1961. november 1-jén Stan Lee és Jack Kirby talán maguk sem voltak még tisztában azzal, hogy az általuk életre hívott A Fantasztikus Négyes mennyire jelentős szereplője lesz az általuk gondozott Marvel képregényes univerzumnak. A Marvel legelső családjaként bemutatkozó szuperhős formáció népszerűsége a legelső felbukkanásukat követő évtizedekben sem hagyott alább, méghozzá olyannyira, hogy megannyi animációs sorozat, na meg néhány jobban és kevésbé jól sikerült élőszereplős alkotásban is igyekeztek kiaknázni Reed, Sue, Ben, és Johnny nem egyszer hajmeresztő, olykor kozmikus kalandjait. Az utóbbi adaptációkat viszont a kezdetektől fogva belengi valamiféle visszatérő átok, mivel hiába is beszéljünk a Marvel egyik koronaékszereként számon tartott figurákról, ezek a próbálkozások rendre elhasaltak mind a kasszáknál, vagy épp a kritikusok szigorú megítélése nyomán.

Ezért is sokan hatalmas várakozással tekintettek a Marvel Studios irányába, mikor Kevin Feige 2019. júliusában bejelentette, hogy a Disney-Fox felvásárlás után végre a Fantasztikus Négyes is csatlakozni fog az Marvel Filmes Univerzum egészéhez. A projekt a bejelentést követően még jó hosszú ideig készült, mivel 2020. decemberétől egészen 2022. áprilisáig úgy tűnt a legutóbbi Pókember trilógiát dirigáló Jon Watts veszi kézbe a filmet, ám ő inkább átadta a stafétát a WandaVízióval már bizonyító Matt Shakmannek. Shakman színpadra lépésével az először csak A Fantasztikus Négyes majd később “Első Lépések” alcímmel kiegészült mozit így már semmi sem állíthatta meg, hogy 2025. július 24-én végre a mozikba kerülhessen. 

Az már az előzetesek alatt sem volt titok, hogy ez a Fantasztikus Négyes egy alternatív földön játszódik, az ottani hatvanas évek retró-futurisztikus elemekkel megbolondított amerikájában, ahol a fent említett család a bolygó egyetlen szuperhős formációja. Nem mondom bőven volt kiaknázható ötlet ebben a Marveltől meglehetősen elsőre merésznek tűnő koncepcióban, hogy a szó szoros értelmében a klasszikus Fantasztikus Négyes képregényeket megidéző stílusban készítsenek egy újabb nagy költségvetésű blockbustert. Csak hát szokás szerint ami papíron jól hangzik, az nem mindig működik élesben. Legalábbis nem olyan fantasztikusan, mint ahogyan arra a Marvel Studiosnak éppen baromi nagy szüksége lenne. 

A Fantasztikus Négyes: Első lépések ugyanis hiába nem eredettörténet, azt Shakman ügyesen le tudja jó néhány frappáns a világ építéshez remekül beleillő retro híradásban, a központi cselekmény, miképpen Pedro Pascal Reed Richardsa és Vanessa Kirby Sue Stormja hamarosan szülők lesznek és ez miféle kihatással lesz rájuk, valamint a tágabb és szűkebb értelemben vett környezetükre. Csakhogy eme önmagában érdekes konfliktus igen hamar háttérbe szorul amikor bejön a képbe Ralph Ineson félelmetesen tiszteletet parancsoló Galactusa, valamint az ő hírnöke, az eredeti Ezüst Utazó, Shalla Bal, Julia Garner alakításában. Eme két megkerülhetetlen kozmikus fenyegetés színre lépése habár valóban roppant hatásos, sőt Galactus felkonferálása Michael Giacchino zenéjével párosítva egyenesen hideg rázós pillanatokat okozott, viszont az ezt követő nagy terv megvalósítása Galactus legyőzésére már közel sem volt ennyire érdekfeszítő. 

Márpedig a nagy ötletbörzén mivel lehetne megálljt parancsolni egy ilyen fenyegetésnek valóban igyekeztek a négyes mind a négy tagjának személyiségét meg villantani, csakhogy Reed és Sue-n kívül, talán még Joseph Quinn Johnny-ja kapott némi lehetőséget arra, hogy fáklyához méltó mód belobbanjon. A Mackó közönség kedvenc morcona uncsi tesója Ebon Moss-Bachrach Ben-ként viszont még ennyit sem kapott, pedig az ő röviden elhintett, végül azonban csúnyán magára hagyott történet szálában is bőven lett volna még mit elmesélni. Ugyanez igaz a családi dinamikára, amiből szintén nem kaptunk túl sok emlékezetes, vagy épp mély pillanatot, amit javarészt annak tudható be, hogy a film egy jó része bizony a vágószoba padlóján végezte.

Az persze a filmkészítés velejárója mikor néhány jelenet végül nem kerül be a végső vágásba, viszont mikor konkrétan látható, hogy nem egy az előzetesekben, illetve tévé szpotokban még szereplő jelenet hiányzik a filmből. Méghozzá többségében olyanok, amelyeknek pontosan a karakterek közti dinamikát kellett volna még jobban kibontania, netán egy John Malkovich által játszott klasszikus gonosznak megadni a maga rövidke szerepét ezzel is tovább mélyítve ezt az alternatív valóságot. 

A túlzottan is feszesre vett vágás önmagában még nem lenne különösebb probléma, amennyiben a forgatókönyv vagy épp maga Shakman lett volna annyira merész, hogy ahelyett, hogy feldob néhány kifejezetten bátor húzást majd néhány pillanattal később egyetlen tollvonással semmissé teszi őket, egészen a végkifejletig hajlandó lett volna elvinni őket, ezzel is további egyediséget, na meg tétet adva az amúgy nem kissé csalódást keltő összképhez.

Mert akárhogy is próbálom szépíteni, a Fantasztikus Négyes: Első lépések önálló filmként vizsgálva egészen vékony, könnyen feledhető alkotás, amit részben az alig száztizenöt perces játékidőnek is köszönhetünk, viszont ami jelen helyzetben talán súlyosabb probléma, hogy a következő sorsfordítónak szánt Bosszúállók mozi, a Doomsday (Ítéletnap) kapujában állva semmi igazán eget rengetőt, de még érdekesnek mondható apróságot sem képes hozzáadni a Multiverse Saga egészéhez. 

Ráadásképp, ha ez még nem volna elég probléma a mozi nem egy újabb megválaszolatlan kérdéssel hagy minket távozni a moziból, amivel nem is lenne különösebb gond, amennyiben legalább a Mennydörgők* stáblistás jelenetét hajlandó lett volna megmagyarázni. Elvégre Robert Downey Jr. Dr. Doomja már tényleg itt kopogtat az ajtón, aki a Fantasztikus Négyes talán legnagyobb ellenfeleként és a Multiverse Saga állítólagos főgonoszaként az MCU-ban jelenleg nem több, mint holmi városi legenda, amit majd valahogy a Russo tesók igyekeznek egy legalább Thanos szintű fenyegetésként tálalni. 

Különösebb háttér vagy épp felvezetés hiányában mindazonáltal nem lesz egyszerű dolguk, pláne annak tükrében, miszerint a Fantasztikus Négyes első ténylegesen önálló MCU-s kalandja istenigazából csak egy egészen ígéretes sorozat pilot epizódjaként funkcionál, aminek kérdéses, hogy hol és milyen formában kapjuk meg a remélhetőleg sokkal fantasztikusabb folytatását. Mert kétség ne férjen hozzá. A Fantasztikus Négyes jött, látott és bizony velünk marad egy jó darabig. A nagy kérdés mindössze az, vajon ebben a formában, eme castinggal mennyire lesznek képesek tartósan megvetni a lábukat az egyre inkább szűkülni látszó képregényfilmes érdeklődés közepette.