Dínókból sosem elég, gondolhatnánk. A Jurassic World: Újjászületés azonban már túlságosan is hasonlít egy óriási szauropoda dinoszauruszhoz: a hatalmas méretekhez sajnos diónyi agy és értelem társul.

Steven Spielberg 1993-as kasszasikere, a Jurassic Park által a dinoszauruszok utat törtek maguknak. A forradalmi látványvilágot és rendezést hatalmas bevétel és Oscar-eső igazolta, így nem is lehetett kérdés, hogy a történetnek folytatódnia kell. Spielberg 1997-ben még visszatért a direktori székbe az Elveszett világ: Jurassic Parkkal, a 2001-es Jurassic Park III.-nál viszont már Joe Johnston pótolta őt, a mester pedig „csupán” produceri teendőket látott el. A harmadik részt már egyértelműen negatív kritika fogadta, és a széria tizennégy éven keresztül kihaltnak látszott. 2015-ben viszont útjára indult a Jurassic World-széria melynek koncepciója úgy tűnt, egyetlen jól kijelölt végcél felé tart, mégpedig hogy a majd 70 millió éve eltűnt őshüllők újra átveszik a hatalmat a bolygó felett. A 2018-as Bukott birodalom műfaji irányváltása a gótikus horror felé sokaknak okozott meglepetést, és megosztóan nyilatkozott róla a közönség és a szakma egyaránt. A 2022-es Világuralom viszont már a Jurassic Park III.-hoz hasonlóan mindenkiből negatív szájízt váltott ki, mivel a dínók uralkodása helyett a mutáns sáska invázió kora jött el, a nézők pedig érthető okokból nem rovarrajzásra, hanem dínó-kalandra fizettek be.

Gareth Edwards, a Zsivány Egyes, a 2014-es Godzilla, valamint Az alkotó rendezője viszont újra életet akart lehelni a megfáradt koncepcióba. Próbálkozásához pedig nem kisebb név csatlakozott mellé, mint a szépséges és tehetséges Scarlett Johansson, aki az MCU után újabb blocbuster szériában kaphatott szerepet. Az Újjászületés története szerint a klímaváltozás és a környezetszennyezés nyomán a Földön visszaszorulnak a korábbi epizódokban elszabadult ősállatok, és már csak az Egyenlítő mentén találnak megfelelő életkörülményeket. Martin Krebs, a dörzsölt üzletember (Rupert Friend) azonban hatalmas lehetőséget lát abban, hogy a veszedelmes hüllők véréből szívgyógyszert készítsen, a szabadalmat pedig jópénzért értékesítse a gyógyszeriparnak. Itt jön képbe a zsoldos Zora (Scarlett Johanson), a paleontológus Henry (Jonathan Bailey) valamint a szintén zsoldos Duncan (Mahershala Ali). Miközben hőseink a vérminták megszerzésén dolgoznak egy apuka két lányával, és idősebbik gyermekének párjával kerül slamasztikába a dínók birodalmában. A két csapat hamarosan együtt kell hogy megküzdjön a túlélésért, miközben sejtelmük sincsen róla, hogy a dinoszauruszok mellett miféle genetikai szörnyszülött uralkodik a vidéken.

Az alkotók nem titkolt célja az Újjászületéssel az volt, hogy egy szerelmes levelet alkossanak a spielbergi eredeti mozik előtt. A forgatókönyvet ráadásul David Koepp jegyzi, aki már a Spielberg rendezte filmek scripjteit is szerezte. A szerelmeslevél azonban méltó tisztelgés helyett, egy agyatlan önismétlésbe fulladt, melyben az eredeti film több jelenetét hasznosítják újra a készítők, kissé átalakítva, rosszabb minőségben. Ez olyannyira igaz, hogy az első mozifilm ikonikus konyhajelenete a raptorokkal, majdnem egy az egyben ismétlődik meg, raptorok nélkül. Kedvenc értelmiségi ragadozóinkból ugyanis mindössze körülbelül tíz másodpercet!!! kapunk. De akad még itt referencia Iam Malcolm (Jeff Goldblum) fáklyás futására a T-Rex elől, a brachiosaurusokkal való első találkozásra, és persze John Williams dallamai sem hiányozhatnak a nosztalgia faktor fokozásáért.

A filmben persze akadnak egyedi és új pillanatok, melyek valójában az alapanyagul szolgáló Michael Chricton regényből származnak és már a korábbi filmekben is gondolkodtak ezek lehetséges beillesztéséről.

Ilyen például amikor T-Rex úszva igyekszik elkapni felfújható tutajon úszó hőseinket. A jelenet tartogat is feszültséget, azonban a film egészére igaz, hogy a dínókon bizony nagyon nagyon látszik a CGI. Elgondolkodtató, hogy a ’90-es években készült filmekben jobban néztek ki az ősállatok, pedig azokat a felvételeket még olyan számítógépfarmokon rendereltek, melyeknél már az okostelefonunk is százszor erősebb. Stan Winston öröksége viszont szinte teljesen hiányzik az Újjászületésből, és a valóban megépített animatronikus modellek helyett az alkotók szinte végig CGI-teremtményekre bízzák magukat. Annak idején Steven Spielberg is mondhatta volna, hogy a „pórnépnek jó lesz a vacak stop-motion animáció”, ehelyett a rendező géniusz nem nyugodott, amíg csapatával létre nem hozott valamit, aminek a hatása teljesen átalakította a filmpart. Az Újjászületés viszont teljesen lelketlenül beéri egyfajta Transformerses bazári látványossággal, amire a harminckét évvel ezelőtti film még mindig köröket ver.

A casting ugyan erős neveket vonultat fel Scarlett Johansson és Mahershala Ali képében, ám nem igazán nekik lehetőséget, hogy képességeiket tényleg kihasználják.

Johansson és Ali is sokkal jobb színészek annál, minthogy egy tucat popcorn-moziban tetszelegjenek. Johansson még az MCU Fekete Özvegyeként is sokkal összetettebb karaktert hozott, mint a Jurassic Worldben, persze nem megírt karaktereket a legnagyobbak sem tudnak eljátszani. A szereposztás színfoltja a Xaviert alakító David Iacono, aki folyamatos hanyagságával és a füvezésből adódó stoner poénokkal néha tényleg képes megnevettetni minket. Azonban hasonlítsuk össze mindezt a régi filmek humorheroldjával, Ian Malcommal. A káoszelméletes matematikus nem csak vicces volt, hanem alapvetően ő mondta a filmek tanulságát és a legfontosabb következtetéseket, jól megírt elmés párbeszédekben. Ez a gondos karakterszerkesztés az Újjászületésből teljes mértékben hiányzik. Ahogy hiányzik a kémia is Johansson és Bailey karaktere között is. Johansson gyakorlatilag csupán egy „girl power” figura, aki segítőkezet nyújt a sokszor teszetosza és szobatudós alkatú paleontológusnak. Utóbbi a lehető legszájbarágósabban mondja bele a kamerába, hogy mindenkinek joga van az egészséghez és hosszú élethez.

A Jurassic World: Újjászületés legnagyobb attrakciója, a D-Rex sem több haszontalan látvány hajhászatnál, mely inkább passzolna az Alien-univerzumba, mint egy dinoszauruszokból szóló filmbe. Hatalmas ronda, félelmetes, de szerepeltetése ezentúl lényegében értelmetlen és inkább megtöri a film prehisztorikus hangulatát. Helyettük kaphattak volna nagyobb szerepet a velociraptorok, vagy más olyan fajok, melyek jobban illeszkednek a Jurassic-környezetbe.

Az Újjászületés a fölösleges mozik mintapéldánya, ami inkább arra jó, hogy T-Rex módjára porba tiporja gyermekkorunk meghatározó filmélményét és meggyalázza a spielbergi örökséget.

Erőtlen, fantáziátlan, beéri az olcsó újrahasznosítással és azzal, hogy olcsó látványosságot prezentáljon a sokkal többre érdemes franchise-ba. Az élet utat tör magának, a Jurassic World: Újjászületés inkább a kihalásba visz.