Visszatérés a neonfények mögé – Cyberpunk: Edgerunners 2 kritika
2022-ben a Netflix, a lengyel CD Projekt RED és a japán Studio Trigger együttműködéséből megszületett az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb videojáték-adaptációja. A Cyberpunk: Edgerunners nem csupán új életet lehelt a korábban megosztó fogadtatású Cyberpunk 2077 világába, hanem önálló alkotásként is bebizonyította, hogy az anime műfaja kiválóan alkalmas a disztópikus jövő társadalmi és emberi konfliktusainak ábrázolására. Négy évvel később megérkezett a folytatás, amelynek egyszerre kellett megfelelnie a rajongói elvárásoknak, és megtalálnia saját hangját Night City kegyetlen világában.

A tíz epizódból álló második évad nem David Martinez történetét folytatja, hanem új szereplőkön keresztül mutatja be a bűnös nagyváros életét. A történet középpontjában több, egymással fokozatosan összefonódó sors áll. D, a bosszútól vezérelt nomád, Roman, a történetek megörökítésére vágyó fiatal filmes, valamint Weak Kingsley, az egykori legendás edgerunner, és a kibernetikus átalakulások következményeivel küzdő Talia, különböző célokkal indulnak útnak.
A személyes konfliktusok mögött hamar kirajzolódnak Night City nagyvállalatainak érdekei, amelyek ismét bebizonyítják, hogy ebben a világban az emberi élet gyakran puszta eszköz a hatalom megszerzéséhez. A bosszú, a megváltás és az összetartozás motívumai egy sokszereplős, önálló történetté formálódnak.
A Studio Trigger összetéveszthetetlen kézjegye
A 2011-ben alapított Studio Trigger a modern japán animáció egyik legkarakteresebb alkotóműhelye. Olyan produkciók fűződnek a nevéhez, mint a Kill la Kill, a Little Witch Academia, a Promare, a BNA: Brand New Animal vagy a Delicious in Dungeon. A stúdió stílusa mára már önmaga védjegyévé vált. A hangsúlyosan stilizált karakterábrázolás, az eltúlzott mozdulatok, a merész színvilág és a vizuális szabályokat gyakran tudatosan felrúgó animációs megoldások, kivételesen jól megkülönböztetik a Trigger alkotásait más kortárs művektől.
A stúdió alkotói számára a realizmus rendszerint másodlagos a mozgás dinamizmusához, és az érzelmek látványos megjelenítéséhez képest. Az Edgerunners második szezonja is ezt az alkotói filozófiát követi, miközben több ponton tovább fokozza az előző évad vizuális extravaganciáját.

A folytatás rendezői székében ezúttal Kai Ikarashi foglal helyet, aki korábban az első Edgerunners munkálataiban is részt vett. A 2022-es sorozat rendezője, Hiroyuki Imaishi olyan meghatározó animék révén vált ismertté, mint a Gurren Lagann, vagy a Kill la Kill. Ikarashi tehát komoly örökséget vett át elődjétől, ugyanakkor lehetőséget kapott saját rendezői elképzeléseinek kibontakoztatására.
A karaktertervezésért Kanno Ichigo felel, míg a történet alkotói között ismét megtaláljuk Bartosz Sztybort és Masahiko Otsukát. A visszatérő közreműködők biztosították a két sorozat közötti alkotói folytonosságot, de Ikarashi víziói bizonyos pontokon eltértek az előző évadtól, így lehetőséget kapott saját elképzeléseinek megvalósítására.
A neonfények szürreális kavalkádja
Az Edgerunners 2 látványvilága azonnal felismerhető, de más oldalról közelítette meg a Cyberpunk anime stílusát. A vibráló neonfények, az erőteljes színkontrasztok, a szögletes karakterrajzok és az elképesztő sebességű akciójelenetek továbbra is a Trigger jellegzetes ábrázolásmódját képviselik. Az animáció helyenként még szürreálisabbá válik: a karakterek mozgása szélsőségesen eltorzul, merészen változó perspektívák, és absztrakt képsorokba torkolló harcjelenetek jellemzik az animét.

Ez a fajta megvalósítás ismét telitalálat lett véleményem szerint és rendkívül jól áll a folytatásnak, ám helyenként éreztem némi vizuális túltöltést az ingerek szintjén. A digitális effektek, a kétdimenziós animáció és a számítógépes térábrázolás kombinációja gyakran kaotikus nézői élményt eredményez, és ez a túlzó stilizáció nem minden esetben válik a sorozat előnyére. Bár az új évad továbbra is rendkívül látványos, az első rész animációs megoldásai számomra egységesebb és maradandóbb hatást gyakoroltak. A folytatás időnként inkább a látvány fokozására, mintsem annak dramaturgiai jelentőségére helyezi a hangsúlyt.
Érzelmek a kibernetikus implantok mögött
A második évad legérdekesebb sajátossága szerintem az, hogy nem próbálja feltétlenül megismételni az első Edgerunners tragikus atmoszféráját. A történet ezúttal az akció, az emberi kapcsolatok, a barátság és a személyes kötődések változatosabb egyensúlyára épít. Bár továbbra is jelen van az erőszak és a veszteség, a sorozat nem kizárólag az elkerülhetetlen bukás érzésével kívánja megszólítani nézőjét és erre a katartikus végkifejlet is pontot tesz. A tragédia a folyton pörgő események tengerében itt is elsimítja a hullámokat, de a történet nem időzik rajta túl sokat.
Night City így ettől még nem válik barátságosabb hellyé. A nagyvállalatok manipulációja, a technológiai függőség és az egyén kiszolgáltatottsága folyamatosan beárnyékolják a szereplők életét. A sorozat ismét érzékelteti, hogy a látszólag korlátlan lehetőségek városa valójában szigorú hatalmi érdekek szerint működik. A hangsúly azonban sokkal inkább az egymásba fonódó személyes történetekre kerül.

Ha össze szeretnénk hasonlítani az Edgerunners 2-t a sorozat első évadával azt tapasztalhatjuk, hogy a folytatás erősen David Martinez hosszú árnyékában tengődik. David és Lucy történetének tragikus erejét nem pusztán a végkifejlet adta, hanem az odáig vezető érzelmi építkezés. A szerelem, a remény, az önfeláldozás és a fokozatosan elkerülhetetlenné váló pusztulás kivételes összhangot alkotott. David felemelkedése egyszerre jelentette álmai megvalósulását és személyiségének, illetve testének fokozatos felőrlődését.
A második évad ezzel szemben több karakter és történetszál között osztja meg a figyelmet. Habár ez változatosabbá teszi a cselekményt, de a nézőben nem alakul ki intenzív kötődés a szereplőkhöz. A barátság és az emberi összetartozás hangsúlyosabb megjelenítése természetesen egy korrekt alkotói irányváltás, ám az új történet nem tudja ugyanazzal az érzelmi erővel megszólítani a nézőt, mint elődje. Nem feltétlenül azért, mert gyengébb gondolatokat fogalmaz meg, hanem mert azoknak dramaturgiai közvetítése kevésbé koncentrál a néző megfogására.
Összegzés
A Cyberpunk: Edgerunners 2 látványos, lendületes és tartalmilag is figyelemre méltó visszatérés Night City világába. Látunk új karaktereket, új történeteket, amelyek emlékezetesen fonódnak össze, az érzelmi kapcsolatok előtérbe helyezése is remekül differenciálja az új évadot elődétől. Bár látványvilága merészebb, története pedig önállóan is megállja a helyét, kissé alulmarad az első évaddal való verseny közben. Ez nem a sikertelenség példája, hanem pusztán arra emlékeztet minket, hogy 2022-ben David Martinez milyen magasra is tette a lécet. Én izgatottan várom, lesz-e folytatás, hiszen Night Cityiben a végtelen felé konvergál a bemutatható történetek száma.


