A szebb napjain álomgyárként is emlegetett Hollywood sosem volt egy makulátlan csoda. Mindig is ott rejlett benne az a gonosz kapzsiság, ami minket embereket is nagyon könnyen el tud téríteni, hogy aztán ördögi tervét véghezvíve kéjes mosollyal az arcán learassa a babérokat. Vagy legalábbis pénzre váltsa amit lehet. Az egykor a szórakoztatóipar megkerülhetetlen Mekkájaként számon tartott Hollywood az elmúlt fél évtized során szinte a feje tetejére állt, amelynek néhány komolyabb visszhangot eleresztő mozzanata annyira abszurd volt, hogy azt nehéz volt kibírni röhögés nélkül. 

Az egykor a füves poénok koronázatlan királyaként számon tartott Seth Rogen és állandó tettestársa Evan Goldberg testközelből ismerik ezt a néha bolondokházaként működő gigászi gépezetet, hiszen mindketten megkerülhetetlen részei neki már hosszú hosszú ideje. Valahol tehát adta magát, hogy az altesti poénokkal sokáig nagyot gurító, majd később a szuperhős műfajt lényegében megreformáló két sorozat a The Boys és az Invicible – Legyőzhetetlen mögött álló Rogen áll elő egy Hollywoodot a leggusztustalanabb oldaláról bemutató szatírával, ami nem csak hogy vicces, de mint szórakoztatóipari termék is kiváló. 

A nagyon találóan csak The Studio címre keresztelt széria nem ígér sem többet, sem kevesebbet minthogy egy nagy Hollywoodi stúdió legfelsőbb köreinek a szemszögéből nyerhetünk betekintést abba, hogyan is készülnek azok a filmek amik aztán a díjszezonban mindenkit maguk mögé utasítanak, vagy épp amaz blockbusterek melyek milliárdokat hoznak a kasszáknál. Ez így leírva nem hangzik túl izgalmasan, márpedig a The Studio pontosan annyira gusztustalanul őszinte módon tapos bele a filmes hierarchia minden szereplőjébe, hogy az már önmagában véve nevetséges lenne. De Rogen és írótársai nem álltak meg itt, ugyanis a megannyi egyszerű helyzetkomikumból adódó poén kiaknázása mellett igazi cinefilekhez méltó módon bizony technikai oldalról sem vették félvállról a The Studio-t.

A The Studio ugyanis az első epizódtól a legutolsóig az összes lehetséges pillanatában vágás nélkül azaz egysnittes jelenetekkel operál, ami már önmagában véve olyan egyedi szájízt kölcsönöz a végeredménynek, hogy az ember tényleg csak kapkodja a fejét, hogy ezt vajon hogyan tudták egyáltalán felvenni. Ilyenkor persze amolyan tanult cinefilként rávághatjuk a klasszikus „a filmkészítés csodája” jelzőt a folyamatra, ám kár lenne ennyivel elintézni az első ránézésre csak egy feleslegesen túlbonyolított fényképezési módnak tűnő megoldást. Mindennek ugyanis hatalmas szerepe abban, hogyan kapcsolódunk be a történetbe, mint nézők. Az egysnittes megoldásnak hála szinte végig úgy érezzük mi is ott lihegünk éppen Rogenék nyakában, amint azok éppen Martin Scorsese-t próbálják rábeszélni filmrendezői karrierjének talán utolsó nagy durranására, hogy aztán néhány jelenet sorral később úgy húzzák ki alóla a szőnyeget, ahogyan egy lelketlen streaming szolgáltató vezetősége szokta azt a kedvenc sorozataink alól. 

Scorsese papa csörtéje azonban csak egy azon megannyi Hollywood-i sztár közül, akik valóban önmagukat alakítva tiszteletüket teszik hol komolyabb, hol kevésbé vállalható formájukban. Spoilerek nélkül maradjunk annyiban, hogy a The Studio író gárdája nagyon tudatos módon válogatta össze mindazon mellékszereplők listáját, akik aztán az első etap során kiveszik a részüket Rogenék öltönyös döntéshozókként elkövetett marhaságaiból, hiszen itt nem holmi egyszerű cameo szerepekről van szó, még ha első ránézésre néhány híresség felbukkanása nem is tűnik többnek holmi baráti szívességből megtett jóízű bohóckodásnál.

Márpedig ezek az apró, ámde annál nagyobb jelentőséggel bíró vendégszereplők azok akik tényleg átélhetővé teszik mindazt, ami valószínűleg általában leszokott játszódni Holywood berkeiben. Az olyan pillanatok megkoreografálása mint akár a féktelen éjszakai partyk, vagy az elvtelen háttér alkuk egy film feletti végső kreatív kontroll megszerzése felett, mind mind arról tanúskodnak, hogy Rogen nem egyszerűen érti mindazt amit épp jó alaposan megmárt a szatíra mocsarában, hanem neki tényleg ez az élete. Ennek köszönhet mindent, és noha lehet nem úgy tűnik, de hozzá hasonlóan az általa játszott stúdióvezető is valóban imádja a filmművészetben rejlő végtelen lehetőséget. Így akárcsak az őt életre keltő Rogen mindent el fog követni annak érdekében, hogy ezek a fantasztikus alkotások így vagy úgy de eljussanak hozzánk egyszerű nézőkhöz. 

A The Studio egy igazán különleges darab a jelenlegi streaming felhozatalban, ugyanis abba a kézbe mar bele kaján vigyorral az arcán, amelynek puszta a létezését köszönheti. Ráadásképp teszi mindezt sokszor olyan kegyetlenül szórakoztató módon, hogy tényleg citromot nyalt producer legyen a talpán, aki nem röhögött fel legalább egyszer azon a megannyi kisstílű húzáson, amit a The Studio egyetlen epizód alatt megmutatott nekünk a kívülről csodálatosnak látszó, ám legbelül valójában nem kevésbé gusztustalan Hollywoodból.

A The Studio teljes első évada elérhető az AppleTV+ kínálatában.