Kevés olyan nagy hatású amerikai animációs sorozat van a 2000-es évekből, mint az Avatar: Aang legendája. A rendkívül népszerű és több díjat besöprő franchise-al mégis meglehetősen mostohán bánt a Nickelodeon, illetve az azt birtokló Paramount stúdió. A 2012-ben indult folytatást, a Korra legendáját méltatlanul hamar lezárták, az utolsó évadot pedig már le sem vetítették a tévében, hanem streamingre száműzték.

De amikor 2021-ben bejelentették, hogy egy új mozifilmet fognak készíteni, ami folytatja Aang és a többiek történetét, ráadásul az eredeti showrunnerek fogják írni a forgatókönyvet, a rajongók ismét bizakodni kezdtek, hogy visszatér az Avatar-franchise régi dicsősége. Aztán persze a Paramount visszatáncolt a mozis premiertől, a legrosszabb viszont csak ezután jött: áprilisban az egész film idő előtt kikerült az internetre. Most, hogy végre megvolt a hivatalos premier, végre azok is megtudhatják, hogyan folytatódik Aangék története, akik türelmesek voltak, és nem nézték meg a kiszivárgott verziót.

Tizenhárom év telt el azóta, hogy Aang avatár és barátai legyőzték Ozait, a Tűz Urát, ezzel véget vetve a száz éve tartó háborúnak. A Víz törzse, a Föld királysága és a Tűz népe végre békében él egymással, és az újonnan alapított Köztársaságvárosban minden nemzet tagja otthonra lelhet. Aang mégsem boldog: mivel a Levegő nomádjait a háborúban mind egy szálig kiirtották, az utolsó légidomárként teljesen egyedül érzi magát.

Azonban tudomást szerez egy nagy hatalmú ereklyéről, az ötezer évvel ezelőtt élt Sonam avatár botjáról, és így feltámad benne a remény. A bot ugyanis képes arra, hogy a szellemvilág energiái segítségével bárkit felruházzon az idomítás képességével, ám ha rossz kezekbe kerül, az beláthatatlan következményekkel járhat. Pontosan erre készülnek az Elutasítottak, egy radikális csoport, akik le akarnak számolni az idomárok dominanciájával. Aang és barátai, Katara, Sokka, Toph és Zuko ismét egyesítik erőiket, hogy megmentsék a világot.

Azt nem árt előre leszögezni, hogy ha az Avatar-franchise rajongójaként ül le nézni a filmet, és közben azt várja, hogy drámai izgalmakban lesz része, az a néző nagy valószínűséggel csalódni fog. Ugyanis az Avatar Aang ugyanabban a narratív betegségben szenved, mint a legtöbb előzményfilm: mivel a Korra legendájából tudjuk, hogy hőseink megérik az idős kort, így nincs igazán oka a nézőnek arra, hogy aggódjon értük. Ettől függetlenül a sorozatok rajongóinak mindenképpen érdemes megnézni a filmet, ugyanis egyfajta összekötő kapocsként szolgál az Aang és a Korra között, továbbá érdekes új információkkal szolgál az Avatar világáról (pl. Köztársaságváros alapításáról és az új Levegő-templom építéséről).

A karakterek ábrázolása terén már nem ilyen pozitív a helyzet. Kis túlzással azt is lehetne mondani, hogy a főszereplők ugyanazokat a köröket róják, mint az eredeti sorozatban, ugyanazok a konfliktusok és dilemmák feszítik őket. De ami ennél is szembetűnőbb, hogy az Avatár-csapat nem is igazán működik csapatként a történet során: kevés olyan interakció van közöttük, ami igazán emlékezetessé és szerethetővé tette őket annak idején. Az új karakterek sem sikerültek kimondottan érdekesre, egyedül a főgonosz és Sonam avatár emelkednek ki közülük. Akinek pedig jó a füle, az olyan ismert színészek hangjait ismerheti fel a szereplők között, mint Steven Yeun, Dave Bautista, Ke Huy Quan és Taika Waititi.

Látványban viszont egyáltalán nem vall kudarcot a film. A karakterek designjai hűségesek az eredeti sorozathoz, akár azt is mondhatnánk, hogy annak upgrade-elt változatai, ennek megfelelően sokkal részletesebbek. A hátterek szintén csak dicséretet érdemelnek, a gyönyörű, festményszerű látképeket aprólékos műgonddal alkották meg az animátorok. Az akciójelenetek is rendkívül látványosra sikerültek, bár itt azért annyi kritikával élnék, hogy míg a sorozatokban az idomítások mozgáskultúráját olyan kínai harcművészetek inspirálták, mint a tai chi vagy az északi és déli Shaolin stílus, addig ez a fajta kifinomultság itt nem volt megfigyelhető. A filmet lezáró csatában ez különösen tetten érhető, ahol mindenféle elegancia nélkül röpködnek a tűzgolyók és a mázsás kőtömbök.

A negatívumok ellenére mégsem mondhatom azt, hogy nem élveztem volna az Avatar Aang: The Last Airbender-t. Jó érzés volt visszatérni ebbe a világba és újra látni az Avatár-csapatot, úgyhogy a rajongóknak nyugodt szívvel tudom ajánlani a megtekintését. Csak senki ne várja tőle azt, hogy újra fel fogja találni a spanyolviaszt. (A Paramount vezetősége pedig szarjon sünt, amiért nem engedték moziba a filmet.)