Itt az ősz, a bekuckózás időszakkal, ilyenkor jön el az a pár hónap, amikor a forró tea, a puha takaró mellett a Roxfort világába való menekülés a legjobb kombináció. Ennek apropójából elővettük az elmúlt évek egyik legjobb Harry Potter-társasjátékát, a Roxforti csatát, amelyet családdal, barátokkal, kezdő és haladó játékosokkal egyaránt érdemes kipróbálni.

Varázsló vagy Harry

A Roxforti csata egy kettőtől négy főig játszható, teljesen kooperatív pakliépítős társasjáték. A játékosok Harry, Ron, Hermione, illetve Neville bőrébe bújva igyekeznek megvédeni az iskolát a Halálfalóktól és egyéb gonosztevőktől. A játék különlegességét az adja, hogy a Harry Potter könyvek, vagyi inkább filmek (a grafikája a játéknak onnan van) hét iskolai évét játszhatjuk végig. Tehát a társas egy egymásra épülő hét forgatókönyvet kínál a játékosok számára Az első évben Harry első iskolás évét élhetjük át, ahol még a szabályok egyszerűek, a gonoszok még nem annyira veszélyesek (Malfoy és társai), ám minden új évvel egyre erősebb gonosztevők tűnnek fel, illetve bonyolódik a játékmeneti is: új helyszínek, új mechanikákkal, amelyek következtében a játék nehézség is fokozatosan nő (pont mint a történetben). Fontos kihangsúlyozni, hogy nem egy legacy-játékról van szó, tehát nem kell semmit végleg módosítani vagy kidobni, de a kampányszerű felépítés miatt megmarad az „együtt végigjátszunk egy történetet” élmény, pont mint a legacy-k esetében.

A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában

A Roxforti csata lényege a pakliépítés és az együttműködés. Minden játékos saját kezdőpaklival indul, amely tíz lapot tartalmaz: egyszerű Alohomora varázslatokat, alapfelszereléseket, amelyek kapcsolódnak a karakterhez, illetve egy-egy állatot (Hedvig, Trevor és Csámpás). A körök során a játékosok lapokat húznak, varázslatokat játszanak ki, új lapokat vásárolnak a közös kínálatból, és megpróbálják megállítani a gonosztevőket. Minden kör azzal kezdődik, hogy a Sötét varázslatok kártyák, valamint a gonosztevők képességei aktiválódnak, amelyek vagy sebzést vagy pedig valamilyen korlátozást jelentenek a játékosokra nézve (nem lehet több gonoszt megsebezni egy körben és hasonlók). A végső cél az összes ellenfél legyőzése, mielőtt azok a sötét jegyek segítségével elfoglalják a helyszíneket. A kör elején öt kártya van a kezünkben, ezeket sorra kijátszhatjuk. Sérüléseket oszthatunk ki a gonoszoknak, gyógyíthatjuk magunkat vagy a társainkat és galleonokat gyűjthetünk. Galleonokból vásárolhatunk a Roxfort pakliból új varázslatokat, új szövetségeseket, új tárgyakat.  Ebből a pakliból hat darab kerül mindig felfedésre, ezekből lehet válogatni, de ha van elég galleon, akkor többet is megvehetünk, mint egy. Fontos, hogy a körünk végén, minden fel nem használt jelölőt vagy kártyát el kell dobni, szóval nem gyűjtögethetjük őket.

A játék előrehaladtával a karakterek is fejlődnek. Későbbi években különleges képességeket és speciális lapokat kapnak, így egyre több stratégiai döntés nyílik meg: kinek érdemes gyógyítani, ki legyen a fő támadó, hogyan osszanak meg a varázspénzek és az erőforrások. A szerencse sem elhanyagolható tényező: a laphúzások és a Sötét varázslatok sorrendje könnyen felboríthatja a legjobban megtervezett stratégiát, ami egyszerre lehet frusztráló és izgalmas is.

Sötétség nélkül nem létezik a fény sem

A játék legnagyobb vonzereje a hangulata. A kártyákon, jelölőkön, helyszínlapokon visszaköszönnek a filmekből ismert karakterek és helyek, így a játék képi világa azonnal visszarepít minket a Roxfort udavarára. Az is nagyszerű megoldás, hogy a játék lépcsőzetesen adagolja az új szabályokat: a kezdők kényelmesen belerázódhatnak, a haladó játékosok pedig az ötödik-hatodik évre már komoly, összetett kihívásokkal néznek szembe. Továbbá a teljesen kooperatív játékmenet erős csapatélményt ad. Nincs veszekedés, nincs „egyvalaki győz, a többiek veszítenek”, mindenki együtt küzd és örül a győzelemnek. Emiatt családoknak, baráti társaságoknak ideális választás lehet, és a magas újrajátszhatóság miatt hosszú időn át leköti az embert. A karakterek eltérő fejlődése, a különböző taktikák és a sokféle gonosz garantálja, hogy két játék sosem lesz teljesen egyforma.

Viszont a szerencsefaktor komoly tényező lehet: ha rosszkor jönnek a kulcslapok, előfordulhat, hogy hiába terveztük meg jól a támadást, egyszerűen nem tudunk győzni. Az első egy-két év pedig sokaknak túl könnyű és kicsit egyhangú, főleg azoknak, akik rutinosabb, komplexebb pakliépítős játékokhoz szoktak. A stratégiai mélység sem éri el a legbonyolultabb pakliépítős játékok szintjét: például a Dominion vagy az Aeon’s End. A komponensek minősége pedig vegyes. A fém Sötétjegy befolyás-jelölők és a vastag karton helyszínek kifejezetten igényesek, a doboz jól kialakított, de a kártyák anyaga és a papírjelölők tartóssága lehetne jobb, főleg, ha sokszor kerül asztalra a játék.

Csíny letudva

A Roxforti csata igazi főnyeremény minden Harry Potter-rajongónak: családoknak, baráti köröknek, kezdő és középhaladó játékosoknak, akik szeretik a kooperatív élményeket. Tematikus, látványos és barátságos, pont olyan, amilyenre egy borongós őszi estén szüksége van az embernek. Nem a legkomplexebb pakliépítős játék, de a hangulat, a közös győzelem és a hét forgatókönyv fokozatos kihívása olyan varázslat, ami újra és újra asztalhoz ültet. Ha egyetlen Harry Potter-társast keresel, amit családdal vagy barátokkal újra meg újra elővehetsz, ez az, amiért érdemes pálcát ragadni.