Tudjátok az a helyzet, hogy elég sok olyan alkotást nézek per olvasok, amelyek olykor bizony elgondolkodtatnak. Viszont a munkámból adódóan ezeket a gondolatokat sokszor meg is kell hogy fogalmazzam, így pedig lehetőségem van bizonyos dolgokról egy sokkal árnyaltabb és részletesebb képet alkotni, mint úgy általában tenném vagy tenné bárki. Hasonló a helyzet a mostani cikk alanyául szolgáló Predator: Gyilkosok gyilkosa című alkotással is, amire a cikk további részében egyszerűen csak GyGy-ként fogok hivatkozni. Ugyanis ez az alkotás egy olyan gondolatmenetet indított el bennem, amit bevallom elsőre nem hittem volna, hogy ez az alkotás fog majd megtenni.

Bizonyára sokan ismerik azt a mára már közhelyesnek számító kifejezést, hogy „Régen minden sokkal jobb volt”. Persze ez a kijelentés több szempontból is vitatható. Ugyanakkor az is tény, hogy szinte az összes jelentősebb franchise valamikor a kétezreses évek előtt keletkezett és ezeknek valamilyen folytatásait, remake-jeit, rebootjait vagy valamilyen más újragondolásait kapjuk meg újabban. Ez persze nem feltétlenül jelenti azt hogy ezek az alkotások adott esetben ne lennének minőségi darabok. Viszont sok esetben joggal érezheti azt a közönség, hogy igazából ugyanazt látja újra meg újra.

Ugyanakkor valahol az is igaz, hogy bizonyos nagy franchise-ok, vagy legalábbis azok kultikusnak számító részei valójában olyan régen és leginkább olyan módon készültek el, hogy hiába szeretnénk belőlük többet is látni egyszerűen maga az alkotás szerkezete vagy kora nem engedi meg hogy jelentősebb változtatások nélkül folytathatóak legyenek ezek az alkotások. Viszont ezek a változtatások pedig többnyire elidegenítik a rajongókat az adott franchise-tól. Ám, hogy konkrétan mire is gondolok itt. Nos íme néhány példa.

Itt van az Alien széria, aminek minden része egy kerek egészet alkot és igazából mindig is csak a rajongók szerettek volna folytatást. Csakhogy egy ponton eljutott arra a szintre a széria, hogy a főszereplőt alakító színész, név szerint Sigourney Weaver kiöregedett a szerepből és mivel egy igen jellegzetes megjelenése van emiatt pedig nem lehet már az ő karakterével újabb részeket csinálni. Így hát logikus módon megpróbálták kvázi rebootolni ezt a szériát. Méghozzá többször is és többféle platformon. Aminek meg végül az lett az eredménye, hogy olyan szinten belekavartak a franchise szerkezeti struktúrájába, hogy az speciel sokszor már ellent mond az alapfilmeknek is. VISZONT egy teljes értékű remake gondolata, ami új alapokra helyezné ezt az egész szériát és lehetőséget adna a további átgondoltabb folytatásokra meg olyan szintű rajongói ellenállásba ütközik, hogy emiatt nem merik megcsinálni.

Hasonló a helyzet egyébként a Star Wars-sal is. Legalábbis, ami az eredeti Trilógiát illeti. Bár ott a számos digitálisan felújított változat sokakban azt az illúziót kelti, hogy azok a filmek modernebbek. Pedig szerintem sokan ha megnéznék mondjuk az eredeti ’77-es változatot, akkor lehet hogy egy kicsit változna a véleményük. Valamint ebben az esetben is szerintem sokan szívesen néznének még további történeteket Luke, Han és Lei karakterével. És őszintén szólva lenne is ott érdemben mikről filmeket gyártani. Csak hát ugye a színészek itt is már mind kiöregedtek vagy éppenséggel már meg is haltak. Az újra casting és a remake gondolata pedig itt is tömeghisztériát váltana ki.

Azonban a helyzet az, hogy akármennyire is szereti a közönség ezeket a régi alkotásokat sajnos szembe kell nézni a ténnyel az azóta eltelt idő alatt annyit változott és fejlődött a technológia, hogy az már az alkotások kreatív oldalát is nagymértékben befolyásolja. Mert persze lehet azt mondani, hogy egy jó forgatókönyvhöz nem kell semmilyen technológia, ám hogy egy konkrét példával is éljek a közelmúltból az Alien: Romulus egyik, ha talán nem a legemlékezetesebb jelenetének ahhoz hogy egyáltalán gondolati szinten megszülethessen ez az ötlet, szükség volt rá, hogy a számítógépes technológia olyan fejlettségi szinten legyen amilyenen jelenleg van.

Vagy hogy egy másik példát is hozzak az ellenkezőjéről. Ott van a Babylon 5 című sorozat, ami történetileg egyszerűen zseniális. Izgalmas és kétségkívül minőségi. Viszont mivel egy több mint harminc éve készült sorozat ezért a grandiózusnak szánt űrbéli akció jelenetei olyan csúnyán néznek már ki, hogy az sokakat képes elidegeníteni az alkotástól. Illetve mivel az időtájt a sorozat készítés is más megközelítésben zajlott így az egyes helyszínek és díszletek is… hát ilyen nagyon minimalista sokszor inkább gagyi hatást keltenek.

Szóval akármennyire is blaszfémiának hangzik igenis lehet, hogy időszerű lenne elgondolkodni egy nagyszabású paradigma váltáson, ami a kultikus státuszban lévő és sokszor piedesztálra emelt régebbi alkotások körül zajlik és elkezdeni átörökíteni őket egy olyan módszerrel, ami az elkövetkező nemzedékek számára is ugyanolyan vagy még talán jobb élményt is képes nyújtani, mint amit a meglévő per elmúlt nemzedéknek is képes volt. Lásd például akár a Majmok bolygója széria. Vagy az, amit úgy tűnik, hogy a Predator franchise-zal is kívánnak csinálni.

Ugyan a Predator is egy meglehetősen hányattatott sorsú franchise-nak számít, viszont szerencséjére messze nem készült belőle annyi mozgóképes alkotás, mint a fentebb említett alkotásokból. Emellett a világa működési rendszerét sem gondolták folyamatosan újra. Sőt, mondhatni igazából soha nem is dolgozták ki rendesen. Tudom, a könyvek meg a képregények, ám ez a többi alkotás esetében is megvolt, aztán látjuk, hogy mi lett belőle. Azonban úgy tűnik, hogy 2022-ben Dan Trachtenberg került a franchise élére, akinek láthatóan hosszabb távú tervei is vannak ezzel a franchise-sal és módszeresen elkezdte kiépíteni az Új Predator Filmes Univerzumot. Meg szerintem az Alien vs Predator-t és ezáltal valamennyire az Alien franchise-nál is közreműködik, de ez majd még később elválik.

Bevallom én először azt hittem, hogy a GyGy egy sorozat lesz. Majd aztán meglepődve láttam, hogy ez amúgy egy közel másfél órás film. De ez legyen az én szegénységi bizonyítványom. Egyébként a film cselekménye különböző szekciókra van bontva, amelyek egy-egy az előzetesben is látható történelmi korban játszódnak. Amikből az egyikről, konkrétan a vikingesről tudom, hogy van képregényes alapja. De amúgy nem lepődnék meg azon se, ha kiderülne, hogy igazából mindhárom cselekményszálból van valamiféle képregényes verzió.

Fú és a történet további felvázolásának szempontjából itt vagyok gondban. Mert bár szerintem senki számára nem lesz meglepetés, hogy a különböző cselekményszálak arról szólnak, hogy az adott főszereplők hogyan és miként szállnak szembe a Ragadozóval. Szóval a fókusz ismét inkább a megvalósításon van. És azt kell mondjam, hogy az egyes cselekményszálak mindegyike más megközelítést alkalmaz. Illetve egy ponton bejön egy afféle spirituális szál is. Valamint a film egy adott pontján egy olyan csavar is, ami végül egész ötletes módon keretbe foglalja ezt az egészet. Sőt, még a soron következő Predator: Badlands című filmet is valamennyire elkezdi felvezetni. Plusz van egy rövid utalás a Prédára is.

Az animáció stílusáról olyan túl sok mindent nem tudok elmondani. Nem rossz, de nem is kifejezetten jó. Olyan a célnak megfelel. Kicsit talán hasonló, mint amit a Kékszemű szamuráj című Netflixes sorozat esetében is használtak. Viszont rendkívül sok benne a brutalitás. Konkrétan szerintem véresebb, mint az összes eddigi Predator film együtt. Bár ennek némileg azért ahhoz is köze van, hogy animációs formában sokkal könnyebb az ilyen jeleneteket megvalósítani, mint előszereplős verzióban.

A karakterek, mármint az emberi karakterek is teljesen rendben vannak. Persze a korszellem itt is tetten érhető, ami lehet hogy egyeseket zavarni fog. Viszont én azt mondom, ha ezért cserébe ilyen minőségű alkotásokat kapunk, akkor részemről áll az alku. Mert alapvetően mindegyik főszereplő kellően egyedi és érdekes. És itt most tökre sajnálom, hogy súlyos spoilerek nélkül nem tudok belemenni olyan dolgokba, amik értelmet adnak annak, hogy miért lettek így megalkotva ezek a karakterek ahogy.

Emellett személy szerint nekem az is nagyon tetszett, hogy a Predatorok mindegyike is rendkívül egyedi és különleges volt. Főként az a bizonyos pilóta Predator, ami a legtöbb kérdést és ellenérzést váltotta ki a közönségből. Valamint a GyGy tudatosan elkezdte építgetni a Predator kultúrát. Szóval nem véletlenül alkalmazott nem régiben a Disney pár nyelvészt, hogy alkossák meg a Predator, vagyis hát a Yautja nyelvet.

Végszó

Összességében véve azt tudom mondani, hogy a GyGy egy rendkívül fontos alkotás a Predator franchise jövőjét illetően. Noha sokan feltehetően sajnos nem fogják megnézni azért, merthogy animáció. Pedig pont hogy a GyGy az egyik legjobb bizonyíték rá, hogy egy animációs film sokszor kategóriákkal minőségibb alkotás, mint egyes élőszereplős verzió. Ugye, kedves Shane Black?