Film

Guillermo del Toro a noir útvesztőjében – Rémálmok sikátora kritika

A Rémálmok sikátora egy sok szempontból ígéretes alkotás. Del Toro rendezésében hemzsegnek a jobbnál jobb színészek, ami mindenképp okot ad egy kis optimizmusra. Vajon az elkészült alkotás képes felnőni az optimista várakozásokhoz?

Főszereplőnk a Bradley Cooper által játszott Stan, aki múltja elől menekülve egy vándorcirkuszhoz szegődik dolgozni. Ez a különös helyszín óriási hatással lesz életére. Új szerelemre talál Molly (Rooney Mara) személyében, és a közönség átverésének mesterségét is megtanulja. Közben viszont sajnos sokasodnak a baljós előjelek.

Ilyen baljós előjelek egyébként filmünket is övezték. Egyik ilyen, hogy közvetlenül az A víz érintése után készült. Azt a filmet sokan vádolták túlságosan szentimentális története, giccses romantikája és túlzott politikai korrektsége miatt. A fenti három vád közül szerencsére egyik vád sem áll meg a Rémálmok sikátora esetében. Egyedül a romantikus szálat érheti némi kritika kiszámíthatósága miatt, de a vízi szörny és a takarító egymásra találását így is magasan veri ebben a tekintetben.

Sajnos a másik negatív előjel, a közel 150 perces játékidő miatti aggodalom viszont jogos. A forgatókönyvírók érezhetően nem tudták kellően kihasználni a rendelkezésükre álló játékidőt. A Del Toro által teremtett hangulat persze megvan és sokszor jól működik, de a végén már ezzel együtt is sokan az órájukat fogják nézni. Hasonlót lehet mondani a színészgárdáról is. A mellékszerepekben olyan zseniális művészek vannak, mint Toni Collette vagy Willem Dafoe. Ron Perlman is szórakoztató a szerepében, de mindez kevés, ha a sok karaktert mozgató film egyikük történetével sem tud semmi igazán érdekeset kezdeni.

Az előbbi kritikával együtt is a film legnagyobb erőssége kétségtelenül a tehetséges színészgárdája. A legjobban működő történetszál egyértelműen Cate Blanchett nevéhez kötődik közülük. Valósággal lubickol a végzet asszonyának szerepében. Az általa játszott karakter (Lilith Ritter) megjelenése előtti részt akár nyugodtan ki is lehetett volna hagyni, és néhány hangulatos visszatekintésben elmesélni a korábbi történéseket. Meggyőződésem, hogy ezen a módon pörgősebb, érdekesebb, jobb film születhetett volna. Persze a Rémálmok sikátora így is egy kellemes film, de a vágóolló lelkesebb használata előnyére vált volna.

A Rémálmok sikátora Del Toro vagy a film noir rajongóinak jó szívvel ajánlható. Játékideje túl hosszú, de hangulatos jeleneteivel és színészgárdájával sokakat kárpótolhat ezért. Aki viszont pörgős,vidám és kedves mesére vágyik, inkább keressen mást.