Ha létezik filmrendező, aki a mai napig képes keresztülvinni szerzői vízióit Hollywood pénz orientált, üzleti szellemű filmgyártásán, akkor az bizony Martin Scorsese. Az Oscar-díjas direktor ezúttal egy ötrészes dokusorozatban mesél életéről és tetteiről, valamint olyan klasszikusok születéséről, mint az Aljas utcák, a Taxisofőr, vagy A Wall Street farkasa. A Mr. Scorsese a mester minden rajongójának kötelező!

„Fiatalkoromban két út állt előttem, pap leszek vagy bűnöző. – Te mindkettő lettél!”

emlékszik vissza Martin Scorsese

A direktor filmjeiben gyakran jelenítette meg a bűnös szentet, és aki papnövendékből vált az amerikai mozgóképművészet egyik legnagyobb alakjává. Miközben alkotásain egyértelműen tetten érhető katolikus neveltetése, kendőzetlen nyers stílusban képes feltárni az erőszakot és az emberi gyarlóság ezer arcát. Egyike az öt hollywoodi „filmes fenegyereknek” – Spielberg, Lucas, Coppola és DePalma mellett – de talán ő az, aki leginkább megőrizte közülük egyedi, szerzői látásmódját. Rebecca Miller és az AppleTV+ ötrészes portréfilmsorozata, a Mr. Scorsese egészen a kezdetektől mutatja be a mester kalandos, magasságokban és mélységekben bővelkedő életútját.

A dokuszéria alapvetően nagyon hasonlóan épül fel, mint az HBO 2017-ben készült Spielberg című portréfilmje, ám az öt egyenként egyórás rész nagyobb lehetőséget ad arra, hogy elmélyedjünk az idős maestro művészetében. Természetesen így sem juthat idő mindenre, például A leleményes Hugo című film felidézése teljesen kimarad, ám a legfontosabb darabok mind-mind lencsevégre kerülnek. Scorsese mellett pályatársak, színészek, szerelmek, feleségek és családtagok szólalnak meg, kortárs valamint archív felvételek bemutatásával. A sorból nem hiányozhat természetesen a direktor két legnagyobb kedvence, Leondardo DiCaprio és Robert DeNiro, de Jodie Foster vagy Sharon Stone is lehetőséget kapott a közös élmények felidézésére.

A dokuszéria matematikai pontossággal találja meg a helyes arányt a magánélet bemutatása és a szakmai elemzés között, ezért a sorozat nem érződik sem bulvárnak, sem szakbarbárnak. Ugyanakkor érdemes leszögezni, hogy a Mr. Scorsese csak játékideje miatt is egyértelműen a direktor rajongóinak szól. Az öt epizód azonban bővelkedik olyan információkban, amik talán még a rajongók számára sem köztudottak, de legalábbis segít egy mélyebb, átfogóbb képet alkotni az olasz származású filmes ikonról. Azt is fontos leszögezni, hogy egyáltalán nem reklámfilmmel van dolgunk, hanem egy meglepően őszinte vallomással, mind Scorsese, mind családja, barátai és pályatársai részéről. A sorozat nemcsak a szakmai, hanem a magánéleti kudarcokat is feltárja, a mester sokszor impulzív természetén át az önkárosító droghasználatig.

Scorsese ugyancsak kitűnik a filmes fenegyerekek sorából azzal, hogy valószínűleg az ő rendezései szülték a legtöbb indulatot és botrányt.

A széria alaposan körbejárja a Scorsese filmjeiben gyakran visszatérő erőszak-ábrázolást, valamint azt látásmódot, amivel a mester az alvilág hőseit mutatja be. Az Aljas utcák, a Nagymenők vagy a Casino mind-mind olyan darabok, melyeket méltán emlegetünk a gengszterzsáner klasszikusaiként, ám Scorsese mégsem skatulyázható be egyetlen műfajba. A sorozat bemutatja miként hatott az amerikai társadalomra a Taxisofőrben ábrázolt robbanásszerű agresszió, mely sajnos a filmvászonból kinyúlva a való életbe is utat talált magának. Bár ismeretes, hogy John Hinckleyt, Reagan elnök merénylőjét a Taxisofőr inspirálta tettében, a sorozat által maga a rendezőlegenda is reagálhat az őt ért vádakra.

A széria másik fontos eleme a direktor viszonya a katolicizmushoz és valláshoz, mely egész életében meghatározta művészetét és magánéletét egyaránt. Bár Scorsese a mai napig hívőnek vallja magát, a Krisztus utolsó megkísértése után halálos fenyegetéseket kapott fanatikus egyházi közösségek tagjaitól, valamint erőszakba torkolló tiltakozáshullám vette kezdetét a szentségtelennek bélyegzett Jézus-ábrázolás ellen. Döbbenetes felvételeket láthatunk, amint egy apáca kárhozattal fenyegeti azokat, akik egyáltalán megtekintik Scorsese moziját. A kárhozat után az áldás majdnem három évtizeddel később következett el, amikor a direktor a Némaság című filmben is megfogalmazta hitét, mely már sokkal kedvezőbb fogadtatásra talált az egyház köreiben.

A széria szerkesztésében nagyon fontos szerepet játszanak azok a slágerek, melyek aláfestették Scorsese filmjeit. A Rolling Stones és más zenekarok számai a dokuszériába is teljesen belesimulnak és kellő érzelmi töltetet is adnak az elmondottakhoz. A sorozat ügyesen bánik a cliffhanger eszközével, minden epizód végén feldobja a labdát, ami miatt megéri tovább nézni és a következő részre kattintani, és egészen Az ír című filmig kaphatunk képet a remekművek születéséről (sajnos a Megfojtott virágokról már nem).

A Mr. Scorsese rávilágít arra, hogy egy neves, sikeres filmrendező élete is tele lehet kihívással és áldozatokkal.

A sorozat egyik érzelmi csúcsa, amikor a már idős mester 2007-ben végre átvehette a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat A tégla című filmért – mindazonáltal e sorok szerzője pont ettől a filmtől egyáltalán nincsen elragadtatva. A csillogás mellett azonban ott van Scorsese megpróbáltatásokkal teli magánélete. Bár a kábítószer-használatot hátrahagyta és jelenlegi házassága is tartósnak bizonyult, felesége, Helen Morris a Parkinson-kór előrehaladott állapotában van. Közös felvételeiket látva az idős rendező emberileg is nemesedik a néző számára, tanúsítva az évek során megszerzett bölcsességet és szeretetet a rendezői székben és azon kívül is.

A Mr. Scorsese a rendező minden rajongójának és minden filmszerető nézőnek kötelező darab. A sorozat végére talán nem is annyira Mr. Scorseseként gondolunk az idős direktorra, hanem úgy, ahogyan legtöbb pályatársa is szólította őt: Marty.