Ha George R.R. Martin, akkor Trónok Harca. Legalábbis az emberek többsége kapásból ezt vágná rá. Főleg most, hogy egyre jobban benne vagyunk a sorozat előzményében, a Sárkányok Házában. De valóban ennyi lenne a szerző? Megnézzük, hogyan kötött ki a sorozatoknál, és mi van még mögötte.

Sárkányok és vendégszereplések

Kétségtelen, hogy a 2011-es premierjét követően az HBO egykori zászlóshajója  a Trónok Harca, arra a polcra is felrakta George R.R. Martin nevet, melyet kevesen érnek el. Vagyis fordítva. George R.R. Martin rakta fel a Trónok Harcát a szemmagasságban lévő polcokra. Az mindenesetre biztos, hogy a televíziós sorozat olyan hype-ot generált, aminek eredményeként akkor is kapásból lehet érteni miről van szó, ha egy társasági beszélgetés alkalmával úgy merülnek fel a szereplők nevei és misztikus lényei, hogy valaki sosem látott belőle egy percet sem. Bár maga a szerző, illetve munkássága jóval izgalmasabb a Trónok Harca eddig megírt öt kötetétől, elvonatkoztatni tőle lehetetlen.

Arról nem is beszélve, hogy az HBO műsorán nemrég startolt Sárkányok háza, mely a Trónok Harca előzmény története, és legalább akkora bombaként robbant, mint az anyasorozat. Az egyszeri olvasó / néző úgy gondolná, hogy elvagyunk halmozva a Trónok Harca világával, hisz két sorozat, öt féltéglányi kötet, képregények és fiktív történelem könyv között nehéz is lenne unatkozni. Mindeközben a rajongók és az olvasók többsége türelmetlenül pillantgat az órájára, hogy az öreg mikor áll neki befejezni a fantasy utolsó kötetét. Ez még várat magára.

És az, hogy a pandémia alatti bezártság sem segítette elő a kötet befejezését, egyre inkább azt vetíti előre, hogy Martin még akkor is a befejezésen fog dolgozni, mikor a világ már a végét fogja járni. Erre erősít rá a SyFy zombis sorozatának a Z, mint zombinak a Gyűjtő című része, ahol magát a szerzőt láthatjuk, amint zombiként vígan dedikálja a A Promise of Spring című kötetét, ami a Dream of Spring, a tervezett utolsó kötetcím játékos és ironikus változata.

Ez lenne ugye a hetedik és egyben befejező része a Tűz és Jég dala ciklusnak. Persze nem ez volt az első élőszereplős cameo, amit a fantasy író megejtett. A Sharknado 3-ban egy cápa nemes egyszerűséggel leharapta a fejét. A sztori a szereplés mögött annyi, hogy Martin nagy rajongója a Sharknado filmeknek, és a készítők egy 2014-es Comic-Con házibulin tettek neki egy ajánlatot, mely szerint ő cameozik, cserébe tarthat egy exkluzív Sharknado vetítést a  Santa Fe-ben található Jean Cocteau moziban, mely nem mellesleg a szerző tulajdonában áll. Persze, ha a Z, mint zombis szereplést nézzük, nem árt észben tartanunk, hogy szintén a SyFy csatorna adott otthont a Nightflyers sorozatnak is, mely Martin 1980-ban írt kisregényén, illetve annak az 1987-es filmadaptációján alapult. A sorozat az első évad után elvérzett a nézettségi adatok csatájában. Az írónak a televízió világához való kötődése ugyanakkor mélyebbre nyúlik, mint a műveinek adaptálása.  

George R.R. Martin kedzetek

George R.R. Martin már az általános iskolában írni kezdett, és a szenvedélye nem hagyott alább később sem. Mind az alap, mind a mesterképzését újságírásból tette le. Ez már csak azért sem meglepő, mert Martin az egyetem előtt az iskola újságba írt szorgosan. Sőt, már gyerekfejjel profitált az alkotásból. A Trónok Harca karaktergyilkos szerzője a New Jersey-ben található Bayonne városában nőtt fel, egy dokkmunkás gyermekeként, így finoman fogalmazva sem voltak eleresztve anyagilag. Unalmas életrajzi adatnak tűnhet, hogy hol töltötte gyerekkorát, az ő esetében viszont ez egy eredetsztori.

Apja foglalkozása miatt rengeteg kimenő és bejövő hajót látott, mely elgondolkoztatta, hogy milyen lehet az a világ, amit nem határol be meghatározott számú épület. Az ő életterét ugyanis behatárolta, lévén nem volt autójuk, és ő nem járt nagyon a környékük határain túlra. Gyerekként Martin a történeteit a környékbeli gyerekeknek árulta aprópénzért, egészen addig, míg a jövedelmező üzletet Martin édesanyja alá nem ásta, ugyanis a fülébe jutott, hogy az egyik gyereknek rémálmai lettek a fia történeteitől. Ez persze nem vette el a kedvét az irodalomtól.

Bármilyen meglepő is, George R.R. Martin már középiskolás korától kezdve hatalmas képregényrajongónak számít, és ez többet hozzáadott a karrierjéhez, mint azt elsőre gondolnánk. Fiatalként imádta a Bosszúállók és Fantasztikus Négyes történeteit, és persze imádja a mai napig, hatalmas képregény gyűjteménye van otthonában. Egy alkalommal kijelentette, hogy Stan Lee nagyobb hatással volt rá, mint Shakespeare. Merész, de az író a maga kategóriájában, már akkor is merésznek számított. Mivel egy alkalommal írt a Fantasztikus Négyes levelező rovatába, úgynevezett Fanzine-okat kezdett kapni.

Ezek a rajongók által összeállított, és nem hivatalosan publikált lapok tele voltak fan-fiction történetekkel, és Martin úgy gondolta, hogy tud ő jobbat is. Tudott is! Az egyik írásáért Alley-díjat kapott, ami az első ismert képregény rajongói díj volt. Az igazi publikálást ugyanakkor novellákkal kezdte. Persze nem az írás volt az elsődleges profitszerzés karrierje elején. Húszas éveiben sakk bajnokságokon dolgozott, amikből kifizette a számláit. Persze a munka jót tett az írásnak is, hisz a bajnokságokat hétvégén rendezték, így hétköznap maradt ideje az alkotásra. Az első munkáját 1971-ben jelentette meg a Galaxy magazin, az első gyűjteményes kötete pedig 1976-ban debütált. Rá egy évre pedig kijött az első regénye, a  Dying of the light.

Bele a képernyőbe

A szerző csavaros képzeletvilágát mi sem jellemzi jobban, mint a történet leírása. Egy fesztiválról szólt, egy bolygón, mely közeledik a világvégéhez. Mindeközben szerkesztőként is szorgosan dolgozott ebben az időben, ennek a munkának a gyümölcse többek közt az itthon is megjelent Wild Cards gyűjteményes kötet is. Jól példázza írásainak sikerességét, hogy 1974-ben Hugo-díjat kapott egy novellájáért, mely A Song for Lya címen jelent meg, az 1981-es Sandkings pedig a Nebula díjat zsebelte be.

Hogy Martin éppen egy repülés képességével felruházott lányról ábrándozott (Windhaven, melyet ex-barátnőjével Lisa Tuttle-el írt), vagy az 1960-as évek rock milliőjétől csöpögő misztikumot (The Armageddon Rag), vagy éppen egy 1857-ben játszódó gőzhajón utazó vámpírokról szóló történetet vetett papírra, csak költői kérdés. Utóbbi egyébként nálunk is megjelent Lázálom címen.  Az viszont már tény, hogy mi vezetett a karrierje következő lépéséhez. Kevesen tudják, hogy George R.R. Martin útja a televízióhoz nem akkor indult, mikor David Benioff és D. B. Weiss felkeresték a Trónok Harca adaptáció ötletével.  

Az 1983-as The Armageddon Rag egy ambiciózus kísérleti regény volt. Egy újságíró, Sandy Blair feladata, hogy felgöngyölítse egy rock zenei promóter halálát. Ami egy gyilkossági nyomozásnak indul, lassan felszerelkezik démoni, és misztikus fantasy elemekkel. Ugyanakkor bármennyire is újszerű volt a könyv, kritikailag és az eladásokat tekintve hatalmas bukás lett. Annyira, hogy Martin elgondolkozott azon, mennyire tudna beleilleszkedni az ingatlanügynökök szürke hétköznapjaiba.

Elmondása alapján nem csak anyagilag került a tönk szélére, de kreatív szempontból is. A könyv viszont fordulatot hozott. Az író és producer Philip DeGuere (J.A.G. – Becsületbeli ügyek), hatalmas Greadful Dead rajongó volt, és ugyanaz volt az ügynöke, mint George R. R. Martinnak. Ezáltal került hozzá a regény egy példánya, ami annyira megtetszett neki, hogy rögtön az adaptáción kezdett gondolkozni. És bár a projekt kútba esett, DeGuere szerezte Martin első tévés munkáját, mégpedig az 1985-ös Alkonyzóna újragondolásában.  Bár Martinnak saját pilotjait nem igazán sikerült eladnia, 1987-ben a Szépség és a Szörnyeteg sorozaton kezdett dolgozni,  ahol később producer is lett, ám végül 90-ben visszatért a prózához.

Elmondása alapján a probléma általában ugyanaz volt, minden esetben. Az ötleteit, amit a producerek elé tárt, bődületes pénzbe került volna legyártani. Mindezek mellett sok vitába keveredett pusztán azért, mert a gyártók más szempontok alapján rakták össze a sorozatot, mint az írók. Martin véleménye szerint a Szépség és a Szörnyetegben a szörny embereket öl, ez a létének lényege, a csatorna viszont nem feltétlen akart vért és erőszakot látni.

Az író nehezen alkalmazkodott az öltönyösök által grammra kimért történetekhez. Persze nem híve feltétlen az író iskoláknak sem. Syd Field forgatókönyvíróknak szánt bibliáját egyenesen károsnak tartja, ugyanis szerinte, ha valóban lenne egy megfelelő formulája a forgatókönyvek összerakásának, minden film kasszasiker lenne. Egy regényhez ugyanakkor nincs szükség temérdek pénzre, vagy egyéb kreatív kontrollra. Így jutott el oda a kilencvenes évek elején, hogy kidolgozza a Rózsák Háborúja, és egyéb valós történelmi események által inspirált ötletét, ennek az eredménye lett a modernkori klasszikus, a Trónok Harca.

Mit csinál Martin, mikor nem befejezést ír?

A válasz a kérdésre, hogy mi tart ennyi ideig megírni a befejező részt? Talán sosem tudjuk meg, de nem nehéz elképzelni, hogy lezárni egy ekkora, komplex monstrumot, nem lehet egyszerű. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mekkora kulturális tényező lett a sorozat által, amelynek története le is előzte a könyv eseményeit. A jól ismert anekdota mindent elmond arról, hogy Martin mennyire ismeri a saját maga által megálmodott világot. Weiss és Benioff csak úgy kapott lehetőséget az adaptációra, hogy válaszolniuk kellett egyetlen egy kérdésre, melyet az író feltett nekik. Ki Jon Snow anyja?

A válasz lenyűgözte Martint, aki akkor még koránt sem volt biztos benne, hogy lehetséges a történetének mozgóképes megvalósítása. Az eredmény persze felforgatta a sorozatgyártást. Elég csak a Tűz és Jég világa című, fiktív történelemkönyvnek is beillő kötetet a kezünkbe venni, hogy megtapasztaljuk George R. R. Martin világteremtési képességeit, vagy figyelembe venni a tényt, hogy Westeros térképét harminc perc alatt alkotta meg. És persze, az író világa nagyrészt a Trónok Harca körül forog, de a munkássága túlnyúlik azon. Hogy ezeket a képességeit mennyire jól tudja kamatoztatni, bizonyosságot nyert, mikor most év elején kijött az Elden Ring nevű játék. Bár nem volt feladata a játék teljes narratívájának kialakítása, mégis rengeteg fontos elemét rakta helyre az Elden Ring világának. Hidetaka Miyazaki a szoftver kreatív rendezője szerint Martin olyan volt a játék létrehozásában, mint egy szerepjátékos kézikönyv, amely lefekteti a világ alapszabályait és igazodási pontjait.

Azt ki lehet jelenteni, hogy az író nem gondolkozik kicsiben. Nemrég azt nyilatkozta, hogy simán eltudja képzelni, hogy a Tűz és Jég világának mozgóképes verziója, a Star Warshoz, vagy a Marvelhez hasonlóan nagyra nő. A dolog egyébként nem is annyira elképzelhetetlen, tekintve hogy míg a Sárkányok Háza eddig az egyetlen tető alá hozott sorozat a Trónok Harca világában, a háttérben az HBO kezei szorgosan munkálkodnak.

Volt ugyebár egy terv, melynek a sztorija 10 000 évvel a Trónok Harca története előtt játszódott volna, és amely elbukott végül. A szerepre egy ismert nevet is megszereztek: Naomi Watts. Most – bár keveset tudni még róla-, egy Jon Snow spinoff van tervben, és a címszerepet alakító Kit Harrington rá is bólintott, hogy újra felhúzza a szőrmekabátot. És ez csak az egyik a sok spinoff közül, amit az HBO tervezget. Többek közt A Mentalista készítője Bruno Heller jelenleg a The Sea Snake elnevezésű sorozat pilotján dolgozik.

Ezek mellett tervben van egy adaptáció a Dunk és Egg történeteiből, egy animációs sorozat, illetve a 10.000 hajót irányító Nymeria hercegnőről egy történet. Mindezek mellett a mozgóképes alkotók tudják, hogy George R.R. Martinnak nem csak a kitalált király harcok a jl adaptálható történetei. Jelenleg Gore Verbinski, a Karib-tenger Kalózai alkotójának keze alatt érlelődik Martin 1979-es novellájának a Sandkingsnek az adaptációja, Paul W. S. Anderson fejleszti a 82-es The Lost Sands feldolgozást.

Eközben George egy jóbarátja, Roger Zelazny munkáját próbálja tető alá hozni az HBO-val karöltve, melynek központjában egy út áll, ami keresztül vág az időn. És ott van még a Hulu-ra tervezett, de Peacock csatornára átköltöző Wildcards sorozat, melyet szintén kiadtak nálunk. George R.R. Martin kollaborációja több szerzővel, a szuperhősök világába viszi az olvasót, és adott esetben majd a nézőt is. Hogy ezekből mi valósul meg, az kérdéses. Az viszont biztos, hogy Martin nem fog unatkozni, ha a legtöbb Trónok Harca elágazás készítésében részt akar venni valamilyen formában. Hogy lesz így ideje a köztudottan nagy sportrajongónak NFL és baseball meccseket nézni?