Film

„Bevégeztetett”

Talán egyetlen hadvezér, gondolkodó vagy államférfi sem volt akkora hatással a világra, mint a názáreti Jézus Krisztus. Legyen valaki hívő vagy nem hívő, Krisztus tanításainak útmutatása és a keresztény vallás öröksége a mindennapokban is megkerülhetetlen. Nem véletlen tehát, hogy Jézus életét és cselekedeteit számtalan módon feldolgozták már a betlehemes játékoktól kezdve, a Megváltó életét bemutató filmekig. Mel Gibson viszont úgy döntött, Jézus életének utolsó 12 órájára koncentrál, hogy a lehető leghitelesebb módon mutassa be a szenvedéstörténet minden mozzanatát. Az eredmény egy rekordbevételeket hozó, brutális és megrázó alkotás lett, melyet talán a létező legjobb reklám adott el a nagyközönségnek: a botrány.

the-passion-of-the-christ.jpg

A produkció szenvedéstörténete
Mel Gibson A rettenthetetlennel teljesítette be minden filmes vágyát, az Oscar-díjat, mégis majdnem egy évtizedet kellett várni arra, hogy William Wallace megformálója újra a rendezői székbe üljön. Úgy tűnt, Gibson elsősorban továbbra is színész marad. A 2000-es évek elején viszont hírek röppentek fel arról, hogy a mélyen hívő katolikus Gibson Jézusról szeretne filmet készíteni. Projektjét azonban rendre elutasították, mivel a stúdiók túl kockázatosnak minősítettek egy olyan produkciót, melyben Krisztus szenvedéstörténetét holt nyelveken (arámi és latin), rendkívül naturális formában mesélik el. Gibson ezért úgy döntött, független módon, saját maga finanszírozza a film munkálatait. A passió elkészítése maguknak az alkotóknak is rendkívüli küzdelmet jelentett, elsősorban a Krisztust megformáló színésznek, Jim Caviezelnek. Amikor Gibson felajánlotta neki a szerepet, előre figyelmeztette a mélyen keresztény férfit, hogy a filmet érő támadások valószínűleg nem fogják elősegíteni a további karrierjét. A színész viszont hitt abban, hogy Istentől rendelt feladata az, hogy eljátssza Krisztust, így elvállalta a felkérést. Caviezel a forgatás során többször is megsérült. A vesszőzéskor véletlenül valóban a hátára csaptak, ami 30 centi hosszan tépte fel a bőrét. A válla folyamatosan kiugrott, miközben a keresztet cipelte, a súlyos fatákolmány egyszer még a fejére is ráesett. A kereszten logó színészt emellett villámcsapás, kihűlés és szívmegállás veszélye is fenyegette. Caviezel így olyan közel került Krisztus megformálásához, amennyire halandó embernek ez lehetséges Caviezel beszámolója és bizonyságtétele.

Premier előtti interjú Caviezel-lel és Gibson-nal
image-w1280.jpg

Bibliai és történelmi hitelesség
A film forgatókönyve elsősorban a négy evangélium által elmesélt szenvedéstörténetet veszi alapul. Érdemes megemlíteni, hogy bár ezek a főbb momentumokban megegyeznek, akadnak bizonyos eltérések is. Ilyen például Pilatus híres kézmosása, melyről csupán Máté evangéliuma számol be, míg az, hogy Jézust Heródeshez is elküldték volna, csak Lukács evangéliumában szerepel. A passió ezenkívül beemel még egyéb említéseket és leírásokat az Újszövetségből, valamint olyan jellegzetes katolikus hagyományokat, amik bár nem szerepelnek a Bibliában, mégis fontos részei a katolikus-keresztény hitéletnek. A kálvária, vagyis a keresztút a középkori zarándokok körében kialakult hagyomány, mellyel Krisztus szenvedését igyekeztek felidézni az erre emlékezők. A keresztút résztvevői hagyományosan 14 stációban elevenítették fel azt, ahogy Jézus a keresztet cipelte a Golgotára, vagyis a megfeszítés helyére. Az út bizonyos mozzanatait az Újszövetség is említi (pl. hogy Cirenei Simon vette át a kereszt hordását a kimerült Jézustól), de Jézus háromszori megbotlása, valamint a Messiás arcát kendővel megtörlő Veronika nem szerepel a Szentírásban. Összességében elmondható, hogy A passió, A rettenthetetlennel ellentétben meglehetősen hű az alapanyaghoz, a biblikus, egyházi, történelmi és fikciós elemeket megfelelő arányban használja. A tárgyi kultúra is jórészt hitelesnek mondható, de helyenként a középkori és barokk világ ábrázolásmódjának torzítása is felfedezhető.

maxresdefault_6.jpg

Beszéljünk arámiul és latinul!
Ellentétben a film autentikus történetmesélésétől, a bemutatott nyelvekkel már komoly problémák akadnak. Gibson a nagyobb hitelesség kedvéért választotta a latin és az arámi nyelvet, és eredetileg még feliratot sem szeretett volna a filmhez. A passióban beszélt arámi nyelv helyenként sokkal inkább tekinthető a héber, a szír és az arab nyelvek keverékének, semmint autentikus szövegnek. Ez viszont még nem igazán kérhető számon az alkotókon, hiszen az arámi nyelv hiányos szókinccsel maradt fenn, így bizonyos kifejezéseket és szavakat utólag kellett a nyelvészeknek kitalálniuk, egyéb sémi nyelveket alapul véve. A filmben hallható arámi nyelv, így ha pontatlan is, de még viszonylag közel állhat ahhoz, amit Jézus is beszélhetett. Érdekes adalék, hogy amikor Jézus a kereszten szenved, a következőket mondja arámiul: „Eloi, Eloi, lama sabachthani?” „Én Istenem, én istenem, miért hagytál el engem?” (Máté 27:46, Márk 15:34) A gallileai származású Jézus beszédét a jeruzsálemiek máshogy értették, és azt hitték, Illés prófétát szólítja. A mondat a filmben is elhangzik. A latinnal viszont sokkal komolyabb gondok vannak. Először is, a Római Birodalom keleti felében a kormányzás és a kultúra nyelve nem a latin, hanem a görög volt, az Újszövetség is e nyelven íródott. Krisztus és Pilatus is valószínűleg inkább görögül beszéltek egymással, mivel a Biblia nem említ tolmácsot, az pedig nem valószínű, hogy Pilatus a lenézett zsidók nyelvén szólt volna Jézushoz. A passióban ezenkívül a latin szavak kiejtése sem helyes, mivel a filmben az olaszos vatikáni kiejtést használják, nem pedig az úgynevezett restituált ejtési módot, mely valószínűleg a legközelebb állhat az ókori kiejtéshez (eszerint pl. Caesar nevét KAJSZÁR-nak kéne ejteni). A latin szókincs sem az I. századi nyelvállapotot tükrözi. A Pilatus megszólítására használt „gubernator” kifejezés ebben a korszakban nem helytartót jelentett, hanem a hajó kormányosát. Arról nem is beszélve, hogy a filmben helyenként olyan csúnya nyelvtani szabálytalanságokat és hibákat ejtenek, amitől még a legprimitívebb római legionarius is a kardjába dőlt volna -gondoljunk csak a Brian életére! Ha valaki tehát latin nyelvből vizsgázik, ne ebből a filmből készüljön!

passion-of-the-christ-pontius-pilate.jpg

Öncélú vérfürdő vagy a szentírás valósága?
A passió valószínűleg egyike azon alkotásoknak, amiket egyfajta öngerjesztő botrány adott el a nagyközönség számára. Az USA-ban ez a legnagyobb bevételt hozó idegennyelvű produkció. A Star Wars 7. epizódjának érkezéséig Gibson mozija tartotta a legnagyobb elővételi rekordot. Legnagyobb eredmény pedig, hogy a mai napig ez a legmagasabb bevételt hozó R-es besorolású film, mely megverte a Mátrix: Újratöltvét és a Ryan közlegény megmentését. Számtalan popkult utalást ihletett a South Parkban és a Family Guyban egyaránt, Gibsonra és az alkotókra pedig áldás és átok egyaránt zúdult. (Reakciók a filmre) A film első körben a rendkívüli brutalitással hívta fel magára a figyelmet. Egy 50 év körüli hölgy a keresztre feszítéses jeleneténél szívrohamot kapott és életét vesztette. Tömegek hagyták el a filmet zokogva és mélyen megrendülve. Volt, aki öncélú vértengernek nevezte a látottakat, és olyan is akadt, aki imába foglalta Gibson nevét Jézus áldozathozatalának hiteles ábrázolása miatt. De tényleg ennyire kíméletlen kínzások érték volna a názáreti Jézust?

passion-flogging.jpg

Az újszövetségi evangéliumok mindegyike beszámol arról, hogy Jézust több alkalommal is szinte lincshangulat-szerűen verték, gyalázták, köpködték. Az evangéliumokban szintén szerepel a korbácsolás, de annak módszerét és lefolyását nem ismertetik. Annak ismeretében viszont, hogy Jézus „csupán” pár órát töltött a kereszten (a szokásos több nap helyett), arra következtethetünk, hogy szervezetét jelentősen megviselték az őt ért bántalmazások és kínzások. A vesszőzés, bár nem számított kifejezetten halálos büntetésnek, mégis szigorú és kemény fenyítési módszernek számított, mely hosszú időre tette mozgásképtelenné az áldozatot. A rómaiak a filmben bemutatotthoz hasonló „flagrum” nevű korbácsot használtak, mely kifejezetten az áldozat húsának darabolására, illetve tépésére volt hivatott. Egy ilyesfajta büntetésbe pedig egy gyengébb fizikumú ember önmagában belehalhatott volna. Jézus, mivel feltételezhetően ácsmesterséggel foglalkozott és sokat volt úton, valószínűleg erős fizikummal és tűrőképességgel rendelkezett, így maradhatott elég ereje ahhoz, hogy néhány óráig még a kereszten is életben legyen. Semmi túlzás nincs tehát abban, ahogyan A passióban ábrázolják Krisztus megkorbácsolását, a megrázó képsorok valószínűleg nagyon közel állnak ahhoz, mint amilyen egy valódi korbácsolás lehetett az ókorban. A Jézus csúfolására szolgáló töviskoszorú szintén iszonyatos fájdalmakat és vérveszteséget okozott viselője számára.

the-passion-of-the-christ-movie-direct-download.jpg

A keresztre feszítés bemutatásánál viszont akadnak pontatlanságok. Általában nem volt szokás, hogy az elítéltek a kereszt egészét cipeljék magukkal. A kereszt függőleges szárát általában előre beásták a keresztre feszítés helyszínén, és azokat rendszerint többször is felhasználták. Az elítéltek karjait ahogy a filmben is látjuk kötéllel is rögzítették a kereszthez, de a szeget nem tudni, hogy a kéz vagy a kar mely részébe ütötték pontosan. Általában a kéz vagy lábfej és a szög közé egy deszkát is helyeztek, hogy a szegek biztosan a végtagokban maradjanak. A kereszt vízszintes szárához rögzített áldozatot ezután valamilyen emelőszerkezettel helyezték rá a függőleges szárra (a vízszintes száron ugyanis volt egy csap, amit a függőleges szár erre kiképzett részére illesztettek rá). Ezáltal az ókori keresztek egy T-betűt formáztak, nem pedig klasszikus keresztet, mint ahogy keresztény szimbólumokon, festményeken és ahogyan a filmben látjuk. A passióban bemutatott keresztre feszítés tehát bár rendkívül brutális, a rómaiak valószínűleg nem tartották volna elég gyakorlatiasnak Mel Gibson módszereit. A rendezőt itt valószínűleg nem is a hitelesség elve vezette, hanem az, hogy Krisztus kereszthalálát tegye a film csúcsjelenetévé, de itt azért túlzásokba esett. A legnyilvánvalóbban ez akkor ütközik ki, amikor a már halott Jézust oldalba szúrja egy római katona, de holttestből mégis úgy spriccel a vér, mint egy szökőkútból a keresztre feszítésről bővebben.

passion-of-the-christ-1.jpg

„Krisztus-gyilkos zsidók?”
Mel Gibson 2006-os részeges antiszemita kirohanása miatt majd 10 évig afféle nemkívánatos személynek számított hollywoodban, de az antiszemitizmus vádja korábbra vezethető vissza. Gibson édesapja, Hutton Gibson igazi vallási fanatikus volt, aki többek között holocaust-tagadó írásokat jelentetett meg. Mel többször hangsúlyozta A passióval kapcsolatos interjúkban is, hogy nem ért egyet apja nézeteivel, ugyanakkor mindig kifejezte iránta való feltétlen szeretetét. A passiót antiszemitizmussal, az Apocalyptot pedig az indiánok elleni rasszizmussal vádolták és Gibson alkoholmámorban és offenzív kirohanásokban teli évei ezt látszólag igazolták is. De tényleg antiszemita film lenne A passió? Személyes véleményem szerint nem. A filmben ugyanis, ahogyan a Szentírásban is, Jézust egyértelműen zsidó származású férfiként mutatják be, édesanyja, tanítványai szintén zsidók, vagy a velük rokon szemita nép tagjai. A filmben szimpatikus és antipatikus zsidók egyformán megtalálhatóak, Jézus anyját, Máriát pedig egy zsidó származású román színésznő (Maia Morgenstern) játssza. A film néhány ponton inkább mintha valamiféle osztályharcot feltételezne a Krisztust követő szegény zsidók és az őt kivégeztetni akaró gazdag farizeusok között. Ahogy viszont a filmben is utalnak rá, halálos ítéletet csak a római helytartó, Pilatus hozhatott, így szükség volt az ő együttműködésére is Jézus kereszthalálában. Gibson értelmezésében bár egy némileg szimpatikusabb és gyötrődő Pilatust láthatunk, mintha mégsem akarná őt felmenteni az erkölcsi felelősség alól, és egyértelművé teszi, az a kézmosás bizony nem tünteti el Krisztus vérének szégyenét. A valódi Pilatus valószínűleg azonban egy ennél kegyetlenebb ember lehetett, aki túlzott kegyetlensége miatt végül dicstelenül töltötte száműzetését Galliában. Fontos viszont, hogy a filmben látható legfőbb fizikai bántalmazásokat szinte mind rómaiak, és nem zsidók követik el! Máté evangéliumában található egy mondat, mely kétezer éven keresztül a leggyakoribb vádnak számított a zsidó közösségek ellen. Miután Pilatus megmossa kezét, a tömeg ezt üvölti: „Vére rajtunk és utódainkon” (Máté 27:25). A zsidóellenes mozgalmakban ezt egyértelmű igazolásként használták mindenféle antijudaista és antiszemita cselekedet alátámasztására. Az ominózus mondat A passióban is hallható, de Gibson, tartva a vádaktól, tudatosan nem feliratozta. Az idézet viszont teológiai értelmezés szerint egyáltalán nem az említett rágalmakat jelenti, hanem azt, hogy a Jézus kivégzését követelők úgy hitték, tökéletesen tisztában vannak a názáreti férfi halálba küldésének következményeivel. Jézus viszont Lukács szerint így imádkozott a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23:34).

passion-of-the-christ-kikes.jpg

A Passió teológiai mondanivalója
Mel Gibson kétségtelen hatalmas visszhangot váltott ki, de az őt ért támadásokra mindig úgy válaszolt, hogy filmje Jézus-szeretetét kívánta bemutatni, nem pedig felelősöket keresni a Megváltó haláláért. De vajon mit is üzen számunkra A passió? A film bővelkedik számos igen pozitív és kiemelkedő pillanatban, ilyen például Jézus és Mária kapcsolatának bemutatása, valamint a Sátán és az Antikrisztus ábrázolása. A legnagyobb baj viszont az, hogy a film nem kontextualizálja Jézus személyét és az általa tanított forradalmian új nézeteket. A felvillantott visszaemlékezések ellenére sem kerülünk közelebb ahhoz, ki is ez a názáreti férfi, akit látszólag ennyire gyűlöl az őt körülvevő világ. Gibson viszont inkább afféle modern kálváriát, egy XXI. századi passiójátékot akart megjeleníteni. Amikor először láttam ezt a filmet, úgy gondoltam, hogy Gibson lényegében egy horrorfilmet kívánt készíteni Krisztus haláláról, és nem annyira vallási meggyőződése, mint inkább vérszomja vezette őt munkája közben. Viszont amikor A fegyvertelen katonát is megtekintettem, világossá vált számomra Gibson szemlélete. Ő afféle modern kereszteslovag, aki egyfelől imádkozik a békéért, keresi Istent és láthatóan komolyan érdeklődik a vallási témák iránt. Közben viszont jól láthatóan akkor érzi magát igazán elemében, ha véres és brutális jeleneteket forgathat. Mintha valóban egy „szent harcos” lenne, aki egy véres kardra hajolva bánja meg bűneit a Teremtő előtt…

passion-of-the-christ-sequel.jpg

A kegyetlenség mementója
A passió tehát igazi megosztó, botránykeltő alkotás. Jézus életének megismerésére sosem ez lesz a legalkalmasabb Krisztus-film, és az érzékenyebb nézőket a film kontextusa és ábrázolásmódja mindig fel fogja kavarni. Bár személy szerint az antiszemita vádakat ennek a produkciónak az esetében nem tartom relevánsnak, számomra A fegyvertelen katona jobban átélhetővé teszi a megváltás és a szenvedésbe való alászállás témakörét, Scorsese Némaságáról nem is beszélve. Amit viszont A passió a maga naturális eszközeivel képes jól bemutatni, az nem más, mint az emberi kegyetlenség, gonoszság és a tudatlanságból fakadó gyűlölet hiteles bemutatása. Belegondolni is elborzasztó, hogy a filmben bemutatott ördögi kínzásokat egy olyan ember volt kénytelen elszenvedni, aki a szeretet és a megbocsátás erejét hirdette szegénynek és gazdagnak, hívőnek és nem hívőnek.