A Netflix idén nem kis fába vágta újra a fejszéjét. Videójátékot vászonra adaptálni nem egyszerű feladat. A filmes műfaj egyes korlátai miatt (mint például a játékidő vagy a futó projektek melletti szűkösebb keret) számos buktató állhatja az útját egy ilyen produkciónak. A streaming platform 2022-ben a japán piacvezető Bandai Namco Entertainment videójátékos megavállalat egyik húzócímének történetét kívánja tálalni. A Tekken: Vérvonal című animációs sorozat talán képes lesz egy kicsit kiemelni a címadóját a filmes adaptációk bűzlő mocsarából.

Jin Kazama (Isshin Chiba) anyja halála után megesküszik, hogy bosszút áll annak gyilkosán. Ogre, az ősi démon azonban túl kemény falat, így anyja intésére Jin felkeresi nagyapját, Heihachi Mishimat (Taiten Kusunoki), hogy megtanulja tőle a mindent elsöprő és kegyelmet nem ismerő Mishima stílust. Heihachi kemény figura, de pártfogásába veszi Jint. A fiú kivételes lehetőséget biztosít, hogy Heihachi ismét megszervezze a Vasököl Királya harcművészeti versenyt. A küzdelem szelleme előcsalogathatja Ogret, hogy Jin bosszút állhasson. De a Mishima Zaibatsu nagyvállalat fejének más tervei is vannak.

Filmművészeti K.O.

A Tekken videójáték sorozatának első része 1994-ben jelent meg, az akkor még szimplán Namco-ként ismert fejlesztő gondozásában. Kezdetben arcade játéktermekben kezdte meg térhódítását. A következő évben pedig meghódította a PlayStation első generációs játékkonzolokat is. A széria a verekedős játékok rajongóinak méltán nagyrabecsült címe lett. A sorozat fennállása óta 2015-ig mintegy 7 részt élt meg és az internet most is bőszen szüli a különféle teóriákat a következő Tekken játékról. A Bandai eddig semmilyen hivatalos megerősítéssel nem szolgált a cím kapcsán, de ami késik, az nem múlik.

A Tekken játékok filmadaptációs szegmense enyhén szólva is kissé elátkozott sivatag a filmművészetben. 2010-ben Dwight H. Little rendezésében mutatták be az első nagyobb költségvetésű produkciót. A film nemcsak a játékok rajongóinál verte ki a biztosítékot, hanem a kritikusos sem rajongtak túlságosan érte. A film szó szerint földbe döngeti a Tekken történetét, a karakterek közel sem tükrözték azokat a harcosokat, akikről mintázták őket. Az ötlet jó volt, a filmet sokan várták.

A rendelkezésre álló keret rendkívül szűkösnek bizonyult ahhoz, hogy egy komplex történetet alakítsanak ki, amely sokat meríthetett volna a játékokból. A színészek sajnos kevés instrukcióval indultak neki a feladatnak, és ez meg is látszik a játékukon. 2014-ben Hollywood még tett egy próbát egy második résszel. Az alkotók azonban semmit nem tanultak az előző film hibáiból, sőt mi több még mélyebb sírt ástak ennek a projektnek. Nagyobb szabású produkció így nem is készülhetett Tekken címet viselve, így a név megmaradt azon a platformon, amelyen már egyengetett volt az útja.

Újra a ringben

8 év után a Netflix ismét a pártfogásába vette a Tekkent, hogy méltó adaptáció készülhessen a játékból. Jómagam igyekeztem inkább filmes szempontból tekinteni a produkcióra. A tudásom a játék kapcsán ki is merül annyiban, hogy a 7. rész történetét végigjátszottam, de sosem merültem bele igazán annyira, hogy el is érjek egy bizonyos szintet benne. A Tekken: Vérvonal első évada egy hat részes minisorozatként debütált 2022.08.18-án a streaming szolgáltatónál. Az egyenként 25 perc körüli játékidővel rendelkező részeket egy este alatt kényelmesen végig lehet pörgetni.

A játékidő számomra pont optimális, volt de ez sajnos nézőpont kérdése A játékok története a 7. részre már komplexebb és bonyolultabb formát öltött. A hozzáadott karakterek és azok mellékszálai egyenként építik a Tekken univerzumát. Elmondható, hogy ezt figyelembe véve az adaptáció kissé megkésve érkezett. Ezen a ponton felvenni a fonalat és azt visszagöngyölíteni igazi kihívás lehetett a forgatókönyv íróinak. Nagy segítségükre volt Katsuhiro Harada, a játékok korábbi rendezője, aki szintén erősítette a gárdát. A minisorozat az első évadban legfőképp a fontosabb eseményekből meríti történetét, ezért itt számos mozzanat kimaradt. Noha ez nem feltétlenül hiba, hiszen a további évadok még tarthatnak meglepetéseket.

A torna elindul

Az összességében kb. 140 perces játékidő arra bőven elég, hogy bemutassa, amit be akar. A főbb események kerülnek itt előtérbe, ezért itt-ott nagyon erős hiányérzetünk lehet, főleg a széria elején. A véleményem azonban az, hogy érdemes kivárni, hiszen az események a Vasököl Királya torna kezdetével indulnak be. Egyelőre felületesen ugyan, de megismerhetjük a szereplőket és néhányuk motivációja is felszínre kerül. Szubjektíven szemlélve nem éreztem, hogy mindenképp tisztában kell lennem a játékokkal, ha végig akarom a sorozatot nézni. Hozzá kell azonban tenni, hogy a részek elég gyors ütemben haladnak előre. Nem vitatkozom, ha valaki azt állítja, hogy nem tudott vele lépést tartani. A játékokból szerzett ismeretekkel lényegesen könnyebb, de nem feltétlen szükséges.

Az események inkább a torna kezdetével válnak tisztábbá, habár ezután is rengeteg kérdés marad a nézőben. A további évadokban megvan a potenciál, hogy mindezt kifejtsék. Mondhatni, hogy a sorozat első két részét igazából „túl kell élni”. Itt az események még rendkívül ködösek. A karakterek és kapcsolataik nem tisztázottak teljesen és magukkal hoznak egy csomó kérdést. A kidolgozásukra azonban nem lehet panasz. A személyiségük rendkívül jól tükröződik a sorozatban, habár a szövegkönyv nem túl egyedi, és néhol elég sablonos párbeszédek követik egymást.

Hamisítatlan Tekken hangulat, kifogásolható ábrázolásmód

Technikailag voltak kifogásaim a részekkel kapcsolatban. Nem mintha csúnya lenne a dizájn, de nem érzetem azt, hogy ez a fajta animációs stílus illene hozzá. A fény-árnyék ábrázolása sok helyen nem volt kellemes a szemnek. Különösen zavarónak éreztem, hogy minden karakter fején egy háromszög alakú árnyékolási hatás tűnik fel, ami még a szereplő pozícióváltásánál is ugyanott marad. Mintha valami reflektor keringett volna felettük ugyanabban a helyzetben. Látni ezt szerintem zavaró és nem túl igényes megoldás. A karakterek és a kamera mozgása azonban rendben van.

Az ábrázolástechnika ötvözni szeretné a klasszikus animés stílust a 3D modellezéssel, amelynél inkább illett volna a részekhez a szimplán klasszikus animés ábrázolás. Így viszont sokkal jobban beleillenek a harcjelenetekbe a játékokból átvett ütési effektek, amelyek adnak egy kis videójátékos hangulatot. Ezt fokozza az, hogy az ütéseknek és rúgásoknak is szintén érződik az erejük és súlyuk pont, ahogyan az a játékban is van. A készítők célja, hogy a játékok hangulatát is némiképp közvetítsék, ezekkel a megoldásokkal elég jól sült el. Zenei téren pedig hódít a hamisítatlan dubstep hangzás, melyeket már a játékok kedvelői megszokhattak. Kellőképp felpörgetik a jeleneteket és dinamikusságot kölcsönöznek azoknak.

Összegzés

Mindet összegezve a Tekken: Vérvonal talán képes lesz kiemelni a címet a filmes adaptációk sötétségéből a fénybe. Maga az első évad igazából csak a felétől indul be igazán, addig rengeteg kérdést és tisztázatlan dolgot hordoz magában. Az évad végeztével még mindig van egy csomó vakfolt, amelyre remélhetőleg a további részek választ adhatnak. Lényegesen könnyebb úgy nézni a sorozatot, ha tisztában vagyunk egy kicsit legalább a játékokkal, de ismeretlenül sem nézhetetlen. A játék hangulata ott van a részekben. Technikai szempontból sok megoldás nem jött ki jól, de ezen is lehet még csiszolni. Személy szerint kíváncsian fogok leülni a következő évad elé, hogy miként fogja tovább bontani a Tekken univerzumát. A potenciál ott rejtőzik minden egyes harcosban.