Végre megérkezett a sokak által várt Zsivány Egyes, az új Csillagok háborúja film. Ezúttal nem a széria részeként, hanem mint egyedülálló történet próbál beilleszkedni és megállni a helyét egy sokak életét meghatározó science- fantasy világban. A Star Wars univerzumban központi szerepet játszanak az erőhasználók (a filmekben jedik, sith-ek) és az egész történet köréjük van felépítve, éppen ezért furcsa lehet számunkra a Zsivány Egyes, mert ezúttal nem közvetlenül az Erő körül forog minden, és a hangsúlyt a világ többi elemére helyezik. Nézzük, mennyire sikerült a szívünkbe lopnia magát a filmnek!

Amennyire kétes érzelmeket keltett bennem a film, valószínűleg annyira változó, hogy kinek mennyire fogja elnyerni a tetszését. A Star Wars rajongó bennem ujjong ezért a felüdülésért, de vannak komoly problémák, amik mellett nem lehet elmenni. A film kijövetele előtt sem volt nagy titok, hogy a harmadik és negyedik rész közötti lyukat hivatott valamilyen mértékben betölteni. Nem is csoda, hisz amióta több száz médium lett kivonva a hivatalos univerzumból, az animációs sorozatokon kívül nem igazán volt épkézláb forrás, hogy milyen események zajlottak le a két rész között. A Sith-ek bosszúja után rengeteg kérdés maradt még megválaszolatlan, köztük olyan vérlázító kérdések, minthogy miért van egy kritikus hiba a Halálcsillagban. Sok ilyen kérdés nem lelt válaszra, de néhány azért sikeresen kiszabadult az árnyékból. Mivel friss még a film, tartom magam a spoilermentességhez, így aki nem tudná miről szól a film, közvetlenül felvezeti az Új reményt, nagyon kevés idő telik el a két film eseményei között, így NEM az a Zsivány Egyes célja, hogy kifejtse a Birodalom terjeszkedését és hatalmának megszilárdítását, bemutassa az elnyomottak életét, ezekbe csak rövid betekintéseket ad, ellenben az események reménysugarat adnak a Felkelés számára, így picit ironikusan az Új remény előtt találtak reményre – megyek a sarokba.

Mindenek előtt számomra a legszembeötlőbb dolog, ami nem a film sara, de érinti a nézőt, a szinkron. Ritkán fordul elő, hogy a szinkronkészítőknek lehetőségük adódik egy-egy karakterhez egy jobban illő hangot választani, mintsem hangszínben hasonlót, de ezt sajnos most nem merték meglépni. Három karakternek zavart nagyon a magyar hangja, ebből kettő megérthető, a főszereplőnket, Jynt játszó Felicity Jones, illetve a szintén fontos karaktert játszó Forest Whitakernek (a filmben Saw Gerrera) nagyon egyedi hangjuk van, már-már nem is illik az arcukhoz, de az egyedi hangszínükkel természetesnek hat. Megpróbáltak hasonló hangszínű szinkronszínészeket választani, de sajnos nem teljesen illett hozzájuk, amikor a megöregedett Saw Gerrera megszólalt, először azt hittem, valaki poénkodik. Annyi beszédét hallgattam meg, amennyi található angolul a filmből, és ott is furcsa volt, de nem röhejes. Ami viszont borzalmas volt, az Darth Vader hangja. Kétlem, hogy az eredeti trilógiában is a hangját kölcsönző James Earl Jones ki jött volna a gyakorlatból, és megértem, hogy az eredeti szinkronhangok közül Kránitz Lajos már elhunyt, de hogy annyi torzítás került kb. a hangjára, mintha a szinkronszínész a kezébe beszélt volna, arra nem igazán találok kifogást. Hosszabb kitérő lett, mint szerettem volna, a lényeg, aki tudja, nézze eredeti nyelven, ez nem igaz automatikusan minden filmre, de sajnos erre igen. Na de következzen, hogy mik azok a pontok, amik tényleg a film készítőinek hibái.

Tartom magam ahhoz, hogy több nézőpont is szükséges egy dolog átfogóbb (nem feltétlenül teljes) megítéléséhez, és volt szerencsém olyan emberekkel megnézni a filmet, akik vegyesen viszonyulnak a Star Wars-hoz. Összességében három dolog volt, ami nem állta meg számunkra annyira a helyét, mindegyik kisebb-nagyobb falatot vesz ki a film élvezeti értékéből, de szerencsére rossz egyiktől se lett. A színészi játék nem teljesen volt a toppon. Voltak akik remekeltek, például Mads Mikkelsen nagyon jól hozta azt a rövid szerepét, amit kiosztottak neki, kicsit sajnálom, hogy ezzel ellőtték, hogy későbbi Star Wars filmekben szerepelhessen – akit érdekel a munkássága, olvassa el a hozzá kapcsolódó cikkünket – és a Chirrut Îmwe-t alakító Donnie Yen is nagyon eltalálta a karakterét, de mások valahogy nem voltak az igaziak, nem feltétlenül írja ez le a színészeket, mert elértünk a második ponthoz, amik a karakterek. Némelyik karakter valahogy elképesztően, nem is annyira jellemtelen, mint inkább következetlen. Ilyen volt sajnos főhősnőnk is, aki több év folyamatos rejtőzködés és sötétben élés után a film elején még nagyban tesz a felkelésre, de amint lát egy (amúgy tényleg elismerésre méltó) üzenetet, egyik pillanatról a másikra kiosztja az egész szövetséges tanácsot (ez a trailerben is látható, nem tekintem spoilernek). Végül egy kicsit kétoldalúbb eset, hogy esetenként a kitöltő jelenetek érdektelenek voltak, vagy nem kezdtek semmit velük. Elnézést kérve minimális spoilert megengedek magamnak, mert a történetbe semmi beleszólása nincs, Jynnek kapóra jön véletlenül két, közelharci fegyvert használó birodalmi, akinek a ruhamérete tökéletes rá. Előző jelenetben láttuk, ahogy egy vipera szerű alkalmatossággal elbánik egy csapat rohamosztagossal, és adódna, hogy akkor legalább ez egy jellemvonása lenne (ugyebár Rey-nek is fontos része volt), de nem, fogja és leveti, mert a mászáshoz útban van. Nem baj, hogy a beolvadásra felvett egy birodalmi felszerelést, ez csak a felhozható nagyon enyhén spoileres példa arra, hogy milyen egyből adódó lehetőségeket nem használtak ki. Plusz egy sajátos fájdalom, hogy úgy tűnik, Chirrut társa, Baze Malbus nem egy szakadár klón, pedig szép tisztelgés lett volna az animációs sorozatban is megjelenő, a birodalom ellen harcoló klónok előtt. Megközelítőleg ennyi is lenne, én még furcsálltam, hogy pár birodalmi jármű vagy felszerelés miért fejlődött vissza, és azt se tudtam hova tenni, hogy mit kerestek egy darab jelenetben felöltöztetett terroristák, ami elsőre eszébe jut az embernek a szóról, de mindegy is, nézzük, hogy miben remekelt a film.

Az, hogy mi a film legnagyobb erőssége, garantáltan mindenkinek más lesz, és néhányat nem is említhetek spoilerek nélkül, de azért essünk neki. Ami nálam abszolút vitte az egész filmet, az a bővített univerzumos érzés. A filmekben olyan sok oldalát nem láthatjuk a Star Wars világának, hogy a játékokban, könyvekben és társaikban hatalmas szabadságot kapnak a készítők, amikben sokszor nagyságrendekkel jobb karakterek épülnek fel, mint a filmekben. Ilyen karakter számomra az említett Chirrut, társa Baze, Galen Erso (Jyn apja) és az új robotunk, K-2SO. Kezdjük Galennel, aki egy tudós, és a filmekben talán most először arcot kap a technológiai tudás (a klónozás szerintem inkább volt fantasy-s). Ennél többet róla spoiler nélkül nem mondhatok el, de engem pozitívan meglepett. Chirrut és Baze egy igen érdekes páros, egy vak monk, aki hisz az Erőben, de ő maga nem erőhasználó, és egy zsoldos – örültem volna, ha klón katona -, aki nem hisz az Erőben, mégis mindenhova követi társát. Sokak számára talán semmitmondó, de a bővített univerzumban számtalanszor megjelennek olyan karakterek, akik hisznek az Erőben, elfogadják, hogy van akarata, és attól függetlenül, hogy nem képesek használni, követik azt, és ez a lázadók elköszönésén kívül a filmekben nem igazán jelent meg. Csak hogy érzékeltessem milyen súlya van, eddig az Erő a filmekben csak mint egy eszköz szerepelt, teljesen mindegy, hogy egy-egy elszórt mondatban esetleg sejtették, hogy nem csak ennyi (amire most stabil példa nem is jut eszembe), ezzel viszont egyértelművé vált, hogy az Erőnek akarata van és már-már közelítünk ahhoz, hogy egy felsőbbrendű tudatként formálódjon ki, ez az The Old Republic-játékokban nagyon jól látszik, hogy milyen potenciál van ebben a felvezetésében. Végül Baze és a robot, K-2SO azért nagy kedvencem, mert előbbi egy barátságosabb Canderous Ordora, utóbbi pedig egy kevésbé tömeggyilkos HK-47-re emlékeztetett, mindkettő joggal és nagyon szeretett karakter volt a KOTOR játékban, amit én szintén tisztelgésnek érzek a bővített univerzum előtt.

A legerősebb pontja tehát számomra az volt, hogy teljesen átadta azt az érzést, amikor nem egy Star Wars filmet, hanem egy könyvet, vagy játékot vettem kézbe. A meglévő és ismert tartalomra épít és hű, de mennyire épít. Ezen kívül még számos említésre méltó eleme van, komolysága plusz pont lehet egyesek számára, a humor faktor megvan, de sokkal sötétebb hangulatú az egész. Nem is lehetne Star Wars-film kameók nélkül. Néhány meglepőbb volt, mint a többi, ami viszont teljesen pozitív meglepetést okozott, használtak CGI karaktereket, és azt kell hogy mondjam, le a kalappal. Grand Moff (Kormányzó), Tarkin és Leia hercegnő már ahogy megismertük őket, nem jelenhettek volna meg a képernyőn: (Peter Cushing elhunyt, Carrie Fisher pedig ugyebár már az idős Leia-t játszotta az Ébredő Erőben), mégis megtették… ÉS NAGYON IS JÓL! Siránkozzon aki akar a CGI emberek miatt, de alig lehetett megkülönböztetni őket az emberektől – animációba való kontárkodás miatt tippre azért észrevehető, mert a CGI karakterek még túl pontosan és dinamikusan mozognak, nincs meg az a kis természetes hiba a mozgásban, ami az emberekben van, de ne vegye senki készpénznek ezt a megjegyzésemet. A csatajelenetek, főleg az űrben történők valami eszméletlenül néznek ki, valami ilyesmi hiányzott az Ébredő Erőből is, és a lakható bolygók diverzitása is nőtt az eddigiekkel szemben. Külön örültem neki, hogy a zene nagyon-nagyon a helyén volt, tökéletesen visszaadta az eredeti trilógia hangulatát. Végül pedig, amikor már azt gondoltam, hogy jobb már nem lehet, jött Darth Vader… és olyan volt, ahogy azt a bővített univerzumos médiában elképzeltük. Az emberekben megfagyott a vér, ahogy a megállíthatatlan és könyörtelen halál közelített feléjük. Egyszerűen fantasztikus.

Összefoglalva tehát, a legjobb és a legrosszabb – abban az értelemben, hogy valakinek Star Wars-filmként nem tetszik – oldala az volt a filmnek, hogy más volt, mint eddig. Elég sok mindennel képbe kell lenni, hogy igazán értékelhessük azt, amit ad, és enélkül a szépséghibák valakinél elronthatják az összhatást. Minden esetre nagyon jó, hogy most már hivatalos – a bővített univerzumos média nem számít megtörténtnek – film formájában is bővebben megismerhetik az emberek a széria világát, mert nagyon sokat hozzáadott az eddigiekhez és épített rájuk. Biztos lesz, akinek a mássága miatt nem tetszik, vagy aki ettől kezdve fogja megszeretni a Csillagok háborúját igazán, összességében ugyan egy szépséghibás, de jó filmről beszélünk, ami NEM elvakult rajongói szemmel büszkén kiemelkedik a többi Star Wars média közül.