudásunkat ennek kapcsán. Ezzel pedig kicsit jobban beleláthatunk azoknak a mögöttes szervezeteknek, vagy családoknak az életébe, amelyekről eddig csak említés szintjén tudhattunk. Az ismereteink azonban még mindig nem teljesek. A továbbiakban csak a képzelet szabhat határt az íróknak, mit is hoznak még ki ebből az egészből. A potenciál azonban szerintem még mindig nem veszett ki a John Wick világából.

A Balerinának egyik nagyobb erőssége, hogy a történet felvezetése szempontjából a háttérben mozgó klánok szervezeteibe enged betekintést nyerni. Köztük is jobban a Ruska Romáéba. Ez a szervezet a John Wick filmek egyik központi háttérszereplője, így méltán megér egy bővebb kifejtést. A spin-off a maga két órás játékidejének első negyedében szépen kifejti, milyen is az élet ebben a családban. Eve fejlődésén kesztül láthatjuk, mit is kell kiállnia egy bérgyilkos növendéknek a klánon belül, mennyire kemény is ez a világ valójában. Igaz, nem merülhetünk el benne a végletekig, de legalább egy kis szeletet ismét kaptunk ebből a tortából, és még mindig van mit enni.

A kreatívság szűk balettcipője

A Balerina tehát kielégítően képes bővíteni a háttértudásunkat az univerzummal kapcsolatban, mégis kicsit szűk marad. Ez a szűkösség pedig a magában a történetben keresendő. Ha csak a filmeket vesszük figyelembe, mind a négy John Wick alkotás része egy nagy bosszúhadjáratnak. Természetesen a főhős történetének ez a lényege, ez adja az eszenciáját. John sztorijának mozgatórugója tisztán a bosszú és az, hogy saját igazságérzete és vágya a szabadulásra mindig visszarángatja őt korábbi erőszakos életébe.

Persze ez csak nagy vonalakban írja azt le, amit a főhős képvisel, de összefoglalásnak jó. Jogosan merül fel a kérdés: Tényleg szükségünk van még egy bosszú ittas mellékszálra? Nem szeretnénk már valami mást látni, egy másik életutat? Valami újat, ami hozzá is rak még egy lapáttal a világhoz, nem csak egy helyben stagnáltatja?

A Balerina sajnos pontosan ezt teszi, és történet kreálása szempontjából ez egy erősen kihagyott ziccer az én olvasatomban. Shay Hatten és Derek Kolstad, a film írópárosa bizony nem nagyon erőltette meg magát azzal kapcsolatban, hogy új virág nyílhasson azon a bizonyos bosszú által vér áztatott mezőn. Az alkotók nem akartak a revans témájától elszakadni és így a Balerina sztori szempontjából sajnos nem igazán tud újat felmutatni. Nézői szemmel sokkal inkább lennék kíváncsi egy olyan karakter életútjára, akinek a motivációja merőben eltér attól, amit maga John Wick képvisel.

E téren sok lehetőség nyílik, mert a filmek univerzuma is globális határokat lép át azzal, hogy a szervezetek hatáskörét kiterjeszti más kontinensekre is. Ez alapot adhatna új életutak és idővonalak bemutatására, melyekkel még színesebb lehetne a repertoár. Sajnos a Balerina ezen nem tud felülkerekedni, így az a balettcipő igencsak szűk marad.

Egy ismételten látványos táncelőadás

A történet tehát semmi újjal nem színesíti az univerzumot, megmarad a jól kitaposott ösvényen, ami jelen helyzetben nem ad hozzá semmit ahhoz, mint amit már a korábbi filmekben töviről hegyire átélhettünk. Tény, hogy ettől még bőven mondhatja magát részének a John Wick világának, nemcsak sztori tekintetében, hanem technikailag is. Ebből a szempontból azonban minden megvan benne ahhoz, hogy teljesítse a franchise látvány terén támasztott követelményeit.

A Balerina akciójelenetei a főszál alkotásaihoz hasonlóan itt is szépen koreografáltak, látványosak és élvezhetőek. A Pusztítás című filmből merített tapasztalataimmal összehasonlítva szinte felüdültem, hogy végre ismét láthatom mi zajlik a jelenetben. Nincs eltúlzott kamerarángatás, a beállításoknak és jól alkalmazott CGI effekteknek hála minden élethűen zajlik a vásznon. Hozza a filmek szintjét, élvezetesek, jó zenei aláfestéssel. A hamisítatlan hangulatot itt is a fel-fel csendülő klasszikus szólamok mellett a synthwave és elektronikus zenék szolgáltatják, amelyek keverése mesterien elmossa a határokat a különböző műfajok között. Az atmoszféra kiépítéséért ezúttal is Tyler Bates és Joel J. Richard volt a felelős.

Színészi teljesítmény terén nem lehet nagyon bőre ereszteni az elemzést. Igazából a szereplők hozzák azt, amit elvárnánk az adott karaktertől. Ana de Armas fiatal kora ellenére bizonyított már vásznon sokat (példának érdemes itt felhozni a Szöszi című filmet) és karakterét itt is képes hozni egy bizonyos szintig, bár nagyobb mélységet nem tud adni neki. Keanu Reeves felbukkanása a filmben köti össze véglegesen a történetet a John Wick univerzummal. John példaképként szolgál a fiatal Eve számára, aki a kilépés lehetőségére folyamatosan emlékezteti a főszereplőt. Ő az az útjelző tábla, ami a helyes irányba igyekszik terelni Eve-et, bármilyen hosszan is akar a kiválasztott úton továbbmenni. Norman Reedus pedig… igazából maradt továbbra is Norman Reedus.

Összegzés

Nincs azon mit vitatkozni, hogy a Balerina egy John Wick film. Az univerzumban simán elfér, technikailag, látványban, hangzásban és történetben egyaránt. Az utóbbi sajnos nem sok színt visz az atmoszférába, ugyanis a fő filmek megszokott bosszúhadjárati tematikája köré épít ismét. Spin-off darabként elvárhatnánk, hogy szakítson egy kicsit ezzel a jól kitaposott ösvénnyel és merjen új lenni. Mutasson be új sztorikat, új életutakat, de ne a lerágott csontot szopogassuk ismét! Tény azonban, hogy a világ hátterét szépen ki sikerült bővíteni, így többet megtudhattunk a háttérben munkálkodó szervezetek életéről. John Wick rajongók ezt a filmet is élvezni fogják.