Az első MondoCon névvel fémjelzett rendezvény 2009-ben került megrendezésre a Hungexpo területén. Azóta évente négyszer, minden évszakban összegyűlnek Budapesten az anime, manga és videójáték rajongók. A legnagyobb hazai, japán szubkultúrával foglalkozó találkozó, az évek alatt szépen bővítette az érdeklődési körét. Így ma már ugyanúgy teret kapnak a rendezvényen a fantasy, sci-fi, társasjáték, terepasztal és Korea tematikájú pavilonok és programok is.

K-pop démonvadászok invázió Jojoval

A fandomokból idén sem volt hiány. Ha valaki azt hitte volna, hogy a K-pop démonvadászok hype-ja lecseng, az valószínűleg nem találkozott azzal a Derpy-invázióval, ami konkrétan minden formában jelen volt: horgolt, öntött, csillámos, cosplayes, és igen, még így sem sikerült mindet látni. Mellette a JoJo’s Bizarre Adventure dominanciája is megkérdőjelezhetetlen volt, főleg Coda vendégszereplésének köszönhetően. Az ilyen nemzetközi nevek jelenléte továbbra is azt bizonyítja, hogy a rendezvény stabilan rajta van a térképen.

A D-csarnok megnyitása például nem pusztán technikai bővítés volt, hanem konkrét életminőség-javulás. A dedikáló zóna végre nem egy túlzsúfolt túlélőtúra, hanem vállalható élmény lett, és bár az árusoknál továbbra is könyökölni kell, ez már inkább a „con-életérzés” része, mintsem kényszerű szenvedés. Az pedig külön kis csoda, hogy a melegszendvics még mindig tartja magát a pénztárcabarát relikviák között, lassan nagyobb legenda, mint bármelyik fandom.

A zenei felhozatal külön fejezetet érdemel. Coda koncertje nemcsak egy nosztalgiafröccs volt, hanem profi, jól szervezett esemény dedikálással és fotózással, ahol az előadó láthatóan nem csak „letudta” a fellépést. Az estét tovább emelte a spanyol Tooru és a Tokióból érkező HANCE fellépése, akik bebizonyították, hogy a közönség nem csak a nagy nevekre vevő, hanem az energikus előadásra is.

Egységben az erő

Ami viszont igazán megkülönbözteti a MondoCont sok más rendezvénytől, az a közösségi kreativitás. Az AMV-verseny például továbbra sem egy népszerűségi verseny, hanem egyfajta alkotói lenyomat: minden videón érződik, hogy személyes kötődésből született. Ugyanez igaz a cosplayre is itt nem csak verseny van, hanem önkifejezés, ami az egész esemény gerincét adja.

És ha már önkifejezés: a workshopok és a kisebb programok talán még fontosabbak, mint a nagyszínpad. Sógun maszk, legyezőkészítés, minifigura-festés ezek azok az élmények, amik miatt a rendezvény több lesz, mint egy vásár. Az pedig külön öröm, hogy a Warhammer figurák festése vagy egy random társas kipróbálása ugyanúgy belefér, mint egy koncert vagy verseny. A gamer vonal idén is erős volt. A Tekken 8, a Genshin Impact vagy a Just Dance versenyek szépen lefedték a spektrumot.

A rendezvény másik nagy erőssége a sokszínűség, ami nem csak üres marketing. A Magyar-Japán Baráti Társaság standján például ténylegesen lehet tanulni és próbálkozni, még akkor is, ha a Duolingón összeszedett kanji tudás gyorsan megmérettetik a valóságban. Ugyanez igaz a társasjátékos részre vagy a kézműves standokra, a con nem csak fogyasztásról szól, hanem részvételről.

Összegzés

Egyedül amivel kisebb gond akadt az a tizenegyezer forint két napos jegyár, ami nem igazán volt árérték aranyban, vagy inkább összhangban a rendezvény programjaival vagy a két nap eseményeivel. Szemben mondjuk a Budapest Comic Connal. Kicsit több napközbeni program elfért volna, a vasárnap pedig ismételten gyengébbre sikeredett.

Mégis összességében a MondoCon jelenleg is működik: egyszerre kaotikus és szervezett, mainstream és réteg, vásár és közösségi tér. És pont ezért működik. Nem próbál többnek látszani, mint ami, viszont abban meglepően erős. Ha pedig valaki még mindig azon gondolkodik, hogy érdemes-e kilátogatni, arra egy határozott IGEN a válaszom. Legalább egyszer mindenképp. Aztán valószínűleg úgyis visszatér.