Eljött hát ez a nap is, amire nagyon sok animerajongó várt. 2020-ban a Netflix bejelentette, hogy újabb ikonikus animesorozatot dolgoz fel élőszereplős formában, amely nem más, mint a Yu Yu Hakusho. Rögtön robbant is a bomba, hisz az 1992-ben Japánban debütáló animeszériának számos rajongója van világszerte. Kedvenc hőseinket élő színészek megformálása által látni pedig mindig nagyon izgalmas és érdekes koncepció. Vajon beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a Netflix feldolgozása?

Urameshi Yusuke (Takumi Kitamura) egy erőszakos, link, kártékony és vásott középiskolás fiú, akitől saját iskolájában félnek a diákok és a tanárai sem tűrik meg az intézményben. Egy nap megment egy ártatlan kisfiút egy féktelenül száguldozó teherautótól, ám ez a manőver az életébe kerül. Botan (Kotone Furukawa), a szellemvilág révésze elvezeti őt Koenma-hoz (Keita Machida), a szellemvilág urához. Koenma közli vele, hogy mivel a szellemvilágot meglepte Yusuke önzetlen cselekedete, így sem a pokolban, sem pedig a mennyországban nem tudják fogadni. Koenma nagyúr felajánlja Yusuke-nak, hogy feltámasztja, ha cserébe neki dolgozik, mint a szellemvilág kijelölt detektívje. Urameshire vár a feladat, hogy kiderítse, mi áll a különös események mögött, amelyek egy titokzatos átjáróhoz vezetnek a démonok világába.

Yoshihiro öröksége

Egy korábbi cikkünkben már szépen kiveséztük a Yu Yu Hakusho animét, így tényleg csak röviden és nagyvonalakban mutatnám be a sorozatot azoknak, akik nem ismerik. Az anime alapját Yoshihiro Togashi azonos című mangája képezi, akinek többek között a Hunter x Hunter című mangát is köszönhetjük. A történet dióhéjban ugyanaz, mint a fent leírtak. Yusuke sztorija 19 kötetben jelent meg 1990-től és egészen 1994-ig futott.

A Weekly Shounen Jump magazinban megjelentetett Yu Yu Hakusho animációs jogait a Studio Pierrot (Bleach, Tokyo Ghoul, Naruto) kaparintotta meg, a sorozat pedig Fuji TV-n látott napvilágot 1992-ben. 1995-ig 112 rész és két mozifilm is készült Yoshihiro mangája nyomán. A mű idén lépett a krisztusi korba, de az idő vasfoga nem koptatott a renoméján. A mai napig több millió embert vonz Yusuke és csapatának kalandjai, és a sorozat világa. Mondanom sem kell, üzleti szempontból a Netflix ismét bebizonyította, hogy választani, azt aztán jól tud.

Animéből live actiont, vagy inkább magyarul mondva élőszereplős feldolgozást készíteni könnyen lehet egy jó befektetés, és a sorozat a szolgáltató aranytojást tojó tyúkja lehet. A kérdés természetesen az, hogy a készítők meddig hajlandók elmenni a sztori kapcsán, milyen változtatásokat eszközölnek, mit tartanak fontosnak az eredeti formájában hagyni, illetve hogy mik azok az elemek, amiket szándékosan kihagynak. Ha ilyen téren szeretnénk a Yu Yu Hakushot elemezni, akkor órákat is eltölthetünk vele. De megéri?

Jó a ruhád, Yusuke!

Személy szerint nagyon vártam ezt a live action feldolgozást. Nemcsak mert az anime személyes kedvencem, hanem már maga a tudat is, hogy az animét új köntösben látom, nagy izgalomban tartott. Rajtam kívül pedig még több millióan éreznek ugyanígy. 2020 óta, mióta az első hír felröppent a Netflixes adaptációról, gyakran böngésztem a netet, hogy jött-e ki újabb hír, egy kis csepegtetés, képek vagy valami kis infómorzsa. De gyanúsan nagy volt a csend.

A tényleges megjelenési dátumot idén kaptuk meg októberben, a végleges stábot pedig 2022-ben tették közzé. Gondolkoztam is rajta, hogy vajon miért hallgatnak ennyire a sorozatról, pedig marketing szempontból sem lett volna rossz döntés picikét promózgatni, csepegtetni a rajongóknak. A megjelenés után látva az eredményt, hát az kell mondjam kezdem érteni.

A Netflix adaptációja láttán erősen vegyes érzelmekkel kapcsoltam ki a televíziót és sokat töprengtem, hogy vajon most mit is láttam. Tény, hogy le sem tagadhatja saját magát a sorozat. Ez valóban egy Yu Yu Hakusho feldolgozás, atmoszféra szempontjából körülbelül minden meg is van benne, ami az eredeti animében. Ami nekem kifejezetten tetszett az a látványvilág és a kosztümök. CGI tekintetében láttunk már szebbet is, de a karakterek öltözéke és a környezet felépítése nagyon jól visszaadta az anime hangulatát. Még ezzel az elején jól el is lettem volna, de amit ezután láttam, azt nem tudom hova tenni.

Túl szűk keretek közé szorítva

Több probléma is van a sorozat kapcsán, amelyek nemcsak az anime kedvelőinek fognak szemet szúrni, hanem azoknak is, akik ebben a formában találkoztak először Yusuke történetével. Előzetesen látva, hogy csupán 5 részt kapunk, már felvetődött bennem a kérdés, hogy akkor voltaképpen mi lesz itt feldolgozva? Az öt részben, amik átlagban 50 percesek hozzávetőlegesen az első 65 rész, tehát durván az egész széria fele van feldolgozva, de onnan se minden fejezet. És ez most nem vicc. 1300 percnyi tartalom összesűrítve 250 percbe! Irdatlan mennyiségű anyag kis helyen, mintha valami ősrobbanás készülődne a nagy fináléra, de….

…az a bizonyos bomba csak nem akar robbanni. És ez a sorozat legnagyobb buktatója, amivel beleesik a saját csapdájába. Adaptáció szempontjából olyan szűk keretek közé szorult az egész live action, amitől a legkisebb esély sincs meg rá, hogy kibontakozzon. A fő történetet alapul véve a széria kicsit belekap ide, nagyon markol máshonnan, majd ezt összegyúrja egy töltött káposztába, melynek a közepén a hús avas marad. És mit csinálunk mi emberek akkor, ha nagyon szűk az időnk? Elkezdünk fejvesztve rohanni, hogy elérjük a célt. Hadd fejtsem ki ezt egy kicsit részletesebben!

Egy anime, vagy rajzfilm kvázi határtalan abból a szempontból, hogy az alkotók mit szeretnének bemutatni. A Yu Yu Hakusho pedig hírhedten rosszul gazdálkodik a játékidejével. Még az első rész hellyel közzel rendben van, nagyjából jól felvezeti az alapsztorit, de ezután olyan iszonyatos vágtába kezd, hogy azt sem tudtam mire figyeljek. A rendkívül gyors és ide-oda kapkodó tempó eredménye pedig az, hogy az anime lényegét nem fogja meg kellőképpen. Erősen kihagyott ziccerek és a karakterépítés teljes hiánya mutatkozik meg a sorozatban. Olyan lényegi elemekre nem jutott idő, amik kikerekítenék az egészet, elmélyítenék a sztorit, vagy mögé mutatnának a látottaknak.

Egy felületes nyomozás története

Nagyjából olyan ez, mint egy középiskolás diák trehányul megírt olvasónaplója. Az érzésem az volt, hogy a fókusz csakis a legmeghatározóbb eseményeken volt, de még azok közül sem a megfelelőek lettek bemutatva, nem jó időben és nem jó helyszíneken. A történet így teljes mértékben kifacsarodik önmagából, amelyben a releváns sztori helyett az akció és a látvány van a középpontban. A Yu Yu Hakusho világa azonban nem ez.

A fő baj nem is ott van, hogy ki vannak hagyva fejezetek, vagy jelenetek, ez némiképp egy természetes folyamat. De a sorozatban senki és semmi nem kap elég mélységet ahhoz, hogy az értékelhető legyen. A karakterek csak úgy vannak önmagukban, némelyek jók, némelyek rosszak. Ezzel szemben az anime története majdnem mindenkinek ad egy releváns hátteret, amitől a szereplők egytől-egyig fontos építőkövei a történetnek. A Netflix verziójából ez teljes mértékben hiányzik. És már megint csak az a fránya idő. Mert a sorozat természetesen ennek a kibontására sem hagy magának lélegzetet. A fontos események túlontúl elhanyagoltak, kidolgozatlanok, vagy nem is jelennek meg egyáltalán.

A másik nagy félelmem is beigazolódott sajnos, amitől már a sorozat megjelenése előtt tartottam. Tetszik, vagy sem a japán színjátszás sajnos a Kurosawa éra eltűnése óta elég gyenge lábakon áll, és ez ezen az adaptáción is meglátszik. Nyilván nem a színészekkel van a gond, de a teljesítményük a sorozatban bőven hagy kívánnivalót és ez az instrukciók majdnem, hogy teljes hiányából fakad. A karaktereket nehezen, vagy épp nem megfelelő beleéléssel adják át, valamint az is nyilvánvaló volt számomra, hogy a szituációk sem voltak mindig egyértelműek számukra. Persze tény, hogy a japán színjátszás egy másik világ, de ebben a formában nem törhet sem nemzetközi, sem nemzeti színvonalra.

Összegzés

Megértem, hogy rendkívül nehéz fába vágja a fejszéjét az, aki egy ilyen műből élőszereplős produkciót készít, mert nagyon korlátozottak a lehetőségek. Anime live actionnel lenyűgözni a rajongókat pedig legalább annyira izzasztó, mint a Star Wars fanokat meggyőzni egy sorozattal, vagy filmmel. És összességében a Yu Yu Hakusho ezt nem lépte meg jól. Sok helyről hallottam, hogy egyesek még a karakterek kinézetétől is majdnem elhányták magukat. Engem különösképpen nem ez zavart.

Sokkal logikusabb lett volna nyolc, vagy inkább tizenkét részen keresztül bemutatni a történetet. Láttunk már erre pozitív példát, nemdebár kedves One Piece? Az öt rész olyan áttörhetetlen keretek közé szorítja a sztorimesélést, hogy az inkább elkezd fékevesztetten rohanni előre, kikapkodva innen-onnan pár dolgot, hogy ezt egy évaddá sodorja össze. A szűk időintervallum hatására pedig abszolút kimarad a releváns karakterépítés, valamint kihagyott és félvállról vett központi elemek bukkannak fel, vagy épp meg sem mutatják magukat. Habár temetni még nem kell, a készítők részéről nagyon alaposan át kell gondolni innentől a további lépéseket a lehetséges folytatások szempontjából. Ilyen formán ez sem az animerajongók, sem pedig az új belépők figyelmét nem fogja felkelteni.