Alexandre Aja legutóbb a Préda című horrorfilmjével borzolta a kedélyeket, ami az általam vártnál sokkal jobban sikerült. Nem különösen jó, még csak nem is kiemelkedő, de egészen jól elkészített és szórakoztatóan elmesélt történet volt. Ezért optimistán kellemes kikapcsolódást vártam az idei filmjétől, az Oxigéntől is, és szerencsére nem kellett csalódnom.

Az Oxygéne (vagy magyarul meglepő módon Oxigén) az a fajta film, amiről minél kevesebb előzetes információja van a nézőnek, annál jobb élményben lesz része. Bőven elég annyit tudni, hogy a Mélanie Laurent által játszott Liz felébred egy hibernációs kapszulában, de nem emlékszik semmire. Nem tudja, ki ő, sem azt, hogyan került oda, de záros határidőn belül meg kell találnia a kiutat. 

Aja egészen ügyesen, ha nem is hibátlanul használja ki a helyzetből adódó feszültséget. Könnyen tudunk szurkolni Liz kijutásáért, és sok fordulat van a történetében, amik közül némelyik kissé kiszámítható, de alighanem kisebb-nagyobb meglepetéseket mindenki számára fog tartogatni. Sem rendezés, sem történetvezetés tekintetében nem egy kiemelkedő film az Oxigén, de mindkét szempontból stabilan jó tud lenni. 

Természetesen egy ilyen, egy szereplőre koncentráló alkotás esetén rengeteg múlik a főszereplő színészi képességein. Laurent ezen a téren jól teljesít, érdekes figyelni a küzdelmét, a vívódásai, félelme, dühe, kétségbeesése mind-mind átélhető. A kritikusabb nézőkben azért fel fog merülni, hogy egy kicsivel jobb képességű színésznő több mélységet, egyéniséget tudott volna adni a karakternek, esetleg ösztönösebb játékkal még emlékezetesebbé tehette volna karakterét. 

A filmrajongók számára a közelmúltból a Ryan Reynolds főszereplésével készült Buried (Élve eltemetve) merülhet fel, mint az Oxigén közeli rokona a filmek családfáján. Mindkét film igényesen szórakoztat, Aja rendezése mégis kicsit jobb tud lenni elődjénél, izgalmasabb látványvilága és bonyolultabb alapszituációja, kicsivel kiszámíthatatlanabb története és fordulatosabb cselekménye miatt. A Buried mellett szól viszont, hogy az Oxigén sajnos néha az érzelgősség hibájába esik. 

Egy alapvetően jól működő sci-fit ugyanis gyakran el tud rontani a felesleges szerelmi szál erőltetése, ennek az egyre gyakrabban érzékelhető filmes hibának lesz áldozata az Oxigén is. Kicsivel szárazabb módon elbeszélve, a bezártság és a hibernáció által felvetett érdekes morális kérdéseket picivel többet boncolgatva akár egy korszakalkotóan zseniális film is születhetett volna. Panaszra azért így sincs ok, HAL megidézése pedig külön szép gesztus.

Az Oxigén minden hibája ellenére is egy magával ragadó film, ami különösen Laurent vagy a sci-fi kedvelőinek lesz nagy élmény, de mindenki másnak is megéri tenni vele egy próbát. Egy átlagos, fantáziátlan tucatfilmhez viszonyítva mindenképp kellemesen frissítő néznivalót ad.