Már megint Istent játszanak és tudjuk mi lesz a vége. A rendezői székben Colin Trevorrow, aki a Safety Not Guaranteed című indie filmet követte el és első ránézésre nem biztos, hogy kézben fog tudni tartani egy ekkora projectet. Godzilla szagot érzek, azt is a mai kor igényeihez szabták, aztán láttuk mi lett belőle, szóval ez már nem az a Jurassic Park, amit szerettünk. De júniusban meglátjuk. A CG még biztos lesz jobb, mert eddig borzalmasan fest.
Egy könnyed kis gyilkolászásra invitálnám a Kedves Olvasókat a mozivásznak elé. Értékeljük 2014 tán legizgalmasabb akciófilmjét, ami garantáltan többszörös fejlövést szolgáltat mindenkinek aki csak látja.
(tovább…)
Bevallom a Csillagok között (melyről itt olvashattok) után A kiválasztottat vártam ebben a hónapban a legjobban. Nem vártam tőle világmegváltást és jól is tettem, hogy nem nagy elvárásokkal ültem be a filmre. Ám mégis sikerült kellemesen csalódnom benne. Aki szeretné megnézni a filmet az itt hagyja abba az olvasást, mivel a kritika SPOILERT tartalmaz! 
Dan Fogelman forgatókönyvíró jegyzi többek között a Volt, a Verdák 2. és az Arany és a nagy gubanc animáció történetét, továbbá az utóbbi évek egyik legsikeresebb romkomját, az Őrült, dilis, szerelmet. A soron következő filmjének azonban már nem csak a forgatókönyvéért lesz felelős, a rendezői széket is magáénak tudhatja. A Danny Collins 2015-ben debütál a mozikban.
A kora délutáni poszter mellé megérkezett az előzetes is. A Cups dallal nyitnak, majd hozzák az előző részben is látott elborult humort. Tovább infók a poszternél. Májusban érkezik, ami kint ezek szerint már nyárnak számít.
2012 márciusában debütált a mozikban Suzanne Collins azonos című regénye alapján az Éhezők viadala, ami olyan rajongói hullámot generált a fiatalok, sőt az idősebbek és úgy általában korra, nemre való tekintet nélkül, mint anno az Alkonyat. Persze kár összehasonlítani a kettő és nem is lehet, de ami az Alkonyatnak sikerült 2008-ban, azt az Éhezők viadala túlszárnyalta 2012-ben, és ez nem kis teljesítmény. A 2. rész forgatásakor már az lehetett a cél, hogy még grandiózusabb bevételt produkáljon, tartva a minőségi szintet, amit az 1. rész szépen felépített. A rendezői székben Francis Lawrence foglalt helyet, akinek olyan filmeket köszönhet a világ, mint a Legenda vagyok, Vizet az elefántnak és Constantine, a démonvadász, sőt, korábbi filmes karrierjéről elmondható, hogy videoklipek rendezésével robbant be a köztudatba, többek között ő jegyzi Lady Gaga Bad romance-ét. A rendezőgárdán nem változtattak, csere sem történt, csak új arcok csatlakoztak, köztük a legnagyobb név az idén februárban tragikus körülmények között elhunyt Philip Seymour Hoffman.
Az Éhezők viadalát szerintem senkinek sem kell bemutatni. De aki még nem ismeri, az tartson velünk, ugyanis a mai nappal együtt péntekig bezárólag minden nap írunk az egyik részről. A cikksorozatunk a legújabb filmmel A kiválasztott első részével fog zárulni.
A történet szerint Panemet az Észak-Amerikai romjain épült országot a kegyetlen Kapitólium irányítja. Panem a Kapitólimuon kívül 12 körzetből áll. Mindegyik körzetnek megvan a vezető iparága, amiben az ott élők dolgoznak. Állattenyésztés, halászat, vadászat, szénbányászat, elektronika és még sorolhatnánk. Főszereplőnk Katniss Everdeen a 12. körzetben lakik anyjával és húgával Primmel. Az egész film az éhezők viadala köré épül. Ez a viadal emlékezteti a lakókat egy korábbi felkelésre, amikor a Kapitóliumnak komolyan be kellett avatkoznia a dolgokba.
Az emberiség a háborús filmeket, mint a történelem bemutatását szolgáló műveket valójában már a 30-as években megismerhette. Az első 2. világháborúról szóló alkotásokat Amerikában az esemény kezdete óta tekinthette meg a közönség, melyek akkor még nem arattak sikert, mivel a műfaj még akkor pelenkacserélős időszakát élte. 70 év alatt volt ideje fejlődni a műfajnak és a jelenkor filmes technológiájának segítségével az ábrázolás tán még egyszerűbbé és realisztikusabbá vált (némely esetben). Tekintsük meg ezen a héten, hogy 2014-ben milyen eszközökkel és történettel mutatják be a kortárs rendezők az európai fronton a katonák életét. Íme a Harag (Fury, 2014)
Angliát kivéve Észak-Európából igen kevés film lát nemzetközi szinten napvilágot. Ez a jelenség nem éppen a jó filmek hiányával vonható párhuzamba, inkább azzal, hogy az utóbbi időkben nem volt túl termékeny ez a szakma a szóban forgó régióban. Hogy ez rossz dolog-e? Nem mondanám, sőt! Egy igazán kiemelkedő alkotásra éveket is megéri várni, mint fél esztendőnként megtekinteni valami sablonos és unalmas művet. Épp ezért elhoztam a 2013-as év legjobb svéd alkotását, hogy megfigyelhessük, hogyan is mutatják be az északiak a történelmet egy ember életén keresztül. Ez A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt (Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann, 2013)
A tökéletes trükknél kifejtettem azt a gondolatot, hogy a rendező szerzőisége hogyan jelenik meg Nolan filmjeiben, és hogy sikerül-e neki összeegyeztetni az európai filmkészítési mintákat a hollywoodiakkal. Az írást azzal zártam, hogy a rendező megtalálta a maga útját a midcultban, a két szemlélet között. A legújabb, Csillagok között című filmjét elnézve úgy tűnik, tévedtem. Christopher Nolan fogságba esett Hollywoodban, a rendezői tér legnagyobb dimenziójában.
