Az Illumination ezúttal is szükségesnek érezte, hogy egy újabb minyonok filmet készítsenek, habár ötlet már nem igen volt. Brian Lynch és Pierre Coffin az alapötlethez mindennapjaikból meríthettek, ugyanis a minyonok ezúttal filmkészítésre adták a fejüket. 

A történet szokás szerint azzal kezdődött, hogy a minyonok gonosz főnöküket keresték, de nem jártak sikerrel, mivel minden jelöltet vagy megöltek, vagy megnyomorítottak. A véletlennek köszönhetően bekerültek egy filmforgatására, és a történet szerint nagy sikert arattak. Mikor azonban a némafilmek kora lejárt, már nem tudtak alkalmazkodni, ugyanis képtelenek voltak megtanulni a szöveget. James, a főszereplő minyon viszont elhatározta, hogy szörnyes filmet fog készíteni. A korábban megölt gazdájától ellopott varászkönyvből megidézte a legnagyobb szörnyet, amely megtámadta a várost.

Életveszélyesen hülyék

Az Illumination a nyár legviccesebb vígjátékát ígérte, ami sajnos egyszer sem tudott megnevettetni. A humor forrását többször is arra alapozták, hogy az adott karakternek felszúródott valami a végbelébe, amit félreérthetetlenül mutattak be. Számomra ez nem csak visszataszító volt, hanem egyenest undorító is volt, emellett tele volt felnőtteknek szóló szójátékokkal. A mese másik humor forrását arra alapozták, hogy hogyan öltek meg, vagy ártottak másoknak a butaságuknak köszönhetően, ami szintén nem követendő példát mutat a gyerekeknek. Sőt, személy szerint károsnak is mondanám, ugyanis a jeleneteknek nincs következménye, vagy erkölcsi ellenpontja. A film szerint nevetésre ad okot az ha ártasz a másiknak, ha pedig valami gondja van nem segíteni kell rajta, hanem még jó hangosan ki is kell nevetni.

A minyonok és a kozmikus horror

A mese nagy hangsúlyt fektet a filmes utalásokra, mint például Charlie Chaplinre vagy a H.P. Lovecraft által írt kozmikus horror művekre. A kérdés már csak az, melyik gyerek van ezekkel az alkotásokkal tisztában. Ha pedig fordítva teszem fel a kérdést, akkor melyik Chaplin vagy Lovecraft rajongó fog megnézni egy minyonok filmet? Nem értettem mégis mit keresnek ezek az utalások egy minyonok szintű mesében. Mégis kinek szóltak? Vagy csak az alkotók szerették volna szórakoztatni magukat? Még egy számomra érthetetlen szál a női egyenjogúságért folytatott harcok, melyeknek szintén semmi keresnivalójuk egy mesében. Kivételesen nem csak azért mert a gyerekeknek fogalmuk sincs a történelmi súlyáról, hanem azért sem mert nem vezetett sehova ez a történetszál. Úgy éreztem csak azért került bele, hogy megfeleljen a mai woke követelményeknek, melyeket olyan rosszul adtak át, amennyire csak lehet.

Első probléma, hogy az egyenjogúságért folytatott harcok témáját olyan egyszerűen dobálták a vásznon, hogy az már paródiának felelt meg. Másrészről nőként nem volt kellemes egy gyerek mese keretein belül többször is azt a mondatot, hallgatni, hogy a nők is ugyanannyit érnek. Ez magától nem egyértelmű? Komolyan ilyen mondatokat kell a gyerekek orra alá dörgölni? Ha egy gyermeket normális körülmények között nevelnek fel, akkor fel sem merül benne egy ilyen kijelentés, ezáltal a mese ülteti el a gondolatot a fejében.

Ráadásul mint minden alkotónak, így a minyonok filmek készítőinek is tisztában kellene lenniük azzal, hogy egy filmben nem mondani kell valamit, hanem mutatni. Az első részben remekül megmutatták milyen veszélyes volt Scarlet Overkill, annak ellenére is, hogy bárki kihangsúlyozta volna női létét. A film egyszerre próbál egyenjogúsági üzenetet közvetíteni, miközben a női szereplők alig kapnak valódi szerepet, pedig elég egyszerűen előtérbe lehetett volna hozni őket, például azzal ha az egyik szörnyből női karaktert készítettek volna. Mondjuk abból amelyik szoknyát és melltartót viselt.  Végezetül pedig szomorúnak találtam, hogy pont egy ilyen mesével tért vissza George Lucas szinkronhangként. 

Sematikus főszereplők sematikus gonoszok ellen

A látványvilág továbbra is szép, minőségi és színes, ahogyan azt napjainkban elvárjuk bármelyik filmtől. A karakter dizájnok között egy darabot sem tudok megemlíteni, amely jó lett volna. A szokásos, sematikus minyonokat láthattuk, melyeken már egy percet sem gondolkoztak a készítők. De személyiségükben sem volt semmi jellegzetes, egyedül egy minyon volt aki nagyot hallott, de viselkedése inkább arra utalt, hogy néma. Nem csak a főszereplőkben nem volt semmi személyiség vagy élet, de még a negatív karakterekben sem. Egyedül Gumi volt az, aki némi egyéniséggel rendelkezett, de az ő is annyiból állt, hogy egy szörny volt akiben megbíztak és végül csapdába csalta őket. Ez a lépés szintén lehúzza a történetet, nem csak kiszámíthatósága miatt, hanem azért is, mert olyan érzést keltett mintha az írók azt sugallanák hogy ha más vagy, csak gonosz lehetsz.

És ott van még Dort is, akinek a neve az angol dork szóból ered, ami hülyét jelent. Mennyire kell utálnod a saját karaktered ahhoz, hogy hülyének nevezd el? És miből gondolták, ha ők maguk utálják akkor a nézők kedvelik majd? Karakterfejlődésről pedig ne is álmodjunk. Mellesleg továbbra sem tudtunk meg semmit a minyonokról. Továbbra sem tudjuk kik ők, honnan származnak, miért fiú az összes, miért nem tudnak beszélni vagy, hogy ők örökké élnek. Hová lettek a korábbi részek főszereplői?

Összegzés

A mozit elhagyva sokáig próbáltam logikát találni a mesében. Hogy mi lehetett a készítők célja, mit akartak tanítani ezzel a gyermekeknek? Persze nem akarok álnaiv lenni, tudom jól, hogy ez már csak a pénzről szól. De számomra hiányoznak azok a mesék, amelyekben nem hülyének nézték a gyermekeket, hanem tanították őket. A Minyonok és a szörnyek című alkotás nem tudja, hogyan kell bánni a női karakterekkel és nem is akarja kideríteni. Összességében, nem csak egy rossz filmként könyveltem el, hanem kártékonynak is, amely nem neveli a gyermekeket semmire. Nincsen célja, csak elkészítették a nagy bevétel reményében. Ez az alkotás nem csak gondolkodni nem tanítja meg a piciket, de még beszélni sem.