Amikor október 1-je szürke, esős reggelén nekiindultam, hogy részt vegyek a HungaroCon idei etapján, az előzetes információk alapján élményekben gazdag napra számítottam. Ám az igazság az, hogy az előadások minősége előzetes várakozásimat is jócskán felülmúlta. Sok érdekességet találhatott az aktuális felhozatalban, aki eljött az eseményre. Ugyan minden prezentációt nem láttam, de amelyeket volt szerencsém megtekinteni, azokon az élményfaktor maximálisra emelkedett. Külön öröm, hogy a szuper kedves díszvendégnek, aki történetesen a legendás Ian Watson volt, feltehettem néhány kérdést, asztala mellett ülve. Ne szaporítsuk azonban tovább a szót, lássuk a részleteket!

„Ki fényesebb vagy, mint a csillagok…”

A felütésben, rögtön hajnali 10 órakor Pintér András Gábor előadásával indítottuk az ugyan kisebb, de annál színvonalasabb sci-fi találkozó menetét. A Star Trek világából merített példákkal mutatta be, hogy miért is érdemes a problémákat a tudományban meghonosított módszertannal vizsgálni. Kiemelte az egészséges szkepticizmus szükségességét, továbbá felvázolta egy olyan társadalom képét, amelyben már az úgynevezett szellemi immunrendszer olyan beivódottan része az emberek életének, hogy a józan ész győzedelmeskedni tud az elrugaszkodott, logikátlan, álságos és alátámasztást nélkülöző tézisek felett. Ezeken túl pedig felmerült a kérdés: merünk-e tanulni egy fiktív történetből?  

A következő előadás, amelyre odaértem, a fentebb megpendített interjú és ATM hajszolási kényszereim okán, az a Tóth László, azaz NocadLee-féle filmes ballépésekről készített kis szeánsz volt. Azt hiszem a legjobb hangulat ezen a prezentáción ütötte fel a fejét, már csak a témából eredően is. Láthattunk mindenféle logikátlan ballépést Trekker oldalról a híres és hírhedt piros zubbonyt viselő biztonsági tisztek részéről, továbbá olyan bukfenceket, mint a kapitányi rangjelzés idő közbeni elhagyása a forgatási területen. De a Star Wars világából is felbukkant a fagyigéppel menekülő Willrow Hood példája, akinek a Felhővárosból történő evakuálás közben az említett eszköz kimentése volt látszólag a legfontosabb. A karakter körül kialakuló hype vonatot meglátva, tudniillik cosplayerek garmadája tart mára hagyománnyá vált menekülést Hoodnak beöltözve a Star Wars Celebrationök alkalmával, emberünk még külön akciófigurát is kapott.

A fő attrakciót megelőzően még két etapra került sor, melyeket Kiss László a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke és Dr. Akpinar Szelim rendőrnyomozó hadnagy tartottak. Előbbiben a földönkívüli élet kutatásának jelenlegi állásáról, a SETI programról és annak majdani utódairól kaphattunk információkat. Ezen felül a professzor kitért az exobolygók vizsgálatának mikéntjeire, valamint arra, hogy az úgynevezett Fermi-paradoxonnak, tehát azon problémakörnek, hogy bár kézzelfogható bizonyítékkal még nem rendelkezünk földönkívüli, értelmes élet létezésére, már rég találkoznunk kellett volna vele, milyen feloldási lehetőségei vannak. Továbbá elmélyülhettünk a Drake-egyenletben és összetevőinek kibontásában.

Utóbbiban pedig egy remek bemutatót és ízelítőt kaphattunk azzal kapcsolatban, hogy mit is csinál pontosan egy bűnügyi profilozó, a rendőrségnek milyen segítő eszközök állnak rendelkezésre egy nyomozás során. Továbbá szembesülhettünk vele miféle kép él egy sorozatgyilkos, illetve ámokfutó kapcsán a hétköznapi emberek fejében a különböző fikciós termékek ráhatásának hála és ezzel szemben mi a valóság. Azt mondhatom, hogy a példának hozott ügyek és a felskiccelt filmek és sorozatok is igazán érdekfeszítően és tanulságosan taglalták a felvetett tárgykört.

„A tudás hatalom. Őrizd hát minél éberebben!”

Megérkeztünk ahhoz a passzushoz, amelynek eljövetelét a rendezvény alatt talán a legnagyobb várakozás övezte. Mindazonáltal engedtessék meg nekem, hogy a most következő részben ne az előadás tartalmát ismertessem, melynek során a nagyszerű és közvetlen íróval beszélgettek, hanem a saját magam által rögzített kis interjút szúrjam be ide, amit volt szerencsém a helyszínen megejteni. Ugyanis a feltett kérdések és a színpadi show anyaga közt jócskán van átfedés, ezen felül pedig a nekem adott válaszokban található sok érdekes plusz adalék ami a színpadon nem hangzott el, de következzen a beszélgetés!

Müller Norbert: Nagyon örülök, hogy ismét Magyarországra látogatott és szánt egy keveset rám az idejéből Mr. Watson! Az első kérdésem rögtön a kezdetekre vonatkozna. Hogyan lett önből író, sőt tovább megyek, mi vagy ki inspirálta arra, hogy sci-fi író legyen?

Ian Watson: Ez egy nagyon érdekes történet. Ugyanis akkor váltam sci-fi íróvá, amikor Japánban éltem. Egyszer egy japán költő feltette nekem a kérdést, hogy mégis kit szeretnék utánozni a műveimben? Tette ezt azért, hogy valami támpontot adhasson a japán emberek számára, hogy ezáltal besorolhassák és valamihez hasonlíthassák a munkáimat. Én azonban pontosan az ellentétes irányba szerettem volna elindulni. Nem akartam senkit utánozni, hiszen olyat leírni, ami már létezik végtelenül unalmas lenne. Visszatérve az eredeti kérdésre, régebben nagy kedvencem volt Alfred Bester műve a Stars My Destination. Borzasztóan szerencsés helyzetben voltam, hiszen pontosan az iskolás éveim idejére esett az úgynevezett „sci-fi aranykor” és isten tudja miért vagy hogyan, de az iskolai könyvtárunk megvásárolta az összes korszakhoz kapcsolható remekművet. Bester mellett volt még Asimov, meg persze van Vogt, ilyen furcsa névvel csak bölcs lehet egy ember…(nevet) De talán a legnagyobb hatással egy olyan történet volt rám, amelyről feltételezem te sem igazán hallottál, nevesítve az A Voyage to Arcturus, David Lindsay tollából. Annak idején hallottam rádiójáték formában is briliánsan feldolgozva, és ha kérdezik, a mai napig erre szavazok, mint a legjobb filozófiai nézőpontból leírt spekulatív irodalmi mű.

MN: Nagyon köszönöm a kimerítő választ! Kanyarodjunk el egy kicsit a Warhammer 40000 irányába! Ön volt az első, aki ebben az univerzumban regényt és novellát írhatott, valamint megágyazott a máig tartó történetfolyamnak. Mi a véleménye azzal kapcsolatban, hogy a Games Workshop jó néhány dolgot megváltoztatott azóta és egyes szegmensek, amelyeket ön alkotott, már nem képezik a hivatalos kánon részét?

IW: A jelenlegi könyvkiadásért felelős Black Library-nek szinte semmi köze nincs ehhez a döntéshez. A játéktervezők azok akik vasmarokkal irányítják a történéseket, hiszen a Games Workshop bevételeinek 90%-át a Warhammer 40000 teszi ki és ennek az aránynak szintén 90%-át olyan termékek, amelyek az Űrgárdistákhoz kapcsolódnak, így elképesztő erővel védik a saját álláspontjukat! Amikor én a műveimet kezdtem írni a cég egyetlen ember kezében volt és őt Bryan Ansell-nek hívták. Szeretett volna történeteket olvasni a saját, imádott univerzumaiban így felkért publikált sci-fi írókat, hogy öntsék formába az elképzeléseit. Garantált 10 ezer fontot ajánlott mindenkinek, aki elfogadja a megbízást, így természetesen sokan azonnal igent mondtak! (nevet) Én ebben az időszakban még nem bólintottam rá a dologra, ám 6 hónappal később fogyni kezdett a pénzem, így elfogadtam az ajánlatot, habár a háborút és a katonai témákat nem igazán szeretem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a többi alkotó a középkori környezetben játszódó sztorikat választotta, hiszen ezeket egyszerű volt megírni, csak be kellett helyettesíteni a világhoz passzoló neveket egyszerű fantasy ívekbe. Nekem viszont el kellett sajátítanom mindent az „Őrület Könyvtárából” ahhoz, hogy személyiséget adhassak egy miniatűrnek és ki kellett fejlesztenem a módszert, ami alapján meg lehetett írni egy 40K történetet. Azonban volt egy húzásom, az Űrgárdista regény kapcsán, amelyre talán azt mondhatnánk, adott egy kevés homo erotikus lábjegyzetet a könyvhöz.

Ezt természetesen a GW nem akarta engedni, így újra szerették volna íratni velem az egészet. Azonban ez idő tájt csődölt be az akkori könyvkiadói részlegük és pár hónapig senki sem foglalkozott a kiadásra szánt művekkel. Mire helyreállt a rend, ők már elfelejtették, hogy mit kértek, én pedig nem szóltam. Ezáltal a regény pontosan úgy jelent meg, ahogy eredetileg megírtam. Mondjuk ez azt eredményezte, hogy miután minden kinyomtatott példány elfogyott, 10 évre teljesen betiltották a forgalmazását. Tudod ez olyan volt, mint az a bizonyosa vízcsepegtetős technika, amikor 10 éven át csepegtetik a fejedre a vizet kínzásképpen. De végül is mára már feladták és ugyan nagyon drágán, de újra rendelhető a kiadvány. Ezzel együtt azt is megértem miért tették mindezt, hiszen amíg annak idején 20-21 év körüli fiatalokból állt a vásárlói bázis, addig ma már sokszor 12 éves forma gyerekekből, illetve az ő szüleikből tevődik ki a vevőkör, de az igazság az, hogy mostanra kicsit sem nyomaszt a dolog. Eddig sem kaptam hatalmas zsák pénzeket a GW-től, inkább annak örülök, hogy újra itt lehetek Magyarországon, ahol még mindig Watson szava a Birodalmi Igazság! (nevet)

MN: Igen azt hiszem sok rajongó számára, akik olvasták anno azt a bizonyos gyűjteményt, ami az ön nevével volt fémjelezve, ez a mai napig így van. A következő kérdésem ellenben kicsit másról szólna. Mit gondol a sci-fi szcéna jelenlegi helyzetéről? Vannak olyan új írók, akiket figyelemmel kísér?

IW: Igen van egy fiatal író, akit rendszeresen olvasok, történetesen Adam Roberts. Igazán okos és szórakoztató történetekkel szokott előrukkolni, szóval őt igazán kedvelem és szemmel tartom. Egyébként mostanában már lassabban olvasok, sokszor 3 hétig is eltart, mire végigérek egy könyvön. Szeretek minden oldalnál kicsit elgondolkodni. A másik részre válaszolva, figyelemmel kísérem a színtéren jelenlévő trendeket, de most is azt írom meg, ami érdekel és amihez kedvem van. A magazinok és a kisebb kiadók így is, úgy is megjelentetik az írásaimat nagy általánosságban, szóval nem igazán zavar, ha esetleg valaki megsértődik egy-egy művem kapcsán. Sokszor talán el sem jut hozzájuk az információ az alacsonyabb példányszám miatt. Már nem igazán akarok népszerű lenni.

MN: Ennek ellenére azt gondolom a mai napig elég népszerű írónak számít.

IW: Legalábbis ebben a pillanatban, Pesten bizonyára az vagyok! (nevet)

MN: Egy utolsó zárókérdés. Mi az amin jelenleg dolgozik? Persze ha már elárulhat belőle valamit.

IW: Most egy novellagyűjteményen munkálkodom, amelyben egymáshoz kapcsolódó, de nem kötelezően összefüggő történetek kapnak majd helyet. A gyűjtemény címe Chinese Time Machine lesz és a jövő évi brit húsvéti sci-fi találkozóra jelenik meg, ahol a 80. születésnapomat is ünneplem! Ha eddig esetleg nem tűnt volna fel, már nem vagyok mai csirke, sőt a tollaim is kihullottak! (nevet) Ezen felül tartok egy bulit is, ahol limitált ideig meghívom az érkezőket egy kis borra és még könyvet sem kell vásárolniuk cserébe. Elvégre úgy ünneplek, ahogy akarok! De befejezem a beszédet, nem akarom elmondani az összes titkomat egyszerre.

MN: Nagyon köszönöm az interjút és hogy rendelkezésemre állt, boldog 80. születésnapot előre is!

IW: Köszönöm szépen! (magyarul mondta)

Összefoglalva: hálás köszönet az Avana Egyesületnek és a HammerTime Cafe csapatának, amiért lehetővé tették, hogy elkészüljön a beszélgetés Ian Watson íróval és persze azért is, hogy a színvonalas előadók meghívásával tovább emelték a találkozó fényét. Mindent egybevéve számomra tele volt pozitív tapasztalattal ez a nap, a prezentációktól, az új emberek megismerésén át az utolsó, borongós felhő által kísért búcsúzásig. Jövőre gyertek minél többen, megéri!