Még januárban ért véget a Prime Video-n a The Mighty Nein című új animációs sorozat, amely első ránézésre kísértetiesen hasonlít a The Legend of Vox Machina sorozatra. Nem véletlenül: mindkettő a Critical Role egyik Dungeons & Dragons kampányának animációs feldolgozása. A csapatnak egyébként volt egy harmadik nagy kampánya is (Bells Hells), ami tavaly februárban ért véget három és fél év után. Most azonban véget ért a The Legend of Vox Machina negyedik évada, amely után majd érkezik a sorozat záróakkordja az ötödik évad képében. Szóval még hosszú ideig kalandozhatunk Exandriában.

A negyedik kaland felütése vagy éppen narratív íve az előző évadokéhoz hasonló, tehát van egy főgonosz akit le kell győzni valahogy, amihez azonban kell egy varázstárgy, amit meg kell szerezni valahonnan. Csak most a csapat az előző szezon végén szétszéledt, így az évad eleje arra megy el, hogy újra összeálljon a legendás gárda. Igaz, ez a véletlenek közjátékának lesz köszönhető, nem pedig annak, hogy a tagok szándékosan megkeresnék egymást. Illetve kapunk egy új, szándékosan végtelenül idegesítőre megalkotott szereplőt, aki amúgy egyelőre egész szórakoztató is. Külön poén, hogy neki van egy írnoka is, és ehhez a hangvételhez idomulnak az epizódleírások is.

Grog és Pike közül előbbi szívesen lenne újra a csapattal, míg utóbbi továbbra is egzisztenciális válságban van a hitével kapcsolatban. Megbízhat az örök fényben és az istenekben vagy sem?g Percy és Vex esetében pedig kicsit bepillanthatunk a magánéletükbe, hisz ne feledjük, az előző évadban összehozták őket. Keyleth és Vax közben előbbi aramentéjén vettek részt, ami egyfajta próbatétel volt (az egésznek nem kicsit Avatar- sorozat feelingje volt). Az idei évad egyébként a régi rend és az új kezdetek konfliktusára volt felhúzva, a felbukkanó kultisták az eddigi világ pilléreit akarják elpusztítani, hogy aztán a romokból egy új „szabadabb” univerzum szülessen meg. Közben minden karakter valamit vagy valakit megkérdőjelez maga körül.

Továbbra is egy összeszokott, de diszfunkcionális csapatot kapunk, akiket a történések nem kicsit megviselnek és átalakítanak, aminek következtében egy lassabb, de tudatosabb karakterépítés zajlik a szemünk előtt, még ha az elején kissé kaotikusnak is hat.

Maga a látvány pazar, ahogy az akciók is. A világ ötletesen van tálalva és felépítve, illetve kreatív megoldásokból sincs hiány. Az már más kérdés, hogy hatalmas fordulatokra és narratív megoldásokra senki se számítson. Cserébe továbbra is mély és összetett karaktereket kapunk.

The Legend of Vox Machina továbbra is működik. A felütés bár ismerős lehet az előző évadokból, a világ ismerős, de van benne annyi mélység a karaktereknek hála, hogy az egész szórakoztatóvá álljon össze ismételten. Szóval akik már korábbi évadokat is bírták és vágynak egy szórakoztató fantázia szériára azoknak bátran ajánlom a legújabb szezont.