Könyv

Harcos nő a jelenben – Wonder Woman könyvkritika

A képregények világa mára egyre nagyobb teret hódít meg, és ezzel párhuzamosan mind több rajongójuk akad. Míg pár éve, évtizede csak az úgynevezett „kockák” olvasták, mostanra nincs olyan, aki legalább az alap karaktereket ne ismerné. Ez a hullám elérte már az ifjúsági irodalmat is, azon belül pedig elsősorban a fiatal lányokat célozta meg a DC Icons – magyarul DC legendák – sorozat. Az eredeti sorozatban Wonder Woman története az első kötet, míg nálunk másodikként, Catwoman után jelent csak meg.

Az írónő, Leigh Bardugo neve már többször felbukkant az ifjúsági vagy Young Adult könyvek világában. Bár itthon közel sincs akkora ismertsége, mint hazájában, de egyre több kötete jelenik meg nálunk is. A sikert számára az Árnyék és Csont című munkája hozta meg, majd a történet kinőtte magát trilógiává, végül pedig egy egész univerzumot kapott Grisaverzum néven. A népszerűségét az is mutatja, hogy Sadow and Bone címmel indul áprilisban Netflix-sorozatként a műből készült adaptáció.

Az amazonok világa

Már a történet elején megtudhatjuk, milyen az élet Themyscira szigetén. Megismerjük a legendájukat, a múltjukat, és a jövőre vonatkozó jóslataikat. A lakhelyük az emberek számára láthatatlan, megközelíthetetlen, egyfajta Bermuda-háromszögre hajaz. Csak azok a nők kerülhetnek be oda, akik bizonyították, hogy érdemesek rá. Ők a harcos asszonyok, akik halandó életük végét egy csatában érték el, és haláluk pillanatában a nagy istennőkhöz, mint például Hérához, Déméterhez vagy Aphroditéhoz imádkoztak. Mindenki ezzel nyerte el a szigethez, és a sziget társadalmához való tartozás jogát. Ez alól csak Diana kivétel.

Diana, Hippolyta királynő lánya, az amazonok hercegnője, nem bizonyította még rátermettségét a csatatéren. A királynő gyermek után vágyott, ezért a sziget földjéből megformázott egy kislányt, akit az isteneik életre keltettek. Emiatt sokan nem tekintik igazi amazonnak, így mire felnőtt, tele lett komplexusokkal, folyamatosan bizonyítani akar a nővéreinek és az édesanyjának. Egyik ilyen alkalommal lesz szemtanúja a hajószerencsétlenségnek, és ösztöneit követve megmenti a halandó lányt.

Nem csak az amazonoknak van isteni származása

Mikor Diana kimentette a tengerből Aliat, tisztában volt azzal, hogy törvényt sért, de arra nem számított, hogy vészt hoz magával a szigetre és a népére. Amíg a nővérei csak találgatják, mi lehet a baj, ő pontosan tudja, hogy mindez az ő hibája. Ezért meglátgatja az Orákulumot, aki elmondja, hogy Alia az úgynevezett Háborúhozó vagy Haptandra, trójai Helené leszármazottja. Miután előadja a lehetőségeket, Diana azt választja, hogy megmenti a világot és az amazonokat, de a lányt is megvédi, ezért elviszi a szigetről. Csak később derül ki, hogy bár a világ pusztulása sincs messze, de Alia képessége már most túl aktívan működik, és szerte a földön gondok vannak.

Amazon a modern világban

Diana és Alia New Yorkba érkezése számos komikumra ad lehetőséget, melyek kicsit tükröt is állítanak elénk. Mivel Diana Themyscira szigetén ókori körülmények között nőtt fel, számára a modern világ maga a csoda. Mindenen elámul, mindenre rákérdez, és sokszor ezek a kérdések elég kényes témákat érintenek. Igaz, csak finoman, de mégis több komoly társadalmi problémát érint ezáltal az írónő. Dianának fura, hogy az ő világával ellentétben nálunk igenis nagy hangsúly van azon, kinek milyen a bőrszíne. Mivel férfiakkal nem találkozott, számára az is meglepő, hogy bizonyos esetekben mennyire lekezelik, tárgyiasítják a nőket.

Alia és a bátyja, Jason színes bőrűként élik görög-amerikai származású életüket. Mitológiai örökségükkel amúgy sem lenne egyszerű, de ilyen háttérrel csak még több problémát állít eléjük a sors. A gyerekek nevelésében is határozottan megmutatkozik, hogy az egyik szülő fekete, a másik pedig fehér, és már ők maguk is ellentétes nézeteket vallanak. A görög apa – akitől egyébként a Háborúhozó gént örökölte Alia – azt vallja, hogy büszkén kell viselni a különbözőséget. Ezzel szemben az amerikai anya úgy véli, meg kell tanulni beolvadni, vigyáznia kell magára a gyerekeknek, ez a túlélés kulcsa. Bár sokszor kerül elő a két nézőpont, és többször említi Alia is, hogy milyen atrocitások érik az iskolában, egyáltalán nem rasszista hangvételű a könyv. Sőt, inkább azt mutatja be, hogyan élik meg a gyerekek, ha más-más nézőpontot tanulnak.

Barátság szerepe

Az egész könyv során nagy hangsúlya van a barátságnak. Igaz, a női karakterek vannak kiemelve, de nem csak az ő kapcsolataik játszanak szerepet. Diana és Alia mellé Nim is becsatlakozik, és a trió szövetsége az egyik kulcsfontosságú kötelék. A lányok mellé társul Jason és Theo, akikkel egy minimális szerelmi szál is belevegyül az eseményekbe. Mivel ez lényegében csak egy-két jelenetben tűnik fel, egyáltalán nem zavaró módon tolja az írónő az arcunkba a romantikát. De természetesen a kerek egészet nézve ez is fontos, hiszen a fejleményekben sokat számít, kihez milyen érzelem fűzi a másikat.

Ahhoz képest, hogy kifejezetten fiatal lányoknak íródott a könyv, eléggé elmélyed az akciójelenetek részletezésében. Néhol lapokat tölt meg vele, míg más “lányos” témákat – mint például a ruhák vagy a fiúk – épp csak érint pár sorral. Már-már egy komplett filmet látunk a szemünk előtt pörögni, ahogy faljuk az oldalakat. Emellett a humor is nagy jelentőséggel bír, legyen szó akár Diana megjegyzéseiről a modern világgal kapcsolatban, akár Nim beszólásairól, vagy Theoval való évődéséről.

Amire olvasás közben érdemes figyelni

Mivel a történet a mai korban játszódik, így akik a filmet ismerik, elsőre nem tudják beazonosítani az idővonalat. De mint már többször előfordult a feldolgozások során, most is átültették az alapot a modern korba, felújították a mai olvasók közegéhez igazítva. Aki ezeket tudja, hamar fel tudja venni az események fonalát.

Végezetül pedig a fejezetek jelöléséről egy kicsit. Igaz, a narrátor meséli el a történetet, mégis lehet érezni egyfajta váltást a nézőpontok között. Hol Diana feléről meséli, hol Aliaéról. Sokat gondolkodtam a részek elején lévő egyenes, illetve a W felét mutató szimbólumrészleteken. Aztán valahol a közepe felé összeállt a kép, és így már előre tudtam, kinek a szemszögéből foguk megismerni az fordulatokat.