Mindig azt halljuk, hogy a gyermekek sokkal nyitottabbak, ők még „nem veszítettek el a látásukat”. Rengeteg cikk van ebben a témában, néha elég hátborzongató történeteket ismeretetőek is akadnak. De ha még nem is hiszünk benne, akkor is el kell ismernünk, hogy ők valóban nagyobb képzelettel rendelkeznek, mint mi, felnőttek. Elég csak a képzeletbeli barátokra gondolni. Akik lehet annyira nem is képzeletbeliek? Mindenesetre Gregus Gábor könyvében nagyon is valódi, létező teremtményekkel találkozhatunk, akik itt élnek köztünk. Legyen szó akár tündérről, akár a múltunk egy-egy ismert alakjáról.
