Shinichiro Watanabe hét év után ismét a rendezői székbe ült, hogy egy felettébb izgalmas és érdekes történetet mutathasson be a közönségnek. A Lazarus az utópisztikus világrend kényelmes légköréből egy csapásra világvége hangulatot varázsol. Felhangzik a „hetedik harsonaszó” és elindul hőseink versenyfutása az idővel.

2052-ben, az addig modern és gondtalan életet élő emberiséget sokként éri a hír, hogy a világ leghatékonyabb és legelterjedtebb gyógyszere egy halálos méreg. Dr. Skinner három évvel az események előtt kifejlesztette a Hapnát. A csodaszert, ami megszabadítja az embert minden gondjától-bajától. Ám a tudós eltűnt. Három év múlva visszatér, hogy közölje az emberiséggel: A szer 30 napon belül végezni fog az első felhasználókkal, majd szép lassan mindenki sorra kerül.

Ám Dr. Skinner elhintette a remény apró sugarát is. Ha a harminc nap alatt valaki megtalálja őt, annak átadja a vakcinát, amivel megmenthető az emberiség. Itt jön képbe a Lazarus, egy állami szervezet, amelynek célja innentől Dr. Skinner felkutatása és a vakcina megszerzése.

Lázár feltámad

Nem szükséges rutinos sorozat- és filmnézőnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, az emberiség szüntelenül hajkurássza a kipusztulást. Mint csillag az égen, annyi ilyen történettel lehet találkozni, Thanos-tól kezdve Smith ügynökön át egészen a Skynet-ig. Sokan akartak már ítéletet mondani a romlottság felett, és megannyian meg akarták már tisztítani a földet attól a fertőzéstől, amelyet úgy hívnak: Ember. A Lazarus is ezen a vonalon indul el, ám nem a szokványos „irtsuk ki a fajunkat mindenáron” téma a fő mozgatórugója a történetnek. A vakcina, mint reménysugár ott pislákol az alagút végén. Kérdés, hogy képesek vagyunk-e a kilátástalan helyzetben is harcolni a fennmaradásunkért.

A sorozat rendezői székébe Shinichiro Watanabe ült, akinek megannyi emlékezetes animét köszönhetünk. Többek között az ő dirigálása alatt készült az Animátrix, a Cowboy Bebop és a Samurai Champloo című sorozat is. Watanabe előszeretettel ötvözi egy műben a különböző műfajokat, kifejezetten mestere a western és a sci-fi zsánerek mixelésének. A Lazarusban ez a mix ugyan kevésbé szembetűnő, itt inkább a sci-fi vonal az, ami dominál. Azonban a rendező saját stílusjegyei mind megmutatkoznak.

A tizenhárom részes animesorozat Amerikában és Európában az Adult Swim és HBO Max gondozásában került a képernyőkre, Japánban pedig a TV Tokyo műsorán találkozhattak vele a nézők. A történet nagyon lassan és részletekbe menően építkezik. Habár a feldolgozott téma elég egyszerűnek tűnik, mégis kissé bonyolultabban építi fel ezt a tortát az anime. Ez a fajta kimért vonalvezetés pedig teret ad a sorozatnak ahhoz, hogy minden titkát a felszínre hozza.

A Lazarus sztorijának ezen vonala lezárult ugyan az utolsó résszel, de a végkifejlet magában hordozza a folytatás lehetőségét. Ennek kiváltképp örülök, mert Watanabe sorozata megérdemli a folytatást. Személy szerint nagyon élveztem nézni a sorozatot. A történet vezetése rendkívül izgalmas és élvezetes. A sorozat folyamában részről-részre nemcsak csak a történet egésze bukkan elő a ködből, hanem tanúi lehetünk karaktereink sorsának összefonódásának és közös múltjuk színre kerülésének. A szereplők háttértörténetei egytől-egyig színteret kapnak. Alkalmunk adódik megismerni őket, és adott a velük való azonosulás is.

Üdv újra, űrcowboy!

Shinichiro Watanabe rendelkezik egyfajta rendezői védjeggyel, amelyet már a 90-es években lefektetett az animék világában. Nemcsak technikailag, vagy épp a műfajok mixelésének metódusa által felismerhetőek az ő művei. A karakterdizájn, a beállítások, a mozgási dinamizmusok mind-mind a rendező kézjegyére utalnak. Emellett a már említett kimérten építkező történettel, a változatos karakterekkel, a „rosszfiúból jófiú” motívumával is szívesen játszadozik. Az anime rajongóknak már az első rész után is leeshet: ez bizony egy ízig-vérig Cowboy Bebop klónsorozat is lehetne.

Az anime atmoszférája is kellően magával ragadó. A világ a pusztulás felé halad, a sorozat hangulata mégsem a lehangoltságot, vagy a szürkeséget tükrözi. A jelenetek olykor felpörögnek, majd egy hosszabb megnyugvás következik. A háttérben a remény még mindig pislákol, azonban az idő szűkösségét nagyon jól reprezentálják a részek végén felbukkanó kis emlékeztetők, hogy hőseinknek mennyi napuk van még hátra megoldani a rejtélyt. Ez feszültséget is generál, egyben elhinti a kíváncsiságot a nézőben. Vajon a következő részben közelebb kerülünk az igazsághoz, vagy visszatáncolunk két lépést?

Technikailag a Lazarus kellemes élmény a szemnek és a fülnek is. Az anime gyönyörű hátterekkel és látványos grafikával rendelkezik. A szűkös és tágas terek kidolgozottsága valóban szemet gyönyörködtető. Emellett a hangulat kiépítésében jelentős szerepe van a zenének is. Ugyancsak Watanabe stílusjegyeit idézi, hogy a zenében is előszeretettel kombinálja a különféle műfajokat. A jazz-es és blues-os hangzások az elektronikus zene stílusjegyeivel kombinálva remekül beleillenek a Lazarus környezetébe is. Ami működött a Cowboy Bebop esetében is, az itt is megállja a helyét.

Összegzés

A Lazarus egy hamisítatlan Shinichiro Watanabe anime. A Cowboy Bebop rendezője ismét előszedte kultikus sorozatának stílusjegyeit és mesterien beépítette őket ebbe az utópisztukus jövőben játszódó történtbe. A sorozat lassan és kimérten építkezik, de a tizenhárom rész alatt mindenre fény derül és a történet kérdések nélkül le is zárul. A történet egyenletes tempóban fejlődik egy nagy kerek egésszé, közben felszínre kerülnek a karakterek háttértörténetei és sorsuk összefonódása. A sztori hangulatához pedig rendkívül jól asszisztál az igényes és szép art stlye és a hangulatos zene. Nemcsak anime rajongók számára ajánlott.