Könyv

“Ismét naggyá tenni Amerikát” – A talentumok példázata könyvajánló

Octavia E. Butler Földmag-duológiája konkrétan velem egyidős. Ami azt jelenti, hogy már születésemkor mindenféléket vizionalizáltak, hogy majd milyen lesz az a jövő, amiben mi most jelenleg élünk. Az első kötet, A magvető példázata annyira a jelenünkben játszódott, hogy konkrétan 2024-gyel kezdődött. Hogy abból mi teljesült, vagy mi sem… Van, ami egyértelműen megmondható, más ha nem is olyan formában, de átvitt értelemben ráhúzható. Egy azonban biztos, nem fest fényes jövőt elénk.

Octavia E. Butler Hugo-, Nebula- és MacArthur díjas amerikai írónő. Érdekesség az életében, hogy akkoriban is sikeresnek számított már, meg tudott élni az írásból. Azonban ilyen szinten nem volt elismert bestseller szerző, mint halála után. 2006-os hirtelen bekövetkező halála miatt jelenlegi könyvünk megmaradt két részesnek – azonban ennél hosszabbra tervezte a szerző.

Ilyen fiatalon már egy közösségért felel

Lauren Oya Olamina-t már megismerhettük az első részben, melyről már készült egy cikkünk. Csak a rend kedvéért azonban meg kell említeni, hogy az akkor mindössze tizennyolc éves lány a közössége összeomlásánál az élre áll, és az életben maradt két társával elindul egy jobb élet felé. Útjuk során aztán többen csatlakoznak hozzá, míg nem elérnek Kaliforniába, ahol le tudnak telepedni, és létrejön a Makk közössége. Elég vegyes csapatot alkotnak, akik hellyel-közzel már osztoznak a világnézetében is.

Így érkezünk el a második részhez, A talentumok példázatához. Ez már egy sokkal összetettebb szerkezetű kötet, azonban semmivel sem bonyolultabb, mint az első. Nekem kifejezetten tetszett, hogy egyfajta betűvel volt szedve a lánya gondolata, megjegyzése, más típussal a férje írásai, és egy harmadikkal Lauren naplója. Így hiába volt egy kis ugrálás fejben – mert ugye a lánya nem írhatta akkor, amikor még meg sem született – mégis teljességgel követhető volt, kitől olvasunk éppen.

A felelősség súlya

Mai szemmel nézve nagyon fiatal lány még Lauren, mikor felfedezi, milyenek is a szülei, illetve a szüleinek a korosztálya. Ami egyébként nem sokban tér el a mai társadalomtól sem. Várjuk a csodát, hogy majd minden szép és jó lesz körülöttünk, de amúgy nem teszünk érte semmit. Úgy érezzük, kicsik vagyunk a változáshoz, vagy egyszerűen csak belecsömörlöttünk az egészbe. Azonban ő fiatal létére is képes egymaga a változásra és a változtatásra. Megalkotja saját hitrendszerét, amit aztán később megoszt a többiekkel a közösségben. A közös valláson túl pedig egy külön közösséget is alkotnak, akik sikeresen fent tudják tartani magukat a hanyatló világban.

Az új kötet öt évvel később kezdődik, amikor már sokszorosa a tagok létszáma, fejlődésnek indultak, elfogadták a környező világban a különcségüket. Azonban még mindig tőle várja mindenki a megoldást, még ha demokratikus közösséget is alkotnak. Az ő útmutatásaira hagyatkoznak, és az ő hitrendszere szerint élnek. Azonban ezt a történetet már a lánya lejegyzéseiből ismerjük, amiket kiegészít az apja és az anyja naplóival. Mint már feljebb említettem, ezek nem csak dátumozással térnek el egymástól, de külsőleg is jól elkülönült tagoltsága van.

Új hatalmi pozíciók

Ebbe az idilli helyzetbe rondít bele a politika. Ahogyan a saját valóságunkban – sajnos – már megszokhattuk, ha jól mennek a dolgok, előbb-utóbb valaki keresztül fogja húzni az életünket. Lauren életében ez akkor következik be, amikor egy új választással egy új jelölt jut hatalomra. Akinek meggyőző személyisége van, teljesen mindegy, milyen programmal áll elő. Pláne egy majdnem csak írástudatlan, minden reményt nélkülöző társadalom esetén. Nekik elég támaszt nyújt az a hangzatos ígéret, hogy minden olyan lesz, mint volt, “ismét naggyá tesszük Amerikát”. Az nem probléma, hogy ezt egy elég szélsőséges keresztény szektaként képzeli el.

A Makk közössége pedig felbomlik a külső hatásokra – ahogyan Lauren előző közössége is. Így nyer értelmet, miért mondja a lánya, Larkin, hogy szerette volna megismerni; miért jelentettek neki ennyit anyja írásai. Butler ezen víziója azt mutatja meg, mennyire ártalmas tud lenne, ha valaki a szélsőségeken táncon. Nem különbözik ez a XXI. század semmiben sem a XXI-XXIII. századi keresztes hadjáratoktól, maximum az eszközök és a lehetőségek tárháza lett modern. Lauren  pedig továbbra is bízva bízik magában és a hitében, ami átsegíti az újabb nehézségeken.

A könyvet az Agave Könyvek jóvoltából olvastam.