A Libellud kiadó játékait nagyon sokan szeretjük Magyarországon is. Olyan címek tartoznak hozzájuk, mint a mára már méltán klasszikussá vált Dixit, vagy az újabbak közül a természetközeli absztrakt családi csoda, a Harmónia. Szóval a bíztató háttér miatt lelkesen vártam az Időhurok kipróbálását is.

Az Időhurok egy 2-4 fővel játszható kooperatív kártyajáték. A játék elején a résztvevők között kiosztásra kerül összesen 12 kártya. Feladatuk annyi lesz, hogy szinte kommunikáció nélkül letegyék őket az elérhető hat helyre úgy, hogy a kártyák összeg szerint emelkedő sorrendben legyenek. Körönként néhány kommunikáció meg van engedve, ilyenkor képpel felfelé játszhatunk le egy lapot. Sikertelenség esetén a játék úgy könnyít, hogy több ilyen típusú kommunikációt enged meg.

A modern társasjátékok közt otthonosabban mozgók már fel is kiálthatnak: „De hát ez pont olyan, mint a The Mind!” Nos, sok szempontból igen, de azért vannak fontos különbségek is. Mindkettőben korlátozott kommunikációval rakunk le számozott kártyalapokat. Ebből adódóan nagyon fontos ráéreznünk egymás gondolataira. Viszont az Időhurok feladványai sokkal színesebbek, a 10 borítékban található összesen 40 szint mind-mind különböző kihívás. Az újrajátszhatósága tehát jelentősen jobb az Időhurok esetén.

Egy másik előnye a külső megjelenés: mondhatnám szokásos Libellud minőség. Mind a 40 szinthez tartozik egy-egy külön gyönyörű óralap, amik körül zajlik a játék. Az órák illusztrációjából pedig egy-egy kis történet is összeáll. Persze nem ostromolja a történetmesélés csúcsait, de azért kifejezetten hangulatos és érdekes kis illusztrációkkal teszi különlegesebbé a mechanikailag is érdekes játékot.

Az Időhurok nagy erőssége az izgalmas, feszült játékmenet is. Kevés játék képes arra, hogy ennyire egyszerű mechanikákból ilyen intenzív kooperatív élményt hozzon létre. A játékosok folyamatosan próbálják megfejteni egymás gondolkodását, miközben a kommunikáció korlátozott, ezért minden lerakott lapnak jelentősége van. Hangulati szempontból és a kihívás jellegéből adódóan a The Crew rajongóinak is megéri tenniük vele egy próbát.

A játékidő is nagyon kellemesen alakítható. Egy küldetés lejátszása nagyon gyors, 15 perc alatt kényelmesen megvan. Minden ilyen küldetés végén könnyű elpakolni a játékot, majd később folytatni ott ahol abbahagytuk. Szóval tulajdonképpen ilyen 15 perces blokkokból játszhatunk le egymás után annyit, amennyit a társaság éppen szeretne. Emiatt a megoldás miatt egyébként egy komolyabb, visszafogottabb party játéknak is alkalmas lehet az Időhurok. De vigyázat, lehet, hogy nem akarjátok majd abbahagyni!

A játék ugyanakkor nem hibátlan. Az élmény erősen függ a játékoscsoporttól: ha valaki túl dominánsan próbál irányítani, könnyen elveszhet a közös gondolkodás öröme. Vagy egy oda nem figyelő játékos is könnyen elronthatja a többiek örömét. Emellett bizonyos küldetések között érezhető nehézségi ugrás van, ami frusztráló lehet kevésbé tapasztalt játékosok számára. A fentebb emlegetett The Crew-hoz hasonlóan előfordulhat az is, hogy az adott lapokkal az adott küldetés egyszerűen nem hajtható végre. Ez persze nem igazán hiba, de jó tudni, hogy ez is része a játéknak.

A fentiekkel együtt is az Időhurok egy emlékezetes és nagyszerű kooperatív élmény. Grafikája és okos játékmenete miatt számomra az utóbbi évek egyik kiemelkedő játéka. Játékmenete izgalmas, változatos, néha már-már matematikai feladvány-szerűen érdekes kihívás. Az egymásra hangolódás garantált, a sok nehézség árán közösen elért siker pedig rendkívül jól tud esni. Magyarul egyébként a Gémklub hozta, szerintem bátran tegyen vele mindenki egy próbát!