A Larry, avagy a dadogó borsodi rapper srác története Bernáth Szilárd bemutatkozó filmje. Az előzetesben a Vilmányi Benett által játszott huszonegy éves Ádámot látjuk, aki a nehéz vidéki élet mellett, társadalmi kitaszítottságával is meg kell küzdjön, melyek elől hobbijába, a rap szakmába menekül. Tényleg csak ennyi lenne? Egy dadogó rapper sikertörténete, hogy miként jutott el vidékről a nagyvárosba és futott be, mint sikeres rapper? Nyilván nem. Nem úgy emlegetnék, mint az utóbbi idők legerősebb magyar filmje, ha csak ennyiről lenne szó. De mitől is ilyen lenyűgöző és erőteljes Bernáth Szilárd bemutatkozó alkotása?

Nekem különös helyet foglal el szívemben a zene. Biztos vagyok benne, hogy ezzel sokan vannak így. Ezért van az, hogy amikor egy zene, vagy zenészről szóló filmet játszanak, hatalmas lelkesedéssel, kíváncsisággal és még nagyobb elvárással ülök be csillogó szemekkel a vászon elé. Ez így volt most is, így volt az Eltörölni Frankot-nál is, vagy akármelyik zenész életrajzi filmjénél. A rapkultúra pedig különösen becses számomra.

A legrealebb film amit látni fogsz idén

A hencegők mint az élet minden területén a zenében is fellelhetőek, a film által bemutatott ágazatban pedig különösen. Manapság sok habiszti rapper nőtt fel gengszter rappen és példaképükhöz hasonlóan írnak lelkesen hatalmas bando tevékenységekről meg bandaháborúkról, amik valójában meg sem történtek. A legtöbb esetben ezek az arcok utcára max focizni mentek le, közük nincs a gettó kultúrához, és hamis képeket vetítenek magukról a világnak. Mondanom sem kell, hogy ezek az előadók nem valami hitelesek.

Ha már hitelesség, a filmen rengeteget segített, hogy felkértek valódi előadókat, akik hitelesen át tudták adni azt a világot, amibe bele akarták helyezni a nézőt. CsalaDo például remekül átadta a panelházas jelenetben lévő stúdiójával, hogy milyen is az a ’’studio session’’ feeling. Egy laptop, mikrofon, hangkártya, szigetelés, átjönnek a spanok, húznak egy c-t és mehet. Ahogy magyarázta, hogy éppen mit csinál az fl stúdióban, úgy éreztem magam mintha ott lettem volna velük, ahogy szerkesztgetik a beatet.

Külön tetszett, hogy a film kitért arra, hogy a tehetségkutatók már nem a tehetségről szólnak, sokkal inkább arról, hogy a nagy cégek hirdetőtáblának használja a feltörekvő zenészeket, és a film végén az A38-as fellépésnél úgy kezelték őket mint a használt zsebkendőt. Megmutatják a szakmával velejáró divatrajongó kislányokat, akik nem az üzenettel foglalkoznak, hanem azzal, hogy vajon milyen cuki az álarc alatt megbúvó Larry és koncerten úgy állnak az első sorban, hogy egy szót nem ismernek a szövegből, de legalább instára készíthetnek látványos storykat. Az egyetlen, ami nem tetszett a koncertben, az Szabyest vendégszerepe, mint műsorvezető. Nem tudok ezzel mit kezdeni, sajnos ismerem a pályafutását, és már a hangjától rosszul vagyok. Kreatív megoldásnak találom, hogy saját fiktív energiaital márkát találtak ki, illetve saját online felületeket, hogy a reklám ne vonja el a figyelmet a filmről. De sajnos a hitelesség nem merül ki egy rotyogós studio sessionnél, vagy a koncertnél, hanem a film dokumentum jellege rávilágít, hogy mi a helyzet Borsodban, és mit is jelent a mélyszegénység.

Ne jógyerekeskeggyé’ nekem!

Egy számomra nagyon kedves barátomnak hála – aki szintén borsodi zenész – megtanultam azt, hogy mit is jelent borsodban, ha valaki jó gyerek. Ez egy átlagos borsodi beszélgetésben akkor fordul elő, ha valakit nagyon nagyképűnek találsz, te pedig felszólítod, hogy ne csak a szája járjon, mutassa meg, mennyire jó gyerek. Ahogy az a filmben is elhangzik. A korábban említett dokumentum jelleg lényege, hogy a film valódi helyszíneken játszódik amatőr színészekkel. Így amit látunk, a szemétkupacok közt omladozó házakat, a dohos sötét nappalikat, a szegénységben élőket, az mind a rideg valóság. Ez egy olyan része a filmnek, amire senki nem volt érzelmileg felkészülve, az előzetes alapján biztos nem. A Magyarországon élő romák, nincsenek túl jó színben feltüntetve, elvégre lopnak, erőszakosak és drogoznak. Azonban ha ezt nem mint egyéni, hanem társadalmi problémaként kezeljük, meglátjuk, hogy mennyire nincsenek felzárkóztatva, és hogy mekkora hátrányból indulnak ők ezzel a háttérrel, a jobb módú emberekhez képest.

Merüljünk el egy kicsit abban a gondolatban, hogy a film főszereplője hatszáz forintos órabérben maszekol, mint birkapásztor. Legtöbben azt mondanák, hogy ennyi pénzért fel sem kelnének, köztük én is. CsalaDo a stúdiójelenete után pedig arról beszél, hogy menne ki Berlinbe, mert nagyon csábító neki a tizennyolc eurós órabér. Ami bár több mint az, hogy nem fizették ki, de odakint mégis aprópénz. Hogy az ő szavaival éljek ,,a fasz másik végén’’ szeretne élni. Azonban mindketten lemondják munkáikról, hogy részt vegyenek egy mesterkélt tehetségkutató döntőjében.

De mégis hol a da-dadogó srác?

Ahogy én sem, úgy Larry sem beszél túl sokat magáról. Illetve nem tudjuk meg mit érez, egészen a film végéig. Mivel dadog, így nem beszél túl sokat az érzelmeiről, vagy a világmeglátásáról, vagy bármiről, azonban mikor rappel, és az indulatok átveszik az uralmat, elmondhatja, mit érez. Ahogy halad előre a film, úgy bontakozik ki a tragikus múltja a testbeszédén, a mimikáján, na meg persze a történéseken keresztül. Megtudjuk, hogy alkoholista apja egyedül neveli, Noémi iránt pedig sokkal többet érez, mint azt elsőre hinnénk, illetve azt is, hogy sokkal több van Ádámban, mint azt bárki is valaha akarta. Nem kell neki a szánalom állás, amit az apja intézett neki, sem a húsz évig fizetendő hitel, az ÚjSzövetség Gyülekezet, amit apja erőszakol rá meg pláne nem. (Én személy szerint majdnem elnevettem magam, mikor megláttam Ráki Tamás pásztort a vásznon, olyan hirtelen jött a felismerés, és alig vártam, hogy kiejtse azt a bizonyos ’’sz’’ hangot.) Egy fiatal férfit látunk, akit egész életében megkeserített a betegsége, elnyomott az agresszív, akaratos apja, és csak szabadon akar szárnyalni, és kiadni magából azt a rengeteg feszültséget, ami az évek alatt felgyűlt.

Összegzés

Nagyon nehéz megnézni ezt a filmet. A szemünk láttára bontakozik ki, egy saját apja által megnyomorított és korlátozott fiatal srác története. A keleti nyomor, az elszegényedett országrészek látványa megrázó és kirántja az embert a social media által felhúzott kényelmes kis buborékból. Bár a fiatalság volt a célközönség, úgy vélem minden generáció számára van benne valami tanulság. A fiataloknak az, hogy merjenek önmaguk lenni, és éljék a saját életüket és ne az elvárásoknak éljenek, a szülőknek pedig pont az, hogy a gyermekük élete nem az övék, és ne a saját álmaikat és akaratukat erőltessék a gyerekükre, hanem engedjék szárnyalni. A film végére a megfigyelt körülmények által életre kel a dalszöveg, és végre Ádám is hallathatta a hangját, ahogy mindenkinek kellene. A filmet kötelezőnek tartom, és bátorítok minden kedves olvasót, hogy menjen és nézze meg. Egyetlen gondolattal nem értek benne egyet, ami CsalaDo szájából hangzott el. ,,Minek próbálkozzak, már elmúltam 28.’’ Szerintem a kor nem mérvadó abban, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Ha vannak értékes gondolataid, amit megosztanál a világgal, akkor sose késő alkotni. Számomra ez volt a legnagyobb tanulsága 2022 legmegrázóbb, leghitelesebb, és legerősebb magyar filmjének.