Túl az ünnepeken, illetve előttünk a szilveszter, ilyenkor pedig előkerülnek a társasjátékok, köztük a Monopoly is. Ami mai napig az egyik legnépszerűbb játék a világon, így hazánkban is, annak ellenére, hogy jócskán eljárt felette az idő. Azonban rengeteg remek lehetőség akad, ami kiváló választás lehet ha hasonló témakörben gondolkodunk. Nagy pazarlás rossz játékra költeni a rászánt időt. Miért vegyünk szemetet, ha kevesebbért kaphatunk aranyat?

Az Aranyfolyó Rokugan kitalált világában játszódik, ahol különböző klánok versenyeznek azért, hogy ők legyen az folyó legfőbb urai. Műfaját tekintve egy családi – euro játék, ahol az engine építés műfaji jellemzője hogy a játék véget érjen, mire az engine igazán beindul. Tehát minél gyorsabban kell kiépítenünk a különböző kombinációinkat, mielőtt a játék véget érne. A játékban minden játékos egy kereskedő klánt képvisel az Aranyfolyó mentén. A cél az, hogy a folyó mentén gazdagságot, befolyást és dicsőséget szerezzünk, mind ezt úgy, hogy kereskedünk, épületeket építünk, illetve árukat szállítunk.

A játék minden körét az előző körben dobott kockadobásunk eredménye határozza meg.  Ez a dobás befolyással van mindegyik akciótípusra, vagy a dobott értékkel, vagy az ott szereplő ikonnal. Ez jópofa, de valóban kicsit dobok-lépek hatása van. Szerencsére lehet az eredményen módosítani, az isteni keggyel, aminek köszönhetően egyet felfele vagy lefele módosíthatunk a dobott eredményen.

És akkor lássuk az akciókat:

• előre léphetünk a folyón a hajóinkkal
• épületeket építhetünk
• teljesíthetünk megrendeléseket

Ez a választások adják a játék stratégiai részét, mindig mérlegelnünk kell, hogy a kockadobást melyik akcióra használjuk, mikor mit éri meg meglépnünk.

Az építkezés akcióval épületeket teszünk a folyópartra. Az épületek mind különbözőek (templom, kereskedőház, erőd, kikötő) és erőforrásokat szerezhetünk általuk: pénzt, vászon, rizs, porcelán, győzelmi pontok, befolyás, isteni kegyet.

A hajózás során pedig a hajóinkkal lépünk előre a folyón, amikor elérünk egy területet, ott mindig négy épületet találunk, és mindegyiktől beszedjük a jutalmakatt. Ráadásul az épületet birtokló játékosok is tulajdonosi jutalomban részesülnek, akkor is, ha a saját épületet használ.

Végül ott van  a megrendelések teljesítése. A játék során vásárlókártyákat húzunk, melyeken látható, hogy milyen árucikkeket rendelnek meg a rajta található karakterek. Összesen ör féle megrendelő van: a vén, a kézműves, a szerzetes, a nemes, és a kereskedő. Előbbi három passzív képességet biztosít a számunkra, ha teljesítjük a megrendeléseiket, míg utóbbi kettő aktív, azonnali jutalommal halmoz el minket.

A játék akkor ér véget, mikor az utolsó épületlapka is elfogyott, a végén pedig az nyer, aki a legtöbb győzelmi pontot gyűjtötte össze, amit a felépített épületekkel, a megrendelések teljesítésével, a befolyási helyekkel és más bónusszakkal lehet fentebb tornászni.

Amiről még szót kell ejteni az a játék kinézete. Egyszerűen fantasztikusra sikeredett a megjelenítése az Aranyfolyónak. Meseszépen adja vissza a japán kultúra minden egyes kis varázslatos művészeti elemét. Így már maga a tábla feldezése is egy elmény. Maguk a komponensek pedig egytől egyig minőségiek.

Aranyfolyóban nem igen találunk új mechanizmusokat, viszont ez nem a játék hibája. Az összes modern társas ugyanazokat a mechanizmusokat keveri újra, így itt is ez figyelhető meg. Ám ettől még nem lesz rossz játék. Sőt, az Aranyfolyó az egyik legjobb családi társasjáték a műfajában, amely kellően szórakoztató, mély, és nem annyira bonyolúlt, ahhpz hogy a család minden egyes tagja képes legyen leülni mellé, miközben nem kell egy fél nap a megértéséhez. Egy igazi pozitív monopólium.