Három éve az AppleTV+ húzott egy merészet és egy olyan évadot tett le a streaming piacra, hogy attól minden keményvonalas sorozatrajongó elégedetten csettintett. Juliette Nichols története azonban nem maradhatott annyiban és nem sokkal később az almás cégnél a jelenleg futó harmadik mellett a negyedik évadot is azonnal berendelték. A Hugh Howey könyvein alapuló széria még két Emmy-jelölést is besöpört, ami abszolút azt támasztotta alá, hogy egy minőségi történettel van dolgunk, amire megéri figyelni. Ugyan az első szezon után már áradoztam egy sort a Silóról, a kérdés viszont az, hogy sikerült-e tartani a színvonalat, vagy megannyi sorozat után ez sztori is csúnyán elhasalt.

A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol három évvel véget ért. Mivel Juliette-t Bernard és Sims lényegében tőrbe csalta, ki kell mennie takarítani, ő ennek azonban nem tett eleget, hanem feltárult előtte az igazság egy nagyobb szelete. Mégpedig azt, hogy nem az ő, amúgy tizennyolcas silója az egyedüli, hanem rajtuk kívül még negyvenkilenc hasonló létezik. Elindul a legközelebbihez, hogy így próbáljon elmenekülni a valóban zord, kihalt külvilág elől. Ezzel lényegében a készítők az egész évadot két nagyobb szálra bontották. Az egyikben azt követjük, hogy Nichols hogyan boldogul az általa felfedezett tizenhetes silóban, míg az első etapban megismert helyszínen is egyre inkább fokozódnak az indulatok, hogy aztán az évadzáróhoz közeledve fokozatosan pattanjanak ki.

Érthető a sztori két részre tagolása, viszont míg korábban minden egy helyszínen zajlott, így sokkal inkább egyben volt. Ezúttal bármennyire is fáj kimondani, de Jules része az, ami kicsit gyengébbre sikerült. Újdonsült lakóhelyén egy teljesen kihalt, az alsó szinteket vízzel borított silóval találkozik, ahol kezdetben egyetlen lélekkel sem találkozik. Solo feltűnése alaposan felkavarja a dolgokat. Egy furcsa, gyermek lelkű karakter, akit elég nehéz kiismerni, kicsit mintha a mentális egészségével is lenne baja, amit nyugodtan írjunk az egyedül töltött idő rovására. Juliette-nek az ő társaságával kell beérnie, ami közel sem egy életbiztosítás, mivel Solo nagyon labilis és alig árul el magáról valamit. Mivel Jules egész eddigi életét egy teljesen másik helyen töltötte, így teljesen logikus hogy vissza akar jutni az otthonába, hogy megakadályozza a háborút és ezzel együtt azt hogy kövessék a felszínre, amivel tízezer ember halálát okoznák.

Ezzel szemben a korábban megismert karakterek körül sokkal több érdekes dolog történik. Mivel a Gépészek és jó pár lakó látta azt, hogy az egykori sheriff átment a kijelzőn látható dombon, követni akarják őt, valamint megkérdőjelezik azt, hogy vajon amit eddig tudtak a külvilágról tényleg igaz-e. Bernardnak és Simsnek egy ilyen, pattanásig feszült légkörben kell úrrá lenni a helyzeten, ami valljuk be, eléggé embert próbáló feladat. Az IT egykori vezetője ezúttal sokkal több reflektorfényt kap, ami által még jobban megismerhetjük ezt az egyáltalán nem egysíkú gonoszt. Tim Robbins brillírozik a szerepében és egy olyan karizmatikus, bármire kész vezetőt alakít, amit csak nagyon kevés sorozatban látunk. Eddig Fergusont tartottam a sorozat legkiemelkedőbb színészének, de Robbins egy annyira tekintélyt parancsoló, szemétláda, amiket filmekben is ritkán látni.

Bernard mellett Paul Billings az új sheriff, valamint Knox, Shirley, valamint Juliette édesapja, Dr. Pete Nichols édesapja azok, akit ki kell emelnem. Billings a törvénytisztelő, karót nyelt törvényszolga szerepéből az események fényében nagy karakterfejlődésen megy keresztül. Szerintem senki se gondolta volna korábban, hogy az Egyezményt fejből tudó Paulból egy ilyen karaktert kerekítenek. Knox és Shirley a lázadás vezetőiként egyszerűen kénytelenek beletörődni abba, hogy korábbi társuk meghalt volna, ezért is akarnak utána menni. Lényegében nekik is köszönhető az hogy ezzel egy, a saját céljukat szolgáló ikont faragnak Julesból. Bár az egyes részek során nem egyszer kerülnek szembe az igazságszolgáltatással, a politikával, de őket nem lehet könnyen eltántorítani. A doki pedig bár nem sokszor tűnik fel, de nem egy megható pillanat az övé, amikről a spoilerek miatt inkább nem beszélnék.

A korábbi rejtélyek közül jó párra kapunk választ, de még az évadzáró sem old meg minden kérdést. Épp ellenkezőleg, mivel a legutolsó jelenet során csak még több megoldásra váró talányt kapunk, amikre remélhetőleg az idei évad során megtudjuk a megoldást. Bár tény, hogy valószínűsíthetően most sem hagynak minket teóriák nélkül, mivel a bevezetőben is említettem még egy, befejező szezont fixen kapunk, várhatón hasonlóan a következő év második felében. Egy szó, mint száz. A Siló második évadja bár parányit gyengébb lett az elődjénél, de még így is messze kiemelkedik a jelenlegi átlagból. Ha pedig inkább megvárjátok a harmadik évad zárórészét, hogy egyben daráljátok le, akkor bátran ajánlom hogy vegyétek elő a második etapot.