Vissza a halálból – Spartacus: Ashur háza kritika
Szerintem már számos alkalommal kifejtésre került mind általam, mind pedig a kollégák által, hogy vannak bizonyos alkotások, amelyeket a készítők valamiért nem képesek lezárni vagy éppenséggel elengedni és valamilyen formában, de mindenképpen folytatják. Ennek a hozzáállásnak pedig az abszolút állatorvosi lova a jelen cikk alanyául szolgáló alkotás, a Spartacus: Ashur háza, amire legalább annyian vártak, mint amennyire szükség volt rá. Viszont itt van és mostantól a magyar közönség számára is elérhető, méghozzá a CANAL+-on.

Kicsit azért beszéljünk az anyasorozatról is. Ugyanis a Spartacus sorozat egy meglehetősen hányattatott sorsú alkotás. A történet természetesen a Spartacus-féle rabszolgafelkelés köré épül, amelyet bizonyára mindenki ismer. Hiszen maga Spartacus egyben afféle szimbólum is volt. Emellett bevallom számomra ez az egyetlen olyan sorozat, amelyet szinte végtelenszer újra bírok nézni. Továbbá, mivel részben bolgár származású vagyok és a mai bolgárok a néhai trákok leszármazottai, így mondhatni egyfajta kulturális kötödésem is van ehhez az alkotáshoz.
Ugyanakkor, azt azért nem árt tudni hogy a széria első évadában a címszereplőt játszó Andy Whitfield rákos lett, bár egy ideig úgy tűnt hogy meggyógyul miközben leforgattak egy előzmény évadot. Végül Whitfield sajnos alul maradt abban a küzdelemben. Habár az őt váltó Liam McIntyre is remek volt a szerepben, azonban mivel az első évad volt hivatott kialakítani az érzelmi kötődést a karakter és a közönség között, így ez később sajnos érezhető volt. Pláne azoknak, akik nem szoktak utánanézni az ilyesfajta kulisszatitkoknak és csak annyit láttak, hogy más lett a színész.

Ezek után jött a következő csapás a sorozat számára, ugyanis valamilyen érthetetlen oknál fogva a stúdió úgy döntött, hogy leállítja a produkciót és mindössze egy darab befejező harmadik évadot engedélyezett csak a készítőknek. Emiatt pedig a harmadik etap sokszor meglehetősen összecsapottnak érződik, ugyanis kábé három vagy négy évadnyi történetet kellet összesűríteni. Mindezek ellenére a sorozat még a hibáival együtt is egy igen magas színvonalat képvisel. Volt egy sajátos stílusa, valamint izgalmas és érdekes volt, ráadásul jól használta magát a Spartacus sztorit is.
Tehát a sorozat egy kerek egészet alkotott, ami a végére lezárt minden szálat. Legalábbis mindenki ezt hitte egészen tavalyig, amikor is jött a hír hogy érkezik egy afféle spin-off sorozat, ami az egyik korábban fontosnak számító karakter, Ashur köré fog épülni. Ezzel csak az a baj és ez némileg spoiler, hogy Ashur karaktere az anyasorozat második évadában meghalt. Méghozzá egy elég látványos és kétséget kizáró módon. Ment is a találgatás a közönség részéről, hogy mégis hogyan kívánják ezzel a karakterrel folytatni ezt a sztorit? És leginkább miért pont ezzel a karakterrel?

Erre egyébként még a megjelenés előtt a stúdió is kiadott egy előzetest, ami amúgy egyben a sorozat első részének kezdete, és elmagyarázza hogy miként lehetséges ez a folytatás. Természetesen ez a magyarázat olyan, amilyen, de ezt egyszerűen csak érdemes így ráhagyni és tudomásul venni. Különösebb jelentősége nincs, legalábbis egyelőre. Őszintén szólva én személy szerint már azt is értékelem, hogy egyáltalán vették a fáradtságot, hogy megmagyarázzák ezt.
Szóval az Ashur háza sorozat, ahogyan az az előzetesekben is már látható volt, arról szól, hogy Ashur úgymond visszatért a halálból, vagyis az itteni alternatív cselekmény szerint túlélte a Spartacus-féle rabszolga felkelést, sőt állítólag ő volt az, aki kvázi megölte magát Spartacust is. Ezért pedig hálából felszabadították őt és megkapta egykori gazdája Batiatus birtokait és rangját. Jelenleg pedig azon ügyködik, hogy felfuttassa saját gladiátor iskoláját. Ám ezt persze a helyi római elit nem hagyja neki és ott tesznek neki keresztbe, ahol csak tudnak. Így hát Ashur egy vakmerő húzással úgy szeretné felhívni magára a figyelmet, hogy egy női gladiátort helyez előtérbe.
Ebben pedig az a vicces, hogy mind a sorozatban, mind pedig a valóságban sokan kiadtak. Főleg, mivel ez a bizonyos gladiátor egy színes bőrű nő. Habár alapvetően történelmileg bizonyított tény, hogy voltak női gladiátorok, speciel a Gladiátor című filmben is volt egy. Ugyanakkor sajnos ismételten csak a woke mozgalom és az ennek a felfogás jegyében készült közelmúltbéli alkotások miatt sokan joggal aggódtak, hogy esetleg emiatt az Ashur háza is egyfajta kurzusmozi lesz. Azonban itt szeretném kihangsúlyozni és leszögezni, hogy ez végül egyáltalán nem így lett.

Tehát mint azt említettem a történet nagyjából arról szól, hogy Ashur miként tud előrejutni a társadalmi ranglétrán, valamint, hogy rajta keresztül az egyes gladiátorok és persze más egyéb illetők hogyan tudják érvényesíteni a saját céljaikat. Mindehhez még hozzájön az is, hogy történelmileg ebben az időszakban Róma éppen egy afféle hideg polgárháborús helyzetben volt. Ugyanis két rivális Crassus és Pompeius saját egyéni céljaik mentén megosztják a Birodalmat, vagyis hát ekkor még csak Köztársaságot. A látványos harcok mellett kapunk egy csomó izgalmas politikai cselszövést, illetve különböző személyes drámákat.
Már pedig a Spartacus sorozat egyik nagy erénye mindig is az volt, hogy képes volt megtalálni a kényes egyensúlyt a különböző harcjelenetek, a személyes drámák és a hatalmi játszmák között. Amelyeknek mindig is megkerülhetetlen és talán egyik legjellegzetesebb része volt a különböző szexjelenetek. Ez persze itt sincs másként, sőt, amennyire megfigyeltem a készítők még külön arra is ügyeltek, hogy minden részben legyen legalább egy homoszexuális jelenet külön csak férfiak és külön csak nők között meg valamiféle heteroszexuális jelenet is. Amik ráadásul sokszor illeszkednek a cselekményhez, de még korhűek is, mármint ami a férfiak közötti kapcsolatokat illeti. Szóval még csak nem is öncélúak.

Azonban a Spartacus széria a legnagyobb hangsúlyt mindig is a karakterekre fektette és ez itt sincs másként. Nick E. Tarabay a címszereplő Ashur szerepében kifejezetten brillírozik, noha ugyanakkor tény, hogy ennek a sorozatnak az egyik legnagyobb hibája pont maga a főszereplő. Ashur karaktere ugyanis mindig a negatív oldalon állt, habár tény hogy ezt már az anyasorozatban is sikerült azzal árnyékolni, hogy a többiek őt mindig is csak lekezelték és sokszor indokolatlanul szívatták, vagy éppenséggel egyenesen kínozták őt. Márpedig ez ebben a sorozatban sincs másként.
Ashurral ugyanis sokszor tényleg indokolatlanul kegyetlen módon bánnak és megvetik őt a származása miatt, sőt folyamatosan megalázzák. Az érdemeit és az eredményeit nem, vagy csak kelletlenül ismerik el. Vagyis igazából, ha úgy vesszük Ashur alapvetően nem gonosz, vagy legalábbis nem akarna az lenni, hanem a világ és a környezete tette azzá amivé. Ettől persze még a sorozat sem kívánja őt felmenteni a számtalan borzalmas cselekedettől, amit mindeközben elkövet. De határozottan van egy pár olyan jelenet, különösen egy bizonyos rész, ahol szerintem nincs olyan normális ember, aki ne sajnálná meg ezt a karaktert.

A másik kiemelt karakter természetesen a színes bőrű gladiátor nő, Achillia, akinek amúgy nem is ez a valódi neve, csak kvázi marketing okokból ráaggatják ezt és onnantól kezdve így hivatkozik rá mindenki. Természetesen neki is megvan a maga személyes drámája, ami az évad során fokozatosan kerül kifejtésre. Ugyanakkor egy meglehetősen szimpatikus karakter, aki csakúgy, mint Ashur, szintén egy vele ellenséges közegben igyekszik helytállni. Emellett bár persze ő is egy képességes harcos, VISZONT egy pillanatig sincs úgy beállítva mint egy legyőzhetetlen gladiátor, aki szinte semmi erőfeszítéssel legyőz mindenkit. Sőt, több olyan rész is van, ahol kifejezetten szanaszéjjel verik, tehát neki is van egy fajta fejlődési íve.
Rajtuk kívül még persze van egy csomó másik szereplő, akikre így most külön-külön nem szeretnék kitérni. Egyfelől mert tényleg sok van belőlük, különböző jelentőségi fokozatban. Másfelől pedig mert sok esetben túlságosan spoileres lenne bármit is mondani róluk. Talán annyit még el lehet árulni, hogy egy ponton feltűnik Julius Ceasar karaktere is, akit azonban itt már nem ugyanaz a színész játszik, mint az anyasorozatban. Ami akkor külön vicces, amikor visszaemlékezés gyanánt bevágnak néhány vele kapcsolatos jelenetet a korábbi sorozatból, de nagyon látszik, hogy a színész feje utólag ki lett cserélve.
Maguk a harcjelenetek továbbra is látványosak és jól koreografáltak. Ami olyan szempontból nem meglepő, hogy tudtommal szinte a teljes korábbi stáb visszatért. Emellett a sorozat feltehetően több pénzt is kapott és mivel a technikai is sokat fejlődött azóta, így az egyes kivégzések animációi is sokkal jobbak lettek. Plusz időnként kapunk néhány külső jelenetet Capua városáról és az egyes helyszínekről. A sorozat zenéje pedig továbbra is fantasztikus. Noha amennyire megfigyeltem nagyrészt az anyasorozat egyes témáit használja.
Végszó
Igazság szerint az Ashur háza szinte minden tekintetben olyan, mint a korábbi Spartacus sorozat. Ugyan azon mindenkinek túl kell tennie magát, hogy mégis hogyan létezhet ez a folytatás. Azonban, ha valaki szerette a korábbi Spartacus sorozatot, az bizonyára ezt is szeretni fogja. Ráadásul úgy néz ki, hogy nem csak egy évada lesz ennek a sorozatnak. Mondjuk az azért elég durva lenne, hogy ha végül hosszabb lenne, mint maga az anyasorozat.


