Könyv

Az istenek köztünk járnak

Amióta világ a világ, az emberek arról vitatkoznak, hogy vajon léteznek-e az istenségek és egyéb természetfeletti lények. Neil Gaiman többszörösen díjnyertes regényében, amiből most mutatják be a sorozat-adaptációt, ez a kérdés fel sem merül: olyannyira nem, hogy az istenek az emberek mellett élnek a jelen Amerikájában, a maguk problémáival és konfliktusaival együtt. Amibe most egy földi halandót is akaratán kívül belerángatnak.

Történetünk főszereplője, Árnyék három éve ül börtönben rablásért, és egyedül az tartja benne a lelket, hogy ha kiszabadul, újra együtt lehet a feleségével, Laurával. Azonban pár nappal a szabadulása előtt azt a szomorú hírt kapja, hogy Laura autóbalesetben meghalt. Amikor hősünk hazafelé utazik a temetésre, a repülőn találkozik egy rejtélyes férfival, aki Szerda úrként mutatkozik be, és munkát ajánl neki. Árnyék elfogadja az ajánlatot, hiszen úgysincs már semmi, ami a régi otthonához kötné őt, és ezzel a döntésével egy olyan nagyszabású folyamat részese lesz, amit soha nem gondolt volna. Bebocsátást nyer egy másik, az általa ismert Amerikán belül létező világba, ahol régi és új istenek küzdenek egymással a túlélésért, ahol koboldok, élőhalottak és más különös szerzetek keresztezik az ember útját. Árnyékot egyik megdöbbenés éri a másik után, miközben az istenek játszmájában sodródik Amerika egyik végéből a másikba, és még csak nem is sejti, hogy nagyobb szerepet szánt neki a sors ebben a konfliktusban, mint azt valaha is képzelte.

Nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor erről a könyvről kell írnom, pedig az egyik kedvencem. Már a zsáner meghatározása sem lenne egyszerű feladat: alapjait tekintve egyértelműen fantasy, de helyenként a sci-fi és horror elemei sem hiányoznak belőle. Műfajilag regény, de a cselekmény vezetése rendkívül szerteágazó, olykor több fejezet erejéig hanyagolja a főszálat, hogy novellaszerű történeteket ékeljen be azokról az emberekről és istenekről, akik az elmúlt több ezer évben Amerikába érkeztek. Első ránézésre ezek az elágazások nem kapcsolódnak szorosan a történet fő sodrához, de ahogy olvassuk őket, úgy rakódnak le bennünk rétegenként, és a végén kirajzolódik előttünk Amerika egy eddig ismeretlen képe. Egy olyan kontinensé, ami bőkezűen bánik az ideutazó emberrel, de rosszul az isteneivel, nekik viszont nincs más választásuk: oda kell menniük, ahol hisznek bennük, és ott kell megvívniuk az új csatáikat.

A történet során Árnyék, akárcsak a régi mítoszok hősei, egy utazáson megy keresztül, testben és lélekben. Ahogy Szerdát követi az Államokon át, találkozik az itt élő öreg istenekkel, a mogorva Csernoboggal, a jókedvű Mr. Nancyvel, a művelt Ibis úrral és a többiekkel. Idővel megismeri az új kor isteneit, a technológia, a média, a drogok és az internet istenségeit, akik úgy érzik, hogy eljött a paradigmaváltás ideje, és el kell pusztítaniuk az elődeiket. Ahogy Árnyékot próbálja mind a két fél a maga oldalára állítani, folyton visszatérő, látomásszerű álmain keresztül megjárja a mennyet és a poklot, ő pedig lassan kénytelen lesz hinni mindabban, amit eddig képtelenségnek tartott, mert az élete múlhat rajta.

Neil Gaiman remek érzékkel vegyíti a mitológiát és a természetfelettit a szürke mindennapok világával. Jól elférnek egymás mellett skandináv, az egyiptomi, a szláv, az indiai panteon istenei és az amerikai folklór alakjai, akik mind élik a maguk életét az emberek közé beilleszkedve. Az egész regényt és a cselekményt is ez a fajta kettősség hatja át: az egyik fejezetben egy álmos kisváros hétköznapjaiba nyerhetünk betekintést, a másikban pedig egy olyan, az emberek világán kívül zajló háború kulisszái mögé pillanthatunk be, amit istenek vívnak egymás közt, és az egész kontinens sorsára hatással lesz. Olyan az egész, mint egy trükk: miközben tátott szájjal nézzük a mutatványt újra és újra, végig az a gondolat motoszkál a fejünkben, hogy vajon miképpen működik, hol van az átverés? Talán pont ez, valamint a korábban említett sokfelé ágazó történetvezetés lehet az oka annak, hogy nem egy átlagos olvasmány az Amerikai istenek, amihez az ember csak úgy leül olvasni. Akárcsak egy kupa mézsör, kell hozzá egy egyedi hangulat, hogy minden ízében igazán ki lehessen élvezni.

A történet hősei is ehhez mérten sokszínű figurák. A felesége halála után összetört Árnyék pusztán azért csatlakozik Szerdához, hogy legyen valami értelme az életének, azonban az út, amire ez a döntése tereli, próbára teszi őt minden szempontból. Ahogy keresztülvág ezen a különös, párhuzamosan létező Amerikán, megkérdőjelez mindent, ami körülveszi őt, majd életében először elkezd hinni, és onnantól kezdve a magáénak érzi a konfliktust, amibe belerángatták őt. Útja során végigkíséri őt Szerda, a sokat látott öreg szélhámos, aki először azt a benyomást kelti, hogy kihasznál másokat és csak magára gondol, de mélyen legbelül törődik az övéivel, és ő az egyetlen, aki látja a valódi fenyegetést az új istenekben. De a többi szereplő is, akivel Árnyék utazása során találkozunk, mind élő, lélegző, tapintható karakterek egytől egyig. Ha valóban léteznek az istenek, és egy napon úgy döntenek, hogy leszállnak közénk, biztosan hasonlóan viselkednének.

Most így, a cikk végére jutva úgy érzem, hogy ugyanott vagyok, ahol elindultam, mivel még mindig nagyon nehéz bármi konkrétumot írni az Amerikai istenekről. A legépelt betűkkel lehetetlen visszaadni azt a rengeteg, egyszerre ismerős, mégis különös hangulatot és érzést, amit Neil Gaiman regénye adhat az olvasójának. Éppen ezért azt javaslom, hogy mindenki maga tapasztalja meg az élményt, amit ez a könyv adhat, ugyanis ehhez hasonlóban nem igen lesz része más szerző tollából.