Gondolatébresztő filmekkel foglalkozó sorozatunk negyedik részéhez érkeztünk. Ezúttal is érdekes és tartalmas ötöst válogattunk össze, klasszikus sci-fi, álomszerű horror és horrorszerű álom is lesz a IV. részben ajánlott filmek között. Cikksorozatunk korábbi részeit itt, itt, valamint itt találod.

2001: A Space Odyssey (2001: Űrodüsszeia, 1968)

Jelen cikksorozatunk minden filmjét érdemes többször is megnézni, Kubrick klasszikusára ez fokozottan igaz. A film története hihetetlenül merész, tulajdonképpen az egész emberiség fejlődésének történetét igyekszik áttekinteni egy grandiózus filmművészeti alkotás keretében. A megkerülhetetlen sci-fi alapműben ennek megfelelően a kérdések olyan széles tárháza kerül érintésre, mint a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek és veszélyek, a technológiai fejlődés és az agresszió kapcsolata, vagy hogy tulajdonképpen mi az, ami az embert emberré teszi. Ezen kérdések értelmezése sem egyszerű, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) érdemes rajtuk elgondolkodni. A film enyhén szólva nem egyértelmű vége pedig olyan szempontból jó irányba terelheti a néző gondolatait. Ha ugyanis értelmezni akarjuk, mi történt és miért, a fentebb említett mély kérdéseket egyszerűen nem tudjuk elkerülni. 

Abre los ojos (Nyisd ki a szemed!, 1997)

Főszereplőnk, César arcán különös maszkkal meséli történetét pszichiáterének. Hogy miről szól a történet? Kicsit talán César gazdagságtól megrészegült életmódjának kritikájáról. Kicsit talán a szerelemről. Mindezen felül viszont leginkább talán César küzdelméről, hogy új emberré váljon. Ez a küzdelem természetesen nem egyszerű, és nem lehet akárhol megvívni. A frontvonal itt valahol az ember elfojtott gondolatainak mélyén, tudatos és tudattalan, álom és valóság határán húzódik. A film ehhez méltóan álomszerű, a főszereplővel együtt a néző sem tudja eldönteni, hogy épp a valóságot látja-e, vagy egy álmot. Esetleg egy álmot egy álomban? Ami biztos, hogy a látottaktól a megtekintés után sem fog tudni szabadulni a néző, de talán egy ilyen filmet kissé paradox módon pont ezért érdemes megnézni.

Circle (2015)

A Circle alaphelyzete egyszerű, de egyáltalán nem mindennapi. 50 ember együtt ébred egy zárt, sötét térben, ahol mindenkinek van egy helye, aminek elhagyásáért halál jár. Szabályos időközönként elindul egy visszaszámlálás, aminek a végén valaki meghal. A dolog igazi érdekessége, hogy az emberek szavazással dönthetik el, ki legyen az áldozat az aktuális kör végén. A Circle ezeknek a köröknek az izgalmas alkudozását mutatja be. Az emberek helyenként racionálisan, helyenként irracionálisan, helyenként őszintén, helyenként pedig csalárd módon győzködik egymást az életben maradásért. Soha nem tudhatjuk, ki mond igazat, és egy szereplőt se kedveljünk meg nagyon, mert itt mindenki csak a következő visszaszámlálásig van biztonságban. Ha pedig az élet-halálra menő vita során felmerülő morális kérdések nem lennének elég izgalmasak, a film vége egy teljesen új szempontot is fel tud vetni a film értelmezésével kapcsolatban. 

Eraserhead (Radírfej, 1977)

Az Eraserhead-ről mindent elmond, hogy még a nehezen befogadható filmekről híres rendezőzseni, David Lynch életéből is kitűnik értelmezhetetlenségével és furcsaságával. Lynch egyébként saját filmjei közt a leginkább spirituális darabként tartja számon. A direktortól tudni azt is, hogy saját maga számára is akkor állt össze a film, mikor a Bibliából egy részletet elolvasott. Ennél több segítséget pedig nem ad az értelmezéshez a film elkészülése után, szerinte az minden néző saját dolga a megtekintés után. Ezek után a történetről sokat írni azt hiszem, felesleges is. Annyit észrevételem volna csak, hogy alighanem Lynch az egyetlen rendező a világon, aki fura embriókat, különösen éneklő nőket és levágott fejeket úgy tud elhelyezni a filmjében, hogy az embert akkor is elkapja a szürreális utazás lendülete, ha az út céljáról valójában fogalma sincs.

Jacob’s Ladder (Jákob lajtorjája, 1990)

Jacob Singer körül valami nincs rendben. Rémálmok gyötrik, melyekben a vietnámi háborúban szerzett élményei is megjelennek. Különös démonokat kezd látni, akik egyre inkább rémálommá teszik az életét. Kérdés persze, hogy ezek a démonok valósak-e, vagy csak hallucinációk, és Jacob rettenetes élményei közül melyiknek mennyi valóságalapja van. A remekül megrendezett, végig feszült és fullasztó atmoszférájú filmben semmit sem lehet biztosra venni, csak hogy a következő jelenet is félelmetes és nyomasztó lesz. A bibliai utalásokban bővelkedő történet természetesen többféle értelmezési lehetőséget kínál nézőjének, így az optimistábbak a megtekintés után akár olyat is választhatnak, ami szerint még van remény a megváltásra. 

Reméljük, sok értékes filmmel tudtatok gazdagodni az ajánlókat olvasva. Ha így volt, osszátok meg velünk élményeiteket, gondolataitokat ezekkel az alkotásokkal kapcsolatban.