Alexandre Aja legutóbb a Préda című horrorfilmjével borzolta a kedélyeket, ami az általam vártnál sokkal jobban sikerült. Nem különösen jó, még csak nem is kiemelkedő, de egészen jól elkészített és szórakoztatóan elmesélt történet volt. Ezért optimistán kellemes kikapcsolódást vártam az idei filmjétől, az Oxigéntől is, és szerencsére nem kellett csalódnom.
A családi vígjáték egy olyan műfaj, amivel egyfelől igazán nagyot hibázni nehéz, másfelől igazán nagyot alkotni is. Nagyon leegyszerűsíteni persze nem akarom ezt a kérdést, a popcorn-vígjátékok ezen családias halmazának is megvannak a maga gyöngyszemei. Sajnálatos módon a cikk tárgya, a Yes day nem ezeket juttatja az ember eszébe.
A nemrég megjelent az I Care a Lot, vagy magyar címén Fontos vagy nekem akár egy olyan film is lehetne, amit ország-világ imád. A témája érdekes és fontos, a szereplőgárdát pedig Rosamund Pike mellett Peter Dinklage is erősíti. Ennek ellenére a film nem aratott egyöntetű sikert. Sokan kedvelik, de legalább ennyien kárhoztatják is különböző okokból. Az előzetes után megpróbálom elmondani, mi lehet az ellenérzések oka.
A streamingszolgáltatók korát éljük, ez már nagyjából mindenki számára nyilvánvaló. Ennek pontos értelmezésével kapcsolatban viszont talán sok a félreértés. Sokan gondolják, hogy ez valamilyen értelemben a hagyományos filmkészítés lezárását hozza magával. Ezen leegyszerűsítő kép árnyalására mindenképp alkalmas a Netflixen nemrég megjelent történelmi film, a The Dig (magyar címén Ásatás).
Ken Liu nevét az A papírsereglet és más történetek című novelláskötetének köszönhetően ismertem meg először. Az ebben található történetek irodalmi igényessége, mély bölcsessége és kreativitása szinte lenyűgözött, ezért a nemrég megjelent Az istenekkel nem lehet végezni című kötetet is beszereztem, amint lehetőségem nyílt rá.
Mundruczó Kornél 2020-as kritikailag elismert filmje, a Pieces of a Woman nemrég vált elérhetővé a Netflix kínálatában. A sajtó Vanessa Kirby alakításának dícséretétől hangos, de szerencsére más lényeges pozitívumai is vannak a filmnek.
Tomm Moore már a 2009-es Kells titka (The Secret of Kells) elkészítésével is megmutatta, hogy milyen óriási lehetőségek rejlenek abban, ha a gazdag ír mondavilág találkozik igényesen elkészített animációval. Ugyanezt a receptet használva készítette el 2014-ben a szintén kiváló A tenger dalát (Song of the sea), így munkásságának ismerői sokat várhattak 2020-as művétől, a Wolfwalkers-től.
Gondolatébresztő filmekkel foglalkozó sorozatunk negyedik részéhez érkeztünk. Ezúttal is érdekes és tartalmas ötöst válogattunk össze, klasszikus sci-fi, álomszerű horror és horrorszerű álom is lesz a IV. részben ajánlott filmek között. Cikksorozatunk korábbi részeit itt, itt, valamint itt találod.
Ha vasárnap, akkor a Kritizátor oldalán a kisebb-nagyobb szellemi munkát igénylő, de mindenképpen különleges és igényes filmek ideje jön el. Lássuk is az amerikai sci-fit, európai thrillert és ázsiai horrort egyaránt tartalmazó újabb ötösfogatot! Cikksorozatunk első részét itt, a másodikat pedig itt találjátok.
