A 3D animációs filmek piacát egyértelműen a Disney-Pixar uralja. Nehéz egy ilyen műfajt meglovagolni, tudván, hogy csak másodikak lehetünk a sorban. Nem árt néha, ha felbukkan egy-egy kihívó. A Netflix új animációs filmjével a Sony Pictures Animation és a Columbia Pictures is be akarja bizonyítani, hogy ők is értenek műfajhoz. De eléri vajon A K-pop démonvadászok a kívánt eredményt?

Létezik egy párhuzamos világ a miénk mellett, melyet démonok uralnak. A szörnyek egyetlen célja, hogy a halandók lelkeit kiszívva táplálják urukat és parancsolójukat, Gwi-mat (Lee Byung-hun). Évszázadokon át, generációról generációra öröklődik azonban az az erő, melynek segítségével három kivételes fiatal megmentheti a földet a démonok inváziójától, a zene erejével. Napjaink kiválasztottai Rumi (Arden Cho), Mira (May Hong) és Zoey (Ji-young Yoo), akik most életük legnehezebb küldetése előtt állnak. A két sík közötti védőburok gyengül, hőseink pedig az idővel futnak versenyt, hogy helyreálljon a világ rendje.

Démoni dallamok keletről

Nem véletlenül indítottam a cikk bevezetőjét a Disney-Pixar univerzum megemlítésével. A stúdió évtizedes fennállása óta a 3D animációs filmek és sorozatok piacát szó szerint leuralta világszerte. De még az ilyen nagy hátterű vállalatoknak is akad időnként kihívójuk a piacon, akik a műfaj jól működő elemeit felhasználva kívánnak egy saját címet és/vagy franchise-t alkotni.

Egy ideje már a Netflix is számos hasonszőrű saját animációs filmmel büszkélkedhet, ám a zsáner keretein belül nem sikerült komolyabb sikert elérni… mostanáig. A K-pop démonvadászok megjelenése óta ugyanis egyre csak zsebeli be az elismeréseket és a jó pontszámokat számos platformon net szerte. Amint végignéztem a filmet, egyből értelmet is nyert számomra a nagy hype oka. Magam is jól szórakoztam ezen a másfél órás zenei hadjáraton, viszont azt le kel szögezzem, hogy a film korántsem a mély, vagy a felnőtteket is elgondolkoztató történetben rejlik.

Marketing oldalról figyelembe véve a K-pop démonvadászok nagyon jól targetál. A film remekül meglovagolja a koreai popzene körül az utóbbi időben igen jelentősen megerősödött világtrendet. A távol-keleti zene kultúra, illetve az azt körülölelő színes-szagos, rózsaszínködös, cukiságokkal, de emellett erővel és önbizalommal töltött atmoszféra idehaza is erős népszerűségnek örvend. A fiatal tinédzsereket, köztük is inkább a lányokat kilóra meg lehet venni a koreai zeneipar nyújtotta pörgéssel és csillogással, de ez rendben is van így. Mindannyiunk tinédzser korára jellemző volt valamilyen idol kultúra, amivel a lázadó énünk azonosulhatott a maga idejében.

Fény, csillogás, harc

A koreai popzene lendületes ritmusát a film is igyekszik átadni a saját stílusában. A pörgős ütemek szinte együtt lélegeznek azzal az irdatlan tempóval, amivel a sztori halad előre. A film sebes és lendületes, szinte egy percet sem hagy a pihenésre. Ez a fajta gyors tempó nem a játékidő szűkösségéből adódik. A másfél órás történetben minden belefér, amit a sztori el akar mondani, habár a történet nem sikerült a legeredetibbre. Talán a célja nem is az volt, hogy valami felejthetetlent akarjon elmesélni. A vadászok háttérsztorija megadja az alapot a fő szálnak, de mélységekben nincs kitárgyalva.

A történet maga nem hordoz magában maradandót. Az, amit el akar mesélni, könnyen felejthető, és már ezerszer látott. A középpontban álló fiatal szuperhős csapat életének egyik legnagyobb kihívásával áll szemben, közben nemcsak a világot veszélyeztető erőkkel kell szembenézniük, hanem saját magukkal is. A kemény munkával felépített erőd körülöttük lassan széthullik, és saját válságuk is gátat szab közös ügyüknek. Ezt a fajta felállást sok más filmben és animációs alkotásban is láttuk már, tehát a K-pop démonvadászok, nem a sztorijával fogja belevésni a nevét a műfaj kőtáblájába.

Technikailag azonban ez az animációs film iszonyatos erőt tud felmutatni. A látvány hosszú időre bele tud égni a néző szemébe. A stílus sokszor váltakozik, jobbára inkább vicces helyzeteket idézve elő. A karakterek arckifejezése a váltáskor komikusan torz képbe megy át, amely szintén hozzáad a fiatalos és pörgős atmoszférához. A film tele van akciójelenetekkel, amelyeket időnként megszakít egy kis interakció a karakterek között, hogy azért némiképp ülepedjen az, amit látunk. A látványvilága a műnek valóban szemet gyönyörködtető. A jelenetek rendkívül színesek, látványosak és dinamikusak, a kameramozgás és beállítás fenomenális. A fények, a megannyi csillogás és effekt szerencsére nem esik át az eltúlzott, giccses hangulatú megjelenésbe.

Ha egy szóval le lehetne írni, hogy mit látunk, az a „wooow!’ lenne. Technikailag valóban tud egy olyan élményt nyújtani, ami kiemeli a sok hasonló mű közül. Külön érdemes megemlíteni, hogy a jelenetek dinamikájához még az FPS is igazodik. A másodpercenkénti képkocka megjelenítés is váltakozik a játékidő alatt, olykor dinamikusan fluid harminc és hatvan FPS közötti képsűrűség érzékelhető, azonban a játékidő többségében beesik tizenöt és huszonnégy közé. Ezzel a technikával a film eléri a stop-motion hatást.

Érdemes köszörülni azokat a hangszálakat

Technikailag tehát a K-pop démonvadászok igencsak lehengerlő lett, és nagyon élvezetes nézni. Zeneileg pedig nem kérdés, hogy szintén a toppon van. A megannyi zenei betét átemeli a filmet a musical kategóriába is. Leszögezhetjük, hogy a hangulat valóban k-pop szintű. A zenék nagyon ritmusosak, jól illeszkednek az aláfestett jelenetek élvezeti értékéhez. A műfaj rajongói méltán el lesznek ragadtatva attól az atmoszférától, amelyet az animáció nyújt.

A filmben szereplő pop előadókat, mint a HUNTR/X, vagy a Saja Boys olyan neves koreai együttesek ihlették, mint a Blackpink, BTS vagy a Twice. Ez utóbbi a soundtrackhez is tevékenyen hozzájárult, mert a felcsendülő számok közül párat e lánybanda készített és vett fel. Muzikálisan a K-pop démonvadászok nagyon hangulatos, és erőteljes, jó zenékkel és ütemes, pörgős jelenetekkel járul hozzá a mainstream keleti popatmoszféra megteremtéséhez.

A látvány remek, a zene dallamos, mégis miben kellene fejlődni még? Abszolút az a véleményem, hogy a film megéri a folytatást. Igen magasra tette már az első rész is saját magának a lécet. Ezen a téren nem lesz ezt egyszerű megugrani, ha elkészül a második rész, de szerintem aggodalomra nincs okunk, a stáb már bizonyított. Sztori szinten azonban van még hova előrelépni.

A Disney legnagyobb erőssége az, hogy az átélhető történetek által hozza közelebb a nézőt a történethez és a karakterekhez. A K-pop démonvadászok következő forgatókönyve sokat tanulhatna ebből. Jelen verziójában a történet eléggé ködös, mögöttes tartalom igen kevés van. A sztori nem szolgáltatja a megfelelő lépéseket ahhoz, hogy a karakterekkel azonosulhassunk, és a film irdatlan tempója sem hagyja elmélyíteni a látottakat. Sokkal inkább érződik afféle tesztnek, mennyire hajlandó befogadni a közönség a témát. Ha így van, ám legyen, de a következő részben nagyobb mélységekbe kell merülni, hogy kialakuljon egy koherens történet.

Összegzés

A K-pop démonvadászok a Netflix egy nagyon jól sikerült produkciója lett. Technikailag nagyon erős, iszonyat látványos. Napjaink mainstream k-pop kultúrájának habos-babos, de lázadással teli atmoszférája nagyon jól átjön a látottakon keresztül. A zene, a fényképezés, és a musical hangulat nagyon szépen illeszkedik a filmbe, szemet és fület gyönyörködtető jeleneteket képezve. Egyedül a sztori az, amin lehetne mit csiholni, mert az jelenlegi verziójában elkapkodott, nincs mélysége és ezen a téren nem veheti fel a versenyt a Disney alkotásaival. A folytatást viszont joggal várhatjuk, mert potenciál van benne, és ha sikerül egy mélyebb sztorit is összehozni, hasonlóan magas színvonalú látvánnyal és hangulattal, akkor nem lenne kérdés az év animációs filmje kitüntetés.