Mostanra talán az év legfontosabb gamer eseményévé vált a The Game Awards melynek során a közönség és a szakma dönt arról, hogy mely címek teljesítettek a legjobban az év során. MIndemellett pedig a videojáték-ipar prominens szereplői is számot adnak arról, hogy mit terveznek az elkövetkező időszakban. Az idei show december 7-én zajlott le és bőven tartogatott kibeszélni való témát. Mi pedig igyekszünk nektek összefoglalni a lényeget.
Mi lenne ha a világ legnagyobb nyomozója, a köpenyes keresztes, a sötét lovag végül alulmaradna a sorssal és a lehetetlen esélyekkel, na meg a brutális túlerővel szemben. Képzeljünk el egy világot az utánozhatatlan Bruce Wayne nélkül. Egy világot, ahol Gotham legfőbb védelmezője elesik és a szövetségeseinek, a tanítványainak muszáj felnőniük a feladathoz, hogy a bűn által marcangolt nagyvárost rendbe tegyék. Nos, a Gotham Knights pontosan ezt a szituációt vázolja elénk.
Nagy várakozás, de talán még nagyobb találgatás előzte meg az Ubisoft legsikeresebb szériájának, az Assassin’s Creed, legújabb epizódjának a megjelenését. Az eredetileg a 2020-as Valhalla DLC-jének szánt, az ott csak mellékszerepet kapó, félig-meddig antagonista Basim fiatalkorára koncentráló projekt azonban annyira kinőtte magát, hogy a francia kiadó végül úgy döntött, külön címként jelenteti meg, Mirage név alatt. Ezek mellett pedig azt az ígéretet is tette, hogy a korábbi részek szerepjátékos és fantasy-jellegű stílusával szakítva, visszakormányozza a sorozatot annak klasszikus hangulatához. Vajon sikerült neki? Megérte egyáltalán az ismételt stílusváltás?
A Baldur’s Gate 3 elmúlt hetekben lejátszódó elsöprő sikersztorija úgy fest újra fellobbantja a játékrajongók lelkesedését a fantasy műfaj iránt, ezzel együtt pedig reményeim szerint az ipar is újra felfedezi, hogy igenis van fantázia (haha) a műfajban és újra mainstream stílussá válik a videojátékok között, ahogy régen is sorra kaptuk a jobbnál-jobb fantasy címeket. Ha már teljesen bezsongtál a Baldur’s Gate nyüstölésétől és többre vágynál, avagy ha még nincs lehetőséged játszani vele, de vágynál valami fantasy címre, mi segítünk neked. Ugyanis ebben a cikkben összegyűjtöttünk nyolc olyan fantasy játékot, amit érdemes lehet betölteni.
Az év úgy nevezett “ünnepi időszaka” nem csak azért eseményekben mozgalmas, mert rengeteg valódi ünnep foglalja le az időnket, hanem a szórakoztatóipar is igyekszik ilyenkor megbombázni minket. A videojáték kiadóknak is ez a kedvenc időszaka, hiszen ilyenkor frankón lehet bevételt generálni a “karácsonyi pénz” játékokra való elverésével. És így megy ez már sok-sok éve. Idén ugyanakkor a korábbi évekkel összehasonlítva igazi dömpingre számíthatunk. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy segítünk nektek kicsit a választásban.
Az Assassin’s Creed Valhalla egy erősen megosztó játék. Igazából csakúgy, mint az RPG-éra korábbi részei, az Origins és az Odyssey. Van aki imádja őket, van aki rühelli. Én valahol középen helyezkedek el a kérdésben, hiszen bár vannak az új epizódoknak előnyei, de sajnos legalább ugyanakkora hátrányai is. Névlegesen, hogy teljesen elvesztették az AC jellegüket. De az alapjátékok körüli viták soha nem állították meg a Ubisoftot, hogy a sztorit kiegészítő, vagy épp folytató DLC-ket pumpáljon ki magából. A Wrath of the Druids-ról már volt szó. Ezúttal a The Siege of Paris-t vesszük górcső alá.
Van egy olyan széria a Ubisoft otthonában, ami amolyan mostohagyereknek hat, mióta csak megszületett. Egy gyerek, akihez nagy reményeket fűztek, de nem egészen olyan lett, mint várták. Így hát, mivel elengedni nem tudják/akarják, a többi testvér árnyékában, azok levetett gönceit hordva, kénytelen-kelletlen, viszik őt is a családi nyaralásra. Na jó, ez egy kicsit extrém bevezetés lett. A szóban forgó széria természetesen nem más, mint a Watch Dogs, melynek legújabb, immáron trilógiát képző tagját, a Watch Dogs: Legiont vesézzük ki.
A Playstation Showcase események mindig tartogatnak némi nyalánkságot, hiszen ez a Sony legmodernebb módszere a rajongókkal való kommunikációnak és persze némi rongyrázásnak is. Tegnap, magyar idő szerint este 10-kor pedig ismét betekintést nyerhettünk a Sony gaming részlegének munkásságába és a várható jóságok…egy részébe. Mert az igazat megvallva, a vártnál soványkább volt a felhozatal, de azért még így is van min csámcsogni és mire gyűjteni a pénzt. Alább pedig összefoglaljuk a közvetítés legfontosabb pillanatait.
Arról már sokszor, sok helyütt beszéltünk, hogy a videojátékgyártás igenis egyfajta művészet, ráadásul komplex művészet, ami több különböző művészeti ágat ötvözve képes létrehozni rendkívülit. Azt is leszögeztük már többször, hogy, ahogy a filmeknek is, úgy a videojátékoknak is szerves része a zenei aláfestés. Sőt, olyannyira ikonikus tud lenni egy-egy betétdal, hogy rendkívüli módon, két toplistás válogatást is írtunk már az eddigi legjobb játékos zenékből (az elsőt itt, a másodikat pedig emitt olvashatjátok el). De miért is fontos ez? Nos, Május 13-án, szombaton megrendezésre került hazánk első gamer zenei showja, a Gamer Symphony, a Budafoki Dohnányi Zenekar jóvoltából. Mivel jómagam is jelen voltam a rendezvényen, és még témánkba is vág, hoztam egy kis élménybeszámolót a koncertről.
Van egy kisebb francia stúdió a videojátékok világában, amely arról híres, hogy rendre a trendektől nagyon eltérő, egyedi hangulatú, végletekig kidolgozott, minőségi szórakozást nyújtó, de az AAA kategóriáról valahogy mindig lecsúszó, de mégis hatalmas rajongótábornak örvendő játékokat gyárt. Ez a cég az Arkane persze, akiknek olyan játékokat köszönhetünk, mint a Dark Messiah, a Dishonored, vagy az újfajta Prey. Legújabb üdvöskéjükkel pedig ráemeltek a korábbi receptúrára és minden eddiginél extrémebb körülmények közé dobják a játékost. Ez a Deathloop, melyben egy pokoli időhurokból próbálunk szabadulni.
