Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint nagyon tudok örülni, mikor hazai szerzők túl látnak Pesten. Olyan jó érzés más városról is olvasni, még ha a helyszínek és az események kitaláltak is. Nincs ez máshogy a következő könyvünkben sem, ami egy hazai fiatal szerző, Kollár Betti tollából származik. Igaz, ez a mű kicsit eltér a megszokottól, de mindenképpen ajánlom az olvasását, ha valaki egy könnyed kikapcsolódást nyújtó regényt keres.
Sok felnőtt gondolja úgy, hogy az animációs filmekből már kinőtt. Pedig nem csak a Disney-féle animációs mesék léteznek, hanem a komolyabb történetet adók is lehetnek animációsak. Még ha ifjúsági könyvből készült adaptációról van is szó. Mert bizony A sárkányherceg sorozat első két kötetéről fogunk beszélgetni, ami besorolása alapján ebbe a kategóriába tartozik. Ettől függetlenül felnőttként is ugyan olyan élményt nyújt, még ha a főszereplők gyerekek is.
Milyen lehetne úgy élni, hogy robotok vesznek minket körül? Mit csinálnánk a napjainkkal, ha a házimunkát, a munkát, és minden egyebet robotok csinálnának? És összességében ez nekünk jó lenne, vagy rossz? Ezekre jelenleg nincsenek válaszok, ahogy arra sem, hogy mikor jön el ez az idő. Amikor pedig eljön, mennyire lesz jó, hogy ezek a gépek képesek lesznek az önálló tanulásra. Mindenesetre nem kell mindig a szomorú véget látni benne, néha jó egy cuki, állatos történetet is kihozni belőle.
Vannak, akik hisznek az asztrológiában, és vannak, akik szerint szemenszedett hazugság, és csak általános dolgokat puffogtatnak, ami mindenkire igaz. Általában mindenki ilyen feketén és fehéren kezeli ezt a kérdést, pedig biztos van szürke is. Nem, nem azt mondom, hogy a pletykalapok asztrológia rovatában ész nélkül hinni kell. Mai napra példának okáért azt írta nekem, ne vitázzak olyan dologban, ami nem az én ügyem. Igen, ha csak végig megyek az utcán, jó pár emberrel tudnék vitázni. Szóval nem volt nagy előrejelzés. De talán mégsem akkora hülyeség, ha ennél mélyebbre nézünk.
Már nem lehet könyves oldalakat, csoportokat úgy megnézni, hogy ne az Onyx Storm jönne velünk szembe. Szóval aki eddig nem hallott róla, már az is tudja, mi is ez a hype most. De mivel tudom, sokan még csak most ismerkednek vele, kezdjük az elején, a Negyedik szárnnyal. Ez a cikk most a kezdetek kezdetét veszi elő, és azoknak szól, akik még nem tudják eldönteni, ők is fel akarnak-e ülne erre a sárkányra.
Mindenki hallott már horror történeteket válásról. Olyankor mutatkozik meg az emberek igazi arca. Sosem hinnénk el, mennyire ki tudnak fordulni magukból szeretteink, akik részéről egyébként sosem feltételeznénk aljasságot. Bár ezek csak átvitt értelemben horror történetek. Persze, sosem lesz szép végük. Nagyon ritka az is, ahol felnőtt ember módjára tudnak véget vetni a kapcsolatnak – sok együtt töltött év után, közös gyerekkel, esetleg gyerekekkel. Ezzel szemben Fritsi Péter új története nem csak képletesen szólva horror. Valóban egy thriller regénybe illő válást fest elénk.
Octavia E. Butler Földmag-duológiája konkrétan velem egyidős. Ami azt jelenti, hogy már születésemkor mindenféléket vizionalizáltak, hogy majd milyen lesz az a jövő, amiben mi most jelenleg élünk. Az első kötet, A magvető példázata annyira a jelenünkben játszódott, hogy konkrétan 2024-gyel kezdődött. Hogy abból mi teljesült, vagy mi sem… Van, ami egyértelműen megmondható, más ha nem is olyan formában, de átvitt értelemben ráhúzható. Egy azonban biztos, nem fest fényes jövőt elénk.
Mindenki tanult mitológiai az iskolai évei alatt. Aztán kit jobban, kit kevésbé fogott meg. Egyikünk az északi, másikunk a délebbi vidékek mondakörét részesíti előnyben. Mindhez bőven vannak szakirodalmak és szórakoztató irodalmak is. Azonban most a kezembe került egy képregény, ami nem simán csak bemutatja a görögök isten-világát, hanem az egészet fogja és átteszi a mai környezetbe. Ami amellett, hogy új élettel tölti meg a mondakört, még közelebb is hozza a modern kor olvasóihoz.
Lassan már a csapból is David Grann regénye, a Megfojtott virágok folyik. Pontosabban az abból készült film. Ugyanis a történet a napokban jelenik meg a hazai mozikban, és én magam is már régóta nézegettem az előzeteseit. Aztán megtudtam, hogy egyébként ez csak egy adaptáció. Onnantól pedig egyenes út vezetett odáig, hogy még a film előtt el kell olvasni. Pláne, hogy jelen esetben egy szakkönyvet visznek vászonra. Ez a ritka eset pedig még inkább felkeltette a kíváncsiságomat. Így aztán megszületett a döntés: minél többen ismerjék csak meg az eredeti formát is.
Évről évre egyre jobban kihasználjuk a Földet, mindig egyre előbb jön el a túlfogyasztás napja. Idén pontosabban egy picikét később, csak augusztusban értük ezt el, de tavaly és azelőtt már júliusban megtörtént. Sajnos, így már egyre kevésbé fogja bírni a bolygónk, ki fogjuk azt nőni. Aztán hogyan tovább? Már régóta foglalkoztatja ez a szakembereket és a nem szaktekintélynek számító illetőket is. Meg természetesen a sci-fi műfajában alkotókat is.
