Számtalan esetben találkozni olyan könyvekkel, amikről tudjuk, hogy hasonlít valamire a tartalma – néha tudjuk is, mire -, de mégsem teljesen ugyanaz. Az is igaz, hogy ma már nagyon nehéz teljesen újat alkotni, így mindig lesznek ilyen kis apróságok. De teljesen más eset, amikor nem is az a cél, hogy új legyen, hanem csak az ismerős érzés. Ez az, amikor tudjuk, hogy ismerjük, de a végén rájövünk, hogy ez mégsem ugyanaz a történet – hanem csak egy parafrázis.

Igaz, még csak most robbant bent igazán a könyves világba Fritsi Péter, de akik szemfülesek voltak, régebb óta találkozhattak a nevével. Álnéven, de már 2008-ban is publikált. Az igazi nagy áttörést talán A székkészítő munkája hozta meg, ami 2021 óta e-könyvként, 2023 óta pedig nyomtatott formában is elérhető – sőt, már egy második kiadást is megélte a történet. Tavalyi évben pedig a fekete szív című kötetet ismerhették meg az olvasók. Emellett írt és ír is különböző folyóiratokba, melyik közül a legismertebb a Galaktika.

Novellák és egypercesek gyűjteménye

Az eddigi könyvekkel ellentétben most nincs egy meghatározható hely és idő – ez a kötet novellákból és egypercesekből áll. Összesen huszonegy történet olvasható benne, melyek között vannak kicsit hosszabbak, illetve olyanok is, amik a két oldalt alig érik el. Persze ez utóbbiak az egypercesek. Viszont a stílus maradt a régi, továbbra is a horroros, fantasy-s vonalon haladnak a sztorik.

Maga a könyv nincs háromszáz oldal, amihez ha hozzávesszük, hogy vannak két-három oldalas írások is, akkor kijön a matek, hogy nem igazán lettek se rövidek, se hosszúak ezek az elbeszélések. Ami számomra pozitív volt, mivel így tényleg akkor vettem elő, amikor tudtam, hogy most csak tíz percem van olvasni – például a helyi járatos buszon. Pont belefér ebbe az időbe, és nem érzem azt, hogy félbe maradt valami, vagy nem kell visszalapoznom később, hogy újra felvegyem a fonalat. Mégis van bennük elég tartalom, hogy ne az összecsapottság érzését adják át.

Ami pedig még fontosabb, hogy elég változatos a felépítése. Ahogyan már említettem, több ismerős történet is van. Rögtön az első Ágnes asszony története, ami ebből a szemszögből nézve egy jó kis borzongató thriller élmény volt számomra. Részemről ezzel megvolt a hátas már az elején, ugyanis az irodalmi tanulmányaim alatt egyik, ha nem a leginkább kedvenceim Arany János balladái voltak. De nem csak a szépirodalom bukkan fel, találkozhatunk a már megszokott népi ihletéssel is.

Nem is a szörnyek a legveszélyesebbek

Bár mind külön történet, mégis vannak közös vonásaik. Legszembetűnőbb talán az, hogy mindenki szenved valamitől. Ágnes asszony a férjétől, a kisfiú az elhanyagoltságtól és a magány érzésétől, míg Az ember tragédiájának párja a gyásztól. És ezek a lelki folyamatok mindennek a mozgatói. Emiatt alakulnak ki a helyzetek, amik aztán elvezetnek a katarzishoz – bár nem mindig felszabadító az élmény, legalábbis az olvasóknak. Ez így együtt pedig meghozza a szerzőtől már megszokott borzongató élményt, mikor sosem tudod, mi ugrik ki a következő oldalból.

A rohanós hétköznapokban is tökéletes olvasmányt meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek. Nem csak azért, mert ha valakinek csak napi pár oldalt van ideje olvasni lefekvés előtt, akkor a novella erre a tökéletes választás; hanem azért is, hozza az előző történetek színvonalát is. Nekem különösen tetszettek a történetek elején lévő grafikák, melyek kicsit előre vetítették, mivel is találkozhatunk. Egy idő után már külön játékként éltem meg, hogy megpróbáljam kitalálni a címből és a képből, kinek a történetével találkozom most.

Köszönöm Fritsi Péternek, hogy ismét lehetőségem volt olvasni a frissen megjelent régényét.