Az AppleTV+ (a pluszt mindenképp oda kell tenni) egyik zászlóshajója az örökké tartó űrversenyt elképzelő For All Mankind már lassan hat éve szegezi az alternatív történelmi sztorikért és az űrért rajongó nézőket. És habár az idén megjelent ötödik évad talán kicsi lassulást mutat, a sorozat népszerűsége töretlen. Olyannyira, hogy a kaliforniai cég jóváhagyta a készítőknek egy spin-off sorozat elkészítését is, ami koncepciója szerint inkább az oroszok szemszögéből mutatná be az eseményeket. Ennek eredménye a Star City, melynek utolsó epizódja július 10-én jelent meg a streaming platformon.

Szerencsére azonban a szemszögváltás nem azt jelenti, hogy egy az egyben a már látott és ismert történetet kapjuk meg „szovjetesítve”, hanem próbáltak némi csavart vinni a sztoriba. A Star City első évada (mert gondolom lesz több is) nagyjából a For All Mankind első évadával egy időben játszódik, de az ott bemutatott események és Hold kolonizációs sztori, bár szerepel a történetben, ezúttal nem játszik főszerepet. Ehelyett a sorozat három, fő, de egymásra épülő történetszálra bontható. Nyilván a sorozat friss mivolta miatt, igyekszem a kritikát spoiler mentesre venni, így részletekbe nem megyek bele. De a lényeg, hogy a három sztoriszál röviden: Egy titkosszolgálati összeesküvés a hidegháború közepén, egy a párt érdekeivel szembemenő ambiciózus űrmisszió megalapozása, valamint az űrhajósokat körülvevő civilek életének bemutatása.

Persze ennél komplexebb a sztori, de nagyon leegyszerűsítve erről van szó a sztoriban. A különböző szálakat nagyon jól sikerült összetekerni. Néha még az is előfordul, hogy egyszerűen követni tudjuk ki, merre, hány méter. Szóval a történet alapvetően jó, kimondottan az évad második felében, amikor a kémes vonal és az akció jobban beindul. Sajnos azonban én úgy éreztem, hogy ezt túl sokáig húzták. Az évad eleve rövid, mindössze nyolc rész, amiből négy mindössze azzal telik el, hogy felépítik az alapkonfliktusokat, bemutatják a karaktereket és a hasonlók. Egy ilyen rövid évadnál ez baromi sok időhúzás és számomra kimondottan unalmas volt az első négy rész. Ráadásul így attól is szenved az évad, hogy mire beindul és igazán elmélyednénk a dolgokban, véget is ér. Ezért is mondom, hogy biztosan lesz második évad.

A nagyon lassú építkezésen túl egyébként alapvetően érdekes karaktereket is kapunk. Visszatér néhány régi ismerős fiatalabb énje. Újra találkozhatunk Szergej Nikulovval, akit ezúttal még mint feltörekvő mérnök láthatunk Josef Davies tolmácsolásában. Találkozhatunk a még fiatal és lelkiismerettel rendelkező, Agnes O’Casey által játszott Irina Morozovával, akinek története az egyik legérdekesebb volt számomra, mert nagyon elmélyíti a For All Mankind egyik legnegatívabb karakterének a karakterét. Újra találkozhatunk még Szergej Korolevvel is, akit ezúttal következetesen „vezető tervezőnek” (Chief Designer) hívnak. És bár adná magát, de szerencsére nem az ismert figurák viszik el a show-t, hanem nagyon szépen felosztották a történet mozgatását az új karakterek között is.

A fontosabbak között vannak Valya Mironov (Adam Nagaitis), a szovjet űrprogram egyik rangidős és legelismertebb tagja, akinek feleségével, Tanyával (Ruby Ashbourne Serkis) együtt sötét titok foltozza be életét. Ott van még Sasha Polivanov (Solly McLeod), az öntelt, feltörekvő pilóta, valamint Anastasia Belikova (Alice Englert), aki első nőként lép a holdra a For All Mankindban, itt pedig sokkal többet megtudhatunk róla. Fontos új karakter még Lyudmilla Raskova (Anna Maxwell MartinÖ ezredes, akit a KGB helyi képviselőjeként nyugodtan utálhat. Valamint az indiai származású Lakshmi Chadha (Priya Kansara). A karakterekre és a színészi játékra alapvetően nem lehet panaszunk, bár hiányoznak az olyan húzóerők, int amik/akik a For All Mankindban megvoltak. Nyilván kisebb is volt a költségvetés, így ez érthető. De sajnos nekem nem sikerült egyik karakterrel sem kapcsolódni annyira, mint azt a fő sorozatban sikerült.

Ez a felemásság egyébként mindenhol máshol megfigyelhető. Azt már a For All Mankind ötödik évadánál is jeleztem, hogy a speciális effektek minősége nagyon vegyes képet, illetve erős romlást mutat. Sajnos ez ezen sorozat esetében is elmondható. Nincs tragédia a sorozat nagy részében, de van pár jelenet, ahol nekem nagyon sánta volt a kép. Pl. az évadot lezáró utolsó pillanatok, amiknek számomra így kicsit meghalt a drámaisága. Nem vagyok egy CGI junkie…de láttuk, hogy mire képes ez a csapat, szóval számomra kissé érthetetlen a dolog. Hasonlóan tudok nyilatkozni a zenéről is. Oké, de semmi extra és nem olyan megkapó, mint a For All Mankind aláfestő dallamai. Lehet, hogy butaság ez a folyamatos összehasonlítgatás, de egy spinoff esetében – nálam – ez teljesen logikus. És ha már itt tartunk, annyi ötletet és konfliktuselemet emeltek át az eredeti sorozatból, hogy lényegében ők maguk könyörögnek érte.

És bár nyilván nagyon nehéz egy ilyen rövid évadról sokat írni spoilermentesen, de ezt az egy elemet még ki szeretném emelni. Már az ötödik évad kritikájában is megjegyeztem, hogy ez a fajta újrahasznosítás nem feltétlenül válik a sorozat előnyére és ez hatványozottan igaz a Star City-re is, ahol azt vártam volna, hogy minden teljesen új meglátásban legyen megjelenítve. És nem is értem, mert ahol megpróbálkoznak vele (pl. a szovjet elnyomás gyakorlati bemutatása), ott kifejezetten jól áll a spin-offnak az újítás. Nem tudom, hogy az írok kifáradtak-e, időnyomás alatt vannak-e, vagy valami corporate bullshit miatt történnek ezek, hiszen azt is láttuk három-négy évadon keresztül, hogy az írók is milyen tehetségesek. Reméljük, hogy a For All Mankind hatodik, vagy a Star City második évada kiköszörüli a csorbát.

Mindent egybevetve a Star City egyébként egy nagyon érdekes új történet a For All Mankind univerzumában, aminek habár vannak hibái és egyértelműen az olcsóbb, egyszerűbb verzió, de jó ötleteket vonultat fel és kellően meg is tudja fogni az embert ahhoz, hogy többet akarjon látni. Pláne az évad második felét tekintve. Egyelőre ez azonban nem elég többre, mint egy jó iparosmunkára. De én, személy szerint nagyon kíváncsi lennék egy második évadra, az első minden megbicsaklása ellenére is.